Icy Hands[Loki ff.]

9.Fejezet

Szinte behajítottam az ajtón, én pedig beléptem a saját szobámba. Leültem az ajtó elé, majd lábaimat ölelve merültem el egyre mélyebben a gondolataimba. Ezt elcsesztem!

Másnap szintén az ajtóhoz dőlve ébredtem fel, majd pár perc merengés után feltápászkodtam, és elindultam a fürdőm felé. Rendbe szedtem frizurámat és külsőmet, ezután pedig felvettem egy tiszta ruhát. Igényes életmód, mi?

Gyerünk V, menni fog! Csak kopogtass be, biztos nem fog rögtön leszólni! Mit álltatom magam, ide hallom azt, ahogy az emlékeiben Lokival beszélget a tegnap estével kapcsolatosan! A picsába is Venus. Ha most nem mész be, ő fog bejönni a te szobádba, és annak öcsém úgy híre megy a palota falai között, mint annak, ahogy Midgardon Tony befogadott. Most csap meg a felismerés, mennyivel hamarabban említem magam Venusként, mint Shariaként a gondolataimban.. Talán már ennyire hozzám nőtt volna ez az élet?

Nem habozok tovább, hirtelen becsapódom Thor ajtaján, ahol a Félisten már idegesen járkál fel alá a fejét törve.

-Thor, én sajn..-majd megfog a karomnál fogva, és kissé durván ledob az ágyára, ami kellemesen besüppedt alattam.- Mi a halál?!

-Le is buktathattad volna magad!-kezd el velem ordítani, én pedig beforrasztom mágiámmal a száját és kezeit, ezt követően becsukom az ajtót. Odasétálok elé, majd pipiskedve megkérdezem:

-Bírsz halkan beszélni, vagy felejtsük el ezt a beszélgetést?-kérdem tőle kissé durván. Ő hirtelen lentebb pillant szemeimről, ezután hevesen elkezd bólogatni. Én leengedem a mágiát, ő pedig hirtelen szabad kezeimmel a derekamhoz nyúl, és megcsókol. Mi a?! Próbál bejutást nyerni nyelvével, én pedig hátrébb lököm. Ő lihegve egyensúlyát megtartva lép hátrább, én pedig kifutok a szobából. Még is hogy képes erre?! Tudja jól, hogy tudok Janeről, erre meg képes megcsókolni?!

Figyelmetlenségemnek hála véletlen Loki szobájába csörtetek be idegesen, ő pedig egy könyv mögül kikukkantva veszi észre jelenlétem. Én zavaromban csak szimplán megálltam a becsukott ajtó mögött mit sem szólva, majd mikor látta, hogy próbálok kijutni a helyiségből felpattant, és karomat elkapva állított meg.

-Sa..Sajnálom, elnéztem a szobát..-kezeit állam alá teszi ezzel kényszerítve, hogy a szemeibe nézzek. Elrejtettem az elmémet előle, de úgy éreztem, hogy nem is próbált belém törni. Újra azt a gyengéd pillantást véltem felfedezni, mint amikor a gyermekkorunkról beszélt.

-Mi történt?-törli le a könnyeimet. Micsoda, sírok? Egy hirtelen keserves kis nevetés közben neki dőltem mellkasának, majd elmeséltem neki a történetet kihagyva a varázslós részeket, meg azt hogy Thor volt.

-Értem, tehát a bátyám fogta magát, és semmi előjel nélkül megcsókolt.-vesz fel egy gondolkozósabb arcot, én pedig értetlenül pillantok rá.

-Én nem mondtam, hogy Thor volt az!

-A történelem megismétli magát, nem igaz, midgardi?-erre zavartan lepillantottam cipőm orrára.-Egyébként meg, az ő szobája felől jöttél, plusz hallottam azt a mondatocskát, hogy majdnem lebuktattad magad. Beavatnál?-húzza fel a szemöldökét.

-Én sem tudom pontosan, hogy miről beszélt..-pillantok el.

-Még mindig borzasztóan hazudsz!

-De nem bízok benned!-nézek egyenesen a szemébe magabiztosan. Elgondolkozik szavaimon, majd megszólal.

-Akkor nem avattál volna be a jelenlegi problémádba.-feleli teljes komolysággal, én pedig elbizonytalanodom. Igaza van, de ezt az egy dolgot nem mondhatom el neki. Ki tudja, hogy reagálna! Igaz, hogy még meg van a kötődése hozzám, de nem tudhatom, hogy ez milyen formában képes kibontakozni. Hirtelen egy szobalány tör be hozzánk, és amikor belép, nem figyelve a jelenlétemre kezdi el kibontakoztatni kebleit, én pedig száj tátva nézelődtem a nő, és Loki között. A lány, amikor észrevette itt létemet, csak ennyit felelt:

-Ma ő is csatlakozik hozzánk, hercegem?- na itt telt meg az a bizonyos pohár. Felálltam, és kissé kiengedtem a hangom.

-Ne haragudj, úgy nézek ki mint egy udvarhölgy, aki vágyakat elégít ki?!-rivallok rá, ő pedig hangomtól megrezzenve néz végig az öltözékemen.

-E..elnézést Venus kisasszony! Nem állt szándékomban megsérteni!-majd pár meghajlás után melleit eldugva ment el a szobából.

-Nézd meg, elrontottad az ebédem!-mosolyog el rajtam Loki, majd mintha egy villám csapott volna a fejébe, megszólal.- Most neked kell rám "főzni"!-rajzolja a levegőbe ujjaival az idézőjeleket, én pedig rendesen lefagytam ezek szavak hallatán. A következő kép az, hogy eldönt finoman az ágyon, kezeim pedig összefogja baljával a fejem fölött. Hiába próbáltam kiszabadulni, amikor látta erőlködésem a másik kezével is megfogta karjaim. Elkezdte pólón át csókolgatni a hasamat, én pedig egyre jobban kezdtem el pánikolni. Nem akarom!

Fel kúszott fejemhez, majd mikor csókért hajolt volna én megfejeltem. Igen, megfejeltem a Csínytevések Istenét, Lokit, New York lerombolóját, a Tesseract fétisű félistent. Semmi baj Venus! Kiszabadultam kezei közül, majd az ágya mellé felállva kezdtem neki:

-Olyan vagy mint a bátyád! Csak hogy tudjátok Loki, én nem vagyok semelyik udvarhölgy, akibe akkor eresztitek a levest amikor akarjátok! Nem vagyok egy örömlány, se semmi ilyen hivatású! A nevem Venus Stark, és nem vagyok a bábutok!-majd a mondat végére kirohantam a szobából, végre a saját helyiségembe.

hoppá, beindul a sztori gyerekek-