Icy Hands[Loki ff.]

13.Fejezet

-Mi a..-nyögöm ki elgyengülve, majd a fájdalom helyére teszem kezeimet. Amint végtagjaimat a szemem elé helyeztem, megláttam világoskék csillogó véremet. Miért? Miért tettél ilyet velem, Loki? Szemeibe pillantok, ő pedig a méregtől fűtött íriszeit helyezi rám.

-Hazudtál nekem. Hagyjad, hogy halottnak higyjelek!-rivall rám hangosan. Ezt az énét még soha sem láttam, nem hittem volna, hogy tapasztalom valaha- Elhitetted MINDENKIVEL, aztán pedig az életembe fúrtad magad, mint valami villámcsapás! A bizalmamba férkőztél, azt hittem bármit elmondhatok neked, de te átvertél, és megaláztál!-halkítja el magát, de közben szavai egyre homályosabban maradnak meg bennem. Utolsó erőmből felvetettem emberi formámat, majd hagytam, hogy a sötétség szépen lassan ellepje elmémet.

-Sajnálom, Loki...-és végül elhúzták a függönyt.

*Loki szemszöge*

-Basszameg!-reagálom le hirtelen ájulását. Nem döftem mélyre, csak pontosan ezt az állapotot akartam elérni. Köpenyem kisebb részét leszakítom, majd hasánál átfogva bekötöm a sebét. Hogyan volt képes ennyit hazudni, és titkolózni?! A barátomnak mertem tekinteni, erre még is megtette ezt velem. Soha nem lettem volna képes őt elárulni! Miért nem bízott bennem úgy, ahogyan én bíztam benne?

Amikor megcsapott a felismerés, hogy ki is áll előttem, hirtelen a gondolatok hullámai okoztak özönvizet elmémben. Sok kérdés felvetődött bennem, sokra pedig választ kaptam. Aznap, mikor megmentettem őt egy asgardi katona elől, nem tudtam ki is volt ő. Nagyon nagy fény vette körül, csak úgy ragyogott. Tudhattam volna.. Miért nem vettem észre? Miért nem éreztem őt? Ezeket a gondolatokat emésztve vittem őt egy kisebb szikláshoz, ahol az éjszaka kényelmesen elférhetünk. A vérzése már elállt,és a sebe begyógyulni látszik, de még mindig nem tért eszméletéhez, amit nem is bánok. Itt a sziklásnál vannak olyan növények, amelyek nagyon puha fekvőhelyet tudnak nyújtani ma éjszakára számunkra. Nem mondom, eléggé keresztbe húzta ez most a terveimet Venussal, de most, hogy kiderült, hogy egy személyben tudhatom mindkettőjüket, jobban fogom élvezni.

Szépen lassan leteszem testét, majd fejét egy nagyobb gombolyagba teszem. Vigyázni fogok rá, még egyszer nem fogom hagyni elmenni mellőlem. Még ha meg is keseríti az életemet, vagy én az övét, nem adom a bátyám kezeibe. Ő az enyém.

Leveszem szakadt köpenyemet, majd testére hajtom és felhúzom a nyakáig. Apró termete szinte elveszik benne, fehér haja pedig még jobban kiemelődik a méregzöld szín mellett. Mellé fekszem, majd körbeölelem testét.

-Még egyszer nem hagysz el, azt nem fogom hagyni.-majd álomra hajtom én is fejemet. Rengeteg dolgon agyaltam, hogy mi lesz ezután, most, hogy ledöftem. Bízni fog még bennem egyáltalán? Hirtelen cselekedtem és dühből, tiszta aggyal talán nem így történt volna ez az egész. Most, hogy felkutattam az egész múltját az emlékei által, sok mindenre rájöttem. Érdekes egy lány ez, mit ne mondjak. Első nap betoppan hozzám a cellámhoz, aztán pedig kihozat onnan, még ha korlátozva is. És most pedig, simogatom gyönyörű fehér haját, és magamhoz ölelem. Mély, eltemetett érzések szabadultak fel bennem amikor megcsókoltam, és ténylegesen nem értem őket. Én, Loki nincs tisztában a saját érzéseivel, szégyen. Megváltoztatott ez a lány, de még is, milyen irányba? 

Ezeken a gondolatokon örlődve nyelt el a mély sötétség, és teljes biztonság érzettel engedtem neki, hisz itt volt mellettem ő..

*Thor szemszöge*

V-t és Lokit reggeli óta nem látta senki. Ebédre és vacsorára bőven vissze kellett volna érniük! Szinte már szaladok a szobájukig, az aggodalom és a méreg érzései kuszálnak bennem, ezért megkönnyebbülést várok el, ha benyitok valamelyik szobájába. Először Venuséba megyek, kezemet a kilincsre teszem, majd sietősen el is fordítom. Nincs itt senki. Gyorsan Lokiéhoz sietek, és amint kinyílik az ajtó, és látom az üres szobát a pánik kezd kiülni rám. Mérgesen rohanok fel-alá a palotában, hogy még is hol lehetnek, majd az őrökért sietek. Egész Asgardra körözést tettem, legfőképp a palota és a nép utcáihoz.

Hol a picsába lehetnek?! Loki ha bántottad, esküszöm hogy a heréidnél lógatlak fel! Míg az őrök a kijelölt útvonalon haladnak, én addig a kertben próbálkozom. Ha azt nézzük, hogy este hol lehetnek, akkor a sziklást mondanám a növények miatt. Menekülteknek is általában az a legjobb hely éjszakázásra. Fény van, és puha fekvőhelyek a növényeknek hála, így hát oda megyek először.

Már a távolból látok kettő emberi alakot kirajzolódni, így haragom szépen lassan csillapodni kezd, így már lassabb léptekkel közelítek feléjük.

*Sharia szemszöge*

Melegség, kényelem, biztonság. Ezek az érzelmek kerítették körül szívemet, amint felébredtem. A derekamon pihenő védelmező karok, és a hold hideg és örző sugarai. Kinyitottam szemeim, és amint a ragyogó növények fényére emeltem pilláim, rájöttem hol vagyok, és hogy hogy kerültem ide. A biztonságot heves pánik, és félelem cserélte fel. Amint a hátam mögé pillantottam, Loki békésen aludt, így hát kaptam is magam a lehetőségen. Talán túl hirtelen, de kiszálltam karjaiból, és szinte rögtön rohantam is volna, ha a csuklómat nem szorítják meg. Amilyen erős volt a lendületem, olyan hirtelen is feküdtem el ott, ahonnan felkeltem. Könnyek lepték el a szemem, légzésem szabálytalanná vált. 

-K..kérlek ne ölj meg..!-suttogom magam elé a szavakat. Egy halkabb nevetést hallat, én pedig még jobban elkezdek szipákolni.

-Oh Sharia, két másodperccel hamarabb végezhetnél velem, mint én veled. Hát még is mi tart vissza? Kifeküdtél egy tőrszúrástól, ami még csak nem is fontos szervet talált el, ráadás bealudtál órákra.- engedi el csuklómat, majd hátára fordulva homlokára teszi tenyerét.- És még mindig ebben a formában vagy. Még ha el is szaladtál volna, ki veszi észre hamarabb magadat? Te, vagy az őrök?-mosolyodik el hirtelen. Még ha fáj is bevallanom, büszkeségemet félretéve igaza van. Figyelmetlen, gyáva és gyenge voltam. 

-Miért döftél meg?

-Ha nem teszem, túlságosan csöpögőssé válik a helyzet. Plusz, elég tételt kellett vennem a sok hazugságért.-feleli teljesen nyugodtan, én pedig csak nagyokat pislogok. Mik ezek az indokok?!

-Ti meg még is mit...-feleli hirtelen valaki. Ijedtünkben felnézünk, majd Thor magas alakját találom szemben velünk. Én felpattanok Loki mellől, köpenyét magamhoz fogva szólalok meg.

-Thor, én...! 

-Leleplezted magad! Ráadásul Loki előtt! Teljesen elment az eszed?-kérdezi ordibálva. Tekintetét lentebb vezeti oldalamra, ahol a kéklő vérem csillan meg. Lassan kifújom a levegőt, majd ránézek az előttem álló Istenségre. Lokit is érzékelem mellettem, ő pedig már kezeit teszi ki, ezzel próbálva nyugtatni bátyját.

-Thor,-vezetem rá vissza tekintetem- üljünk le, és beszéljük meg!- Erre ő csak még jobban megszorítja a pörölyét, majd fejünk fölött hangos, sötét felhők kezdenek el gyülekezni.- Thor nyugodj meg!-kiabálok rá, de már a sötét vörös felhők ellepték tiszta elméjét. Nagy fény jelenik meg felettünk, én pedig éreztem mi következik. A villám egyenesen Loki felé csapott volna. Az események gyorsan lelassultak körülöttem. Mindenki mozdulatlan lett körülöttem, én pedig éreztem, mit kell tennem. Lokit futva löktem arrébb a villám fénye alól, aki fejét beverve feküdt el a puha növényeken. Oda szaladtam Thorhoz, majd fejére helyeztem az ujjaim. Hajába beletúrva, egyenesen a fejbőréhez nyúltam, és lehunytam szemeimet. Megnyugtattam elméjét, ami miatt el is ájult, legalább is elaludt egy kicsit.

-Nah..-fújom ki a levegőt-Most mi legyen?-pillantok Lokira, aki csak nagyokat pislogva figyelt rám