Icy Hands[Loki ff.]

1.fejezet

Fényvillanás, talaj és sötétség. Ennyi rémlik a tegnapi napból. Meg kéne jobban tanulnom zuhanás után érkezni.. Sajog a fejem! Mindegy.. Meg kell keresnem Thort! 

Egy kis faluban ébredtem, hol a gyerekek vidáman játszanak, az asszonyok főznek, vagy a gyerekkekkel vannak. Itt kérdezgettem emberektől, de a fele rám sem hederített. "Bolond midgardi!" "Mit keres ez itt?" És ehhez hasonlók hangzottak el a hátam mögött. Nem is onnan származom! Megpillantottam egy öreg hölgyet, kihez odamentem.

-Üdvözlöm, nem tudná megmondani, merre találom Thort?-mosolyogtam rá.

-Tisztelettudóbban beszéljen a hercegről, ifjú hölgy! A palotában keresse!-mutat a felhőkarcoló szín arany palotára. Alfheimben, a fények világában sem volt ennyi arany! Gyorsan elindulok a palotához, ugyan is nem tudom meddig voltam kiütve, és hogy hol tart a midgardi háború. Ennek gondolatára szinte sprintbe szeltem át a falu és a palota közti távolságot. Az épülethez érve két őr védelmezi az ajtót. Amikor kikerülve őket próbálok bejutni , akkor hirtelen lándzsáikat előttem összezárják, ezzel gátolva bejutásom.

-Beszénem kell a herceggel!-mondom nekik.

-Ki akar beszélni?

-Venus Stark, Midgardról!- legtöbbször mindig ezen a néven mutatkozok be. Jobb, ha nem tudják ki vagyok. Az egyik őr karon ragadt, majd elvitt a király elé. Szememmel már kiszúrtam Tarzant, így nehéz volt nem figyelembe kerülni. Odin tekintély parancsolóan foglalt helyet a trónon, egyik oldalon fiával, másikon a királynővel, Friggával.

-Mindenek Atyja!-hajolok meg előttük.- A nevem Venus Stark!- a vezetéknevem hallatán fel is figyelt a szőkeség.

-Mondd csak, mi szél hozott erre gyermekem?

-Üzenetet hoztam! Midgardról, Tarrrr...Thornak!-már majdnem úgy mondtam mint Tony.. Égéés.

-Milyen üzenetet?-szólalt meg az előbb említett a mély hangján. Előkaptam a kis szerkezetet, megnyitottam, majd előkerült Tony hologramja.

"Tarzan, baj van! Valami idegen létfaj nagyon írt itt mindent, és félek, ha nem érsz ide mi előbb, Los Angeles elpusztul! Ilyen kék valamik, rohadt sokan vannak, nagyok és ijesztőek! Kell a segítséged!"

-Jégóriások..!- azonnal felkapta a Mjörnirt, és hátrakiabált valamit, de én nem tudtam figyelni, ugyan is a hologram következő fele nekem lett hagyva. Gyorsan megnyitottam, majd meghallgattam.

"Kicsi bolygó. Tudom, hogy félsz, de tudod milyen király faterod van! Remélem, amíg ott tartózkodsz, mindenkinek sikerül mosolyt csalni az arcára a kisugárzásoddal! Szeretlek!"

És vége. Egy könnycsepp is kicsordult a szememből a végére. 

-Kisasszony! A nevem Amelia! Én leszek a segédje! Örömömre szolgálna ha elkísérhetném az ideiglenes szobájába!-szólít meg kedvesen

-Tessék? Nem! Megyek vissza Midgardra!

-Sajnálom leányom, de atyád az üzenetében elmondta, hogy semmilyen helyzetben se engedjünk vissza oda, amíg folyik a háború!

-Rendben.-sóhajtottam csalódottan. Ezek után Amelia kísért el a szobámig.

-Kisasszony, erre lesz az ön szobája, az ott Thoré, az pedig khm.. Lokié.-mutat a két vajszínű, és a full fekete ajtóra. Pont a két Isten közé kerültem, és Thor -akit történetesen már ismerek, ugyan is Tony bemutatott neki- nincs itthon,  szóval vakon vagyok egy idegen világban. Bemegyek a kis szobámba, majd körülnézek. Szinte minden baba vagy pasztell színekben játszott.

-Juuuj.. Ízlésficam..-attól függetlenül, hogy a fény világából származom, ugyan úgy szeretem a fekete, vagy a sötétebb árnyalatokat. És ez a szoba szó szerint szúrja a szememet. Szóval amilyen gyorsan csak tudtam, elmentem körülnézni a kastélyban. Megtaláltam az ebédlőt-vagy is gondolom ez az-, a könyvtárat, és a csarnokot. Épp indultam volna vissza a szobámba, aztán rájöttem.. Rohadtul eltévedtem. Szóval elindultam valamerre, hátha visszatalálok.  Bolyomgásom közepette gondolkoztam.. Mi lehet Stevevel? Vagy Bruceval? És.. Tony?

Következő állomásom azt hiszem valamilyen börtön lett. Legalább lesz hol aludnom.. Végignézek a cellákon, és a sok faj közül észrevettem egy emberi beütésű férfit. Zöldes, feketés és aranyozott ruha volt rajta, nyílván nemesi származású. Holló fekete haja omlik a vállára. Eddig nagyon semelyik pasin nem tetszett a hosszú haj, de rajta... Eszméletlen. Percek óta bámulhatom, mert egyszer csak megszólított:

-Ennyire érdekes vagyok, midgardi?-szól hozzám gúnyosan. 

-Nem tán ön Loki?-mosolygok rá. Erre becsukja könyvét, majd felém közeledett.

-Ki vagy?-tekintete dominál. Látszik, hogy herceg..- Nem tán a megfigyelésemre küldtek? Elég gyatra vagy kémnek.

-A védelmem miatt vagyok itt, és... Elvesztem!-csapom homlokon magam, és nevetek. Ő csak értetlen fejjel néz rám, mint valami idiótára. Nem csodálom!

-Furcsa vagy, midgardi.

-A nevem Venus!  Venus Stark!-bólintok mosolyogva.

-Nem is tudtam, hogy Starknak van lánya..Valamelyik kalandjából vagy,drága?-vigyorog újra gúnyosan.

-Nem.. Tudja engem örökbefogadott-tűrök egy tincset a fülem mögé.

-Oh..-mosolyog féloldalasan- Eltitkolta?

-Mhm!-bólogatok- de már tök mindegy..

-Biztos neheztelsz ezért rá. Hogy miért nem mondta el. A sok hazugság. Milyen egy ilyen apa?-vigyorog rám, miközbe mélyen a szemembe néz.

- Maga most manipulálni próbál?-nevetem el magam. Arca megfeszül, és értetlenül figyel.-Rám ez nincs hatással. Ő nevelt, etetett, ruháztatott, nem kell nekem több.-továbbra is értetlenül bámult. Zöldjei az enyémben kutakodnak,válaszokat keresve.

-Mondd csak.. Ki vagy te?-szemkontaktust el nem szakítva válaszolok.

-Mondtam már! Venus Stark!-majd egy tisztelgésszerűen kezemet homlokomhoz emelem.-sőt, már találkoztunk is egyszer!

-Oh.. nem hiszem-gúnyos mosolyát újra felöltötte.

-De! Amikor kidobtad Tonyt a saját lakásából! Éés amikor Hulk khm. földbe tiport? Ott voltam a törmelékek között-mutatom meg a hegemet, amit akkor szereztem.

-Hogy merészelsz így beszélni velem?! Én egy..

-"Elég! Egyikőtök sem ér fel hozzám! Isten vagyok, ostoba férgek! Nem fogok dulakodni egy.." dum dum dum. -utánzom a New Yorki kis incidensét az ő hangján próbálva. Szemei kikerekednek, nyaka megfeszül. -Elnézést, nem akartam megsérteni-nevetem el magam.- Eléggé gyerekes személyiség vagyok.

-Vettem észre, midgardi. Vettem észre. Bátyám hol van? Nem jött még érted.. Kezdesz idegesíteni.

-Öhm -nem, ezt nem kéne elmondani- Janeval van.

-Borzasztóan hazudsz.

-Neked nem is fogok  igazat mondani!-nyújtom ki játékosan a nyelvem.- Na szia!-indulok el az egyik kijárat felé.

-Másik irány!-ordítja utánam, én meg 180° fordulatot veszek, és elindulok nevetve. 

Egy óra múlva megtalálom a szobámat, és el is alszok.