Icy Hands[Loki ff.]

6.Fejezet

Hirtelen leguggoltam, és mélyet szippantottam a tűzpiros virágból, ami felevenítette az első napomat Tonynál.

*Visszamerengés*

Miért ilyen furcsa ez a hely? Egyáltalán, hol vagyok?
A falnak nekidőlve ülök felhúzott lábakkal egy ágyon, a szoba egyik falát  pedig egy óriás ablak keretezi. A füsttel teli város közepén szinte fulladozom, nem is értem, hogy lehet itt élni! Már több száz éve itt tartózkodom, de ilyen betonvárosba még soha sem keveredtem. Egyszerűen undorító!

Az ajtó felől kopogást hallok, és mágiámmal ki is nyitom azt. Egy barna hajú, midgardi években kb. 30-40 éves férfi lépett be rajta. Karizmatikus, és jóképű, nem tagadom, de én nem kezdenék ki vele.

-Um, szia! A nevem Steve Rogers, én hoztalak ide. Egy erdőben talált rád a csapatom, ez után eszméleteden kívül valami furcsa energia áramlatot vezettél mindenkibe, amitől mindenki csak mered maga elé. Még is mit csináltál?-nem válaszoltam, idegeneknek soha sem teszem.  Ennek hatására egy apró sóhajt eresztett ki magából, majd felordított, hogy "Clint, te jössz!" Na most, mi az a Clint?

Az ajtón egy férfi tört be, egy késsel a kezében. A falhoz nyomott, az éles tárgyat meg egyenesen a torkomhoz szorította.

-Gyerünk madárka! Mi vagy te és honnan jöttél?!-mire látta, hogy nem reagálok fenyegetésére, hozzá nyomta finoman a pengét a torkomhoz. Kékeszöld vérem hidegét éreztem, amire meghátrált, így a mellkasom szorítását is abbahagyta.- Mi a franc vagy?!- Láttam, hogy a helyzetem kilátástalan, így megszólaltam.

-A nevem Sharia Freyson! Alfheim hercegnője!-csak voltál Sharia...- Három századja itt tartózkodom Midgardon! Az életlen tőre mit sem ér velem szemben!

-Héj Rogers, ez ugyan olyan furán beszél, mint Thor anno, nem?-szólal meg a vallatóm.

-Rólam van szó?-kukkant be teliszájjal Odinson.

-Thor?-nézek a villámok urára, aki kikerekedett szemekkel bámul vissza rám.

-Sharia?-hirtelen minden élelmet elhajít, majd szoros ölelésbe von. Én nem viszonzom azt, csak könnyeimmel küzködve szipákolok a vállán. Ellököm magamtól, majd magányosan elkezdek zokogni.

-Átok rátok... Hogy tehettétek Thor?!-ordítok rá, és kirohanok a szobából. Utánam rohant, és hátulról átkarolt. Lapockáim közé hajtotta fejét, onnan hallgatta sírásom, ami egyre jobban kitört belőlem. Amikor elfogytak könnyeim, Thor magafelé fordított, majd lecsókolta ottmaradt sós vízcseppjeim .

-Atyád nekem ígért feleségül. Azt hittem meghaltál! A népedben terror tört ki, mindenki meghalt!-erre elnevetem magam.

-Terror, igen... Szövetség megbontásnak számít, igazad van.

-Te meg miről beszélsz?

-Ne játszd az ártatlant! Odin, az asgardi harcosokat vezetve letaszította atyámat a trónról, majd lemészárolta a népemet! Egyedül szerintem én éltem túl, anyám adottságainak hála elmenekülhettem!

-Ez lehetetlen! Apám legjobb barátja volt Frey, még is miért ölte volna meg?!

-Erre csak is Odin tudhatja a választ. De nem tudhatja, hogy élek! Nem kérdezhetsz semmit, világos?!- egy kis hezitálás után bólint egyet, majd felkarolt engem, és elindultunk.

...

-Tony, bemutatom Shariát! A volt menyasszonyomat! Ő dermesztette meg Natashát, Brucet, és az ikreket!