Szerelem Kölcsönbe |Varga Roland|

8. rész - Ezt váltod ki

Koleda Petra

Reggel már csak Rolira kellett várnom, hogy végre elkészüljön, ugyanis még mindig azon gondolkozott, hogy megborotválkozzon-e vagy sem. Megforgattam a szemeimet és inkább ráfeküdtem a beágyazott ágyra, aztán pedig bekapcsoltam a tévét, hogy valami számomra ismeretlen nyelvű csatornát nézhessek, addig amíg be nem aludtam.

A puszikra ébredtem, amitől részegnek éreztem magam, hisz a gyomrom liftezett és éreztem, hogy mozog a Föld.

- Kész vagyok. – mosolygott a borostás arcával, mire kis mosoly csúszott a számra.

- Így sokkal jobb. – megsimítottam az arcát és sokadjára éreztem azt, hogy meg akarom őt csókolni, de ő megint csak megállt miliméterekkel a számtól. – Mi lenne...

- Ha végre megcsókolnálak? – fejezte be a kérdésemet, én pedig csak bólintottam egyet. – Félek, hogy nem tudom visszatartani magamat. Csak veled akarok lenni Petra. – suttogta, ám én eltoltam magamtól. Megint kezdem őrültnek érezni magamat. Eljövök a nővérem exével nyaralni és én azt akarom, hogy megcsókoljon. Én érzéseket táplálok Niki legnagyobb szerelme iránt, de ő engem akar. Úgy érzem menten megfulladok. – Most mi van? – kérdezte.

- Az, hogy ez nem helyes! - mordultam rá.

- Ez már régen nem az! Baszki Petra, nem tagadhatod le az érzéseidet akármennyire is rosszak! – emelte fel a hangját.

- A nővéremről van szó! – a kiabálást én is elkezdtem, csakhogy nekem elcsuklott a hangom.

- De nem szeretem Nikit, sosem szerettem! Vagyis erre nemrég jöttem rá. Melletted magam lehetek, erőt adsz nekem a mosolyoddal. Nélküled most nem ott tartanék a Fradiban sem, ahol. Engedd már el kérlek ezt a Nikis dolgot, hisz kint van Amerikában, pont nem érinti őt, aztán majd tovább lép és megbékél, mint eddig mindig mindennel tette! – tárta szét a karjait.

- De te rohadtul nem egy hülye elfelejtett névnap, vagy meg nem kapott ajándék vagy! Egy ember, nem holmi tárgy, amit, ha elveszek tőle később, idővel már nem is kell neki! Szeret téged és neki kellene itt lennie most. – szipogtam, aztán fogtam a cuccaimat és kivágódtam a szobánkból, hogy aztán a medencékhez menjek. Zaklatott állapotban ültem le a többiekhez.

- Mi van? Miért sírsz? – először Tomi vette észre rajtam, hogy valami nincs oké, ezért gyorsan le is töröltem a könnyeimet.

- Holnap hazamegyek. Sajnálom srácok. – ráztam meg a fejemet, aztán felálltam, hogy normálisan leterítsem a törölközőmet. Legalább az utolsó napomon legyen jó minden.

- Összevesztetek? – kérdezte Maja aggódva.

- Egyszerűen nem fogja fel, hogy nekem ez nem megy. Őszintén, ha Petra, te Patti exébe szeretsz bele, akkor mit tennél? Szerintem mindannyian megőrülnétek, viszont én nem tudom megtenni azt Nikivel, hogy hátba szúrom. – hevesen ráztam a fejemet, aztán Balázsra néztem, aki közben mellém sétált.

- Mondhatok valamit? – kérdezte, én pedig bólintottam egyet. – Én mind a hármótokat ismerem és most olyat fogok mondani, amit muszáj tudnod a döntésed és a lelked miatt. – felhúzott szemöldökkel néztem rá. – Ha Niki most a te helyedben lenne, akkor nem gondolkozna ezen. – megütöttek Balázs szavai, de nem volt időm ezen gondolkozni, hisz a tetovált karjai körül öleltek, a fejét a vállamra hajtotta miután egy puszit nyomott a csontomra.

- Ne menj haza. – morogta a fülembe, amitől kirázott a hideg és hirtelen felment bennem a pumpa, ám Balázsra néztem közben pedig Roli megszorította a kezemet. – Ne haragudj. – suttogta. Behunytam a szemeimet és egy nagyot sóhajtottam, aztán pedig megfogtam a csuklóit.