Icy Hands[Loki ff.]

5. fejezet

"Alfheim, a fények világa"

Percekig gyötörtem magam, hogy beleolvassak-e, vagy hagyjam. Végül tovább lapoztam. Órákon át olvastam, majd egyszer csak a végére értem. A sok információ miatt csak pörgött az agyam, hisz', ott nőttem fel, még is mintha egy teljesen új világot fedeztem volna fel. A gyönyörűség és a borzalom csapott össze a szívemben. Emlékképek ezrei elevenültek fel újra bennem, még azok is, melyeket mélyen elnyomtam magamban. Az utolsó napom ott.. Mikor jött Odin, és leigázta a világomat, a nagy szövetség, mi... Még szerencse, hogy az a fiú megmentett. Alig lehetett pár száz éves, szinte még tinédzser korban volt. Ő küldött el egy fához, ahol az asgardiak nem láttak meg, így átbírtam menni egy másik világba, azaz Midgardra, ahol Tony Stark gondjaiba vett. Vele is beszélnem kéne majd..

Egyszer csak kopogást hallottam a falon keresztül, amire felkaptam a fejemet. Loki felől jött az irány, így hát egy ajtót nyitottam meg neki, amin át is jött hozzám. Levágta mellém magát, min valami rongybaba, majd megszólított:

-Honnan ismered a rúna írást?- nézett felém számonkérően.

-Tudod, Midgardon is ismert ez a nyelv, szóval tanulgattam!- mosolygok rá, ő pedig továbbra is fürkészett a szemeivel.

-És, hogyan jutottál el ide? Tudtommal nem találtak fel még hajót a világok közötti átjárásra, és tuti, hogy a kaput sem nyitották meg neked!

-Mi ez, valami kihallgatás?- nevetek egyet kínosan, majd elbújok hajkoronám mögé, és tovább olvasom a könyvet.

-Terelni készülsz.

-Te pedig szóba állsz velem, melyikből származik az büszkeségednek a nagyobb baja?- vonom fel szemöldökömet, mire elmosolyodva elfordul egy "chö" kíséretében.  

-Ki akarok menni a kertbe, ezért is kéredzkedtem át hozzád.

-Talán szeretnék, herceg létedre nagyon csúnyán dobálózol a szavakkal.

-Ki engedsz, vagy sem?!-néz rám egyre idegesebb, ám én állom tekintetét.

-Ha hallok egy "kérlek"-et!-húzom fel az orromat, mint valami rossz nevelőnő. Jutalmam meg is kaptam, egy gúnyos vigyor kíséretében kinyomott egy kérleket, én pedig kezét felkarolva indultam ki vele az ajtón. A sokszínben pompázott kert nekem is megmelengedte mellkasomat. Loki mélyeket szippantott, mint aki ezer éve nem volt ilyen közel a nyugodt tájhoz.

-Tudod mit szeretek Midgardban?-kérdezem meg a herceget, miközben szökdellek az illatozó bokrok, és hajtások között.

-Nagyon nem érdekel.- dörmögi az orra alatt, én meg mint aki meg sem hallotta, folytatom.

-Amikor kimész egy mezőre, vagy egy hegyoldalra, a táj zöldben szemez vissza rád, a friss virágpollen, ahogy tüsszentesz egyet rá..- nézek fel az égre- És az a gyönyörű kék ég, ami megmosolyogtat minden reggel, amikor ránézek.- mosolyodom el- Loki, te mit szeretsz itt?

-A szobákban büdös volt.-mondja teljesen rezzenéstelen arccal. Szóval akkor nálam is büdös volt, hátköszi.

-Mi lenne, ha megmutatnád a kedvenc virágfélédet?

-Érdekel?-néz rám kérdőn. Én hevesen bólogatok, mire hezitál egy kicsit. Rám pillant, és egy féloldalas mosoly kíséretében int a fejével, ezzel mutatva, hogy kövessem. Szinte szaladva jutottunk el egy midgardi virághoz, ami a rózsa volt.