Szerelem Kölcsönbe |Varga Roland|

16. rész - Te vagy az oka

Koleda Petra

Szinte kipattantak a szemeim, az ébresztőm előtt pár perccel. Annyira izgatott voltam, hisz ez a nap az mikor a barátaim összeházasodnak. Gyorsan megmostam az arcomat, összefogtam a hajamat és felöltöztem, hisz koszorúslányként élvezhetem azt, hogy engem is megcsinosítanak ma. Felkaptam a cuccaimat és bezárva a lakást a kocsimba ültem. Először is kidobtam Frankót a szüleimnél, hogy vigyázzanak rá, utána pedig jöhetett az utazás Balaton felé.

Mivel hétkor már felkeltem, kilenc órára le is értem. Izgatottan szálltam ki az autóból és a bőröndömet magam után húzva léptem be a kis kastélyba és csak ámultam bámultam. Még nem voltak fent a díszítések, de már így is gyönyörű volt. A kilátás egyenesen a Balatonra vezetett és mikor hátra sétáltam a kerthez egy aranyos kis patak tárult elém, mögötte pedig végig a szőlősorok terültek el. Csodálatosan nézett ki, pont olyan, amit ezek ketten megérdemelnek.

- Petra, gyere már. – igazán kedvesen köszöntött Balázs, de követtem őt. Épp reggeliztek a kert másik felében. Úgy éreztem magamat, mint valami előkelő hölgy, persze csak addig, amíg fel nem bukkant Roland az oldalán Nikivel. A két hónap alatt, ami eltelt egyikőjükkel sem voltam hajlandó beszélni, így nem is csoda, hogy egy szót sem szóltak hozzám most.

- Hát Dia, elismerésem. – még mindig a táj hatása alatt voltam azért és muszáj volt ezt megjegyeznem.

- Szívesen megszervezem majd a te esküvődet is. – kuncogott fel.

- Hah, arra várhatsz. – ráztam meg a fejemet egy mosollyal aztán leültem Balázs és Petra közé.

- Egyél valamit. – tolt elém egy tányér pirítóst Juhász Roli, de csak megráztam a fejemet.

- Reggeliztem már, köszönöm. – utasítottam vissza.

- Aha, kávét? – kérdezte Zsóka és már öntötte is nekem az én szerelmemet, komolyan szerintem az ereimben kávé folyik. – Jó volt az utad? – kérdezte miután a kezembe nyomta a bögrét.

- Élő koncertet adtam magamnak, úgyhogy igen! A héten Timi szabadságon volt, én vittem mindkét üzletet, úgyhogy nagyon remélem, hogy lesz elég alkohol.

- Egyből inna, az eszem megáll. – forgatta meg a szemeit Niki, amit próbáltam kizárni. Ez után kínosan telt az a maradék tíz perc, hogy aztán futva mehessünk készülődni, vagyis mi ezt mondtuk az irritáló párocskának, amúgy meg lementünk a tóhoz mi lányok, hiszen saját kezűleg gyártott díszítés lesz itt a kis pavilonnál is, ahol a szertartás lesz, illetve a vacsora helyszínnél is.

- Tudod, megfojtanám. Nem akarom ezt a nőt az esküvőmre, de Roland Krisz egyik legjobb barátja. – sóhajtott fel keserűen Zsóka.

- Ha lehetne embert ölni... - rázta meg a fejét Maja miközben szépen, kedves arccal hajtogatott, még a nyelvét is kidugta.

- És Balázs pánikol már? – kérdezte Betta az előbb még gyilkosságra készülő lánytól.

- Szerencsére még nem, most még mindketten próbáljuk a lehető legtöbb időt Dáviddal tölteni és elmagyarázni neki a dolgokat. – ilyen és ehhez hasonló dolgokról beszélgettünk egész nap aztán pedig már tényleg mentünk készülődni. Idő közben befutott Niki, mármint Zsóka legjobb barátnője Niki, aki az egyik tanú lesz, így vele is megismerkedtünk.

***

Szerencsére egyszerű sminkem lett és a hajam is csak egy kicsit lett behullámosítva, amiben biztos voltam, hogy a szertartás végére újra szög egyenes lesz.

Zsóka egyszerűen meseszép volt az egyszerű, de nagyszerű menyasszonyi ruhájában, amit legszívesebben én is minden egyes nyári napon hordanék, a haja neki is egyszerűen be lett hullámosítva, a sminkje pedig visszafogott volt. Egyszóval tökéletes lett a nagy napra, pont olyan, amilyet mindig is szeretett volna. A halványzöld csodálatos koszorúslány ruhámban mentem vissza a szobámba, hogy elrakhassam a telefonomat most már, de azért még kicsit szétnéztem az interneten. Kopogtak az ajtón és meg se várva a válaszomat már ki is nyitotta.

- Akár Ádám, akár Balázs vagy, esetleg Némó, mindjárt megyek. – morogtam, közben pedig lenémítottam a telefont és megigazítottam a ruhámat. – Roland? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel. Nem kéne kettesben lennünk. A szívem hevesen verni kezdett, mert eszembe jutott az a hülye titok. Nem fogom tudni magamban tartani. – Menj el. – kérleltem.

- Hiányzol. – behunytam a szemeimet és felszakadt belőlem egy sóhaj. Nekem kell elmennem, ha ő nem teszi. – Gyönyörű vagy Petra. – motyogta halkan.

- Roland, kérlek. Nem bírok melletted lenni. – szipogtam, és mivel ő nem mozdult így itt volt a lehetősége annak, hogy most én hagyjam őt ott.

A szertartás csodálatos volt, így jöhetett a vacsora, amit talán a legjobban élveztem, bár ez a nap már a reggeli jelenettől elvette az életkedvemet, hát még, hogy Roland bejött hozzám. Haza akartam menni, de hát mégis csak a barátnőm esküvőjén vagyok, így csak kortyoltam az újabb és újabb pohár bármilyen alkoholos italt.

Eljött az első tánc ideje is, egyszerűen sugárzott róluk a boldogság, mikor pedig megszólalt a dal is, a szívem összeszorult újra. Egyből tudtam, hogy Calum Scott előadásában szól a You are the reason, aminek a szövege megütötte a lelkemet. Pont Rolandra láttam, aki engem nézett végig és mostmár én is őt. Szenvedek már hónapok óta, egyszerűen nem nevezhető életnek, amit élek és ezt sosem akartam, mindennek pedig ő az oka, de hát az igaz szerelem nem múlik el csak úgy, nem?

A keringő után felmentem a szobámba, hogy átöltözzek a lakodalomhoz, egy fekete egyszerű ruhát vettem fel és egy farmer kabátot kötöttem a derekamra, illetve most már magamhoz vettem a telefonomat is.

- Petra. – Niki jött velem szembe, amit el szerettem volna kerülni, de nem tudtam menekülni se. – Jól tetted, hogy nem mondtad el neki. – mondta egy kis mosollyal. – Szeretem őt és tudom, hogy ő is engem. Köszönöm. – egy pillanatra mintha visszatért volna a nővérem, akit én ismertem és ha nem tudnám a mocskos részleteket, akkor még mosolyognék is, de így ez tán lehetetlen.

Később Némó ült le mellém két pohár pezsgővel, az egyiket elém tette, majd egy kicsit mosolygott.

- Hogy vagy? – kérdeztem tőle egy kis mosollyal.

- Leírhatatlan érzés. – mondta félénken, a szemei viszont megőrültek a boldogságtól.

- Reméltem is. Vigyázz rá, az a 11 év mindent elmond rólatok. Komolyan. Amilyen bolond is Zsóka, annyira szerethető. – nevettem fel.

- Utálom nézni, hogy szenvedtek. – váltott gyorsan témát, ami meglepett. – Kérlek mondd el neki, mert én már alig bírom. Szeretlek titeket és még ha végül nem is lesztek együtt, szeretném, ha boldogok lennétek, de ezzel a hülye titokkal sosem lesztek azok. – fogta meg a kezemet. – Kérlek, Petra.

- Rendben, el fogom mondani neki.    

Sziasztok? Hogy vagytok? Mármint én meghalok a hajnali keléstől😂 egyébként most épp egy OKJ-t kezdtem el a volt sulimban, még nincs órarendem (szokás szerint nem elég rá két hónap, hogy megcsinálják) ezért az egész héten 4 órám van, de az mind ugyanaz a tárgy. A fejem zsong a sok kamatszámítástól... 😅😂👌🏻
Kitartást mindenkinek! 💚💚💚