Icy Hands[Loki ff.]

11.Fejezet

A tegnap este húzósabb nem is lehetett volna. Főleg az álmaim, amik kellemetlenül belefúrták egy időre magukat az elmémbe. Csak hogy mondjak egy példát:            

Loki karjai között találtam magam. Egy virágokkal teli mezőn feküdtünk egymásba tekeregve, teljesen meztelenül. A nap kellemesen sütött ránk, holló fekete tincsei szürkére festette a meleg csillag sugara, és az én hosszú fehér hajam simított hátunkon végig, takaróként szolgálva. Hideg kezei végig simítottak arcomon, ami ennek hatására valahogy még is a helye megmelegedett. Éreztem közelségét, éreztem őt. 

Az ez előtti talán ennél is furább volt, ugyan is itt nem láttam semmit, csak hallottam. Valami olyasmi volt, hogy én nem nézek rá úgy, mint egy bűnözőre, szinte mintha megköszönte volna az ittlétem. Bármikor, mikor visszagondolok erre elpirulok. Olyan valóságos volt...

Kinyitom a szemeimet, a nap már kellemesen szökik be a függönyeimen keresztül, én pedig amint megpróbálok felülni, a gyomrom tartalma finoman fogalmazva megindult visszafelé. Sietősen szaladok a fürdőm felé, és amint rövid hajamat hátrafogtam egyenesen a vécébe ürítettem a gyomrom akkori tartalmát. Soha a büdös életbe nem iszok többet! Miután ezzel megvoltam, fogat és arcot mosva sétáltam vissza háló helyiségembe. Mikor egyenesen az ágyam felé pillantok, észre veszem Lokit ülve az ágyam másik részén. Félmeztelenül, takaró az ágyékára hajtva, és éppen az egyik szemét dörzsöli. Magamra pillantva veszem csak észre, hogy a pizsamámban vagyok, ami egy lenge haspólóból, és egy apró nadrágból áll.. 

Az első dolog, mikor meg láttam a "MI A" szócska volt. A második, hogy miután magamon végig pillantottam szaladjak be a fürdőbe, hát pf, hogy is láthatna meg pizsamában. DE MÉG IS HOGY KERÜLT RÁM A PIZSAMÁM?!

Pár percig az ajtóhoz dőlve ütögettem buksimat, hátha eszembe jut valami, de semmi. Idő közben kopogás hallatszik az ajtó mögül, én pedig az ütögetést abbahagyva figyelek fel a hangra.

-Halandó.. kérlek gyere ki. Ígérem mindent megmagyarázok, csak gyere k-

-Lefeküdtünk?!-szakítom félbe hirtelen. A hangom pániktól és talán méregtől fűtve hallatszott át a másik helyiségbe. Csak annyit hallok, hogy Loki az ajtó előtt lépked, és egyszer csak egy nagyobb puffanás. Ijedten próbálom az ajtó mögül megfejteni a hangok forrását, egy újabb koppanást hallok az ajtón. Ekkor realizáltam, hogy nagy valószínűséggel leült.

-Nem, nem feküdtünk le. Szimplán tegnap teljesen elvette az alkohol a józan eszed, ezért jobbnak láttam felhozni téged a szobádba. Aztán, amint elindultam volna saját helyiségembe, a karkötő nem engedett. És mivel én nem tudom leszedni, maradtam.- mondandója végére felálltam, és kinyitottam az ajtót. Balszerencséjére az ajtó befelé nyílik, így hát a feje a padlón landolt- Au.- szól komor arccal. Amint felpillantott rám, szemeiben furcsa csillanás jelent meg, majd szemöldökét ráncolva pattant fel hirtelen.- Vigyél vissza a szobámba!

-Azért egy kérleket megköszönnék!-rakom anyásan csípőre a kezem, mire tőle csak egy "Most!"-ot kaptam válaszul. Felvettem mamuszom, majd átkísértem szobájába a fekete hajú úrfit. Levettem karkötőit, ő pedig sietősen rám vágta az ajtót, aminek hatására majdnem az orrom bánta. Érezhetően kérdőjelekkel mászkáltam vissza a szobámba, és nem tudtam hova tenni az előző jelenetet. Bár, amikor ő elterült, és én felette álltam, az eszembe juttatott egy gyermekkori emlékünket..

"-Loki, ne szaladj már annyira!-szólok a fiúra, miközben én loholok utána a mezőn. 
-Siess már Sharia!- kiabálásomat meg se hallva szalad tovább, amikor is Thor egy kézkirakással állítja meg a fiút. Loki erősen hátraesett, de szerencsére az asgardi virágok nagyon puha helyet nyújtottak számára. Én amilyen gyorsan odafutok, és feje fölött csípőre tett kézzel megállok.
-Látod? Szóltam hogy lassíts!-főnökösködöm felette. Ő csak szemét megforgatva fordul hasra, majd a lábaimat megfogva borít el engem is. Én egyenesen rá landoltam, majd "KICSI A RAKÁS!"-t kiálltva Thor ugrott ránk. Már akkor is méretesebb gyermek volt, így gyorsan elkezdtem köhécselni súlya alatt, míg az alattam lévő fiú ebből semmit sem érzékelt. Köhögésemre gyorsan leszállt a hátamról, és a holló hajú is felültetett. Csúnya pillantásokat vetett bátyja felé, miközben a hátamat ütögette finoman. A szőkeség csak bűntudattal teli szemekkel figyelte mozdulataim, míg Loki gondoskodó kezei próbálták visszanyerni belém az életet."

Várjunk csak... Mi van, ha ez nem csak nekem jutott eszembe?! Odin szakállára...! Idegesen kezdtem el járkálni fel-alá a szobámba, amikor is az egyik szolgáló lány nyitott rám. 

-Kisasszony, hamarosan reggeli!-kukkant be az ajtón megszeppenve, én meg csak intettem neki. Leültem az ágyamra, és amint kiment, kezeimbe temettem arcomat. Ha tényleg rájött, és elmondja Odinnak, nekem végem! Kész pasz. Alfheim teljesen elpusztul, ha van még valahol népem az teljesen elveszett, elvesztem a barátaim, a családom, a céljaim. Az is lehet, hogy egész Asgard előtt fejemet veszi! Okés Sharia, nyugodj le. Minden okés lesz. Reméljük.

Gyorsan átöltöztem, majd átmentem Lokiért. Ő már az ajtója előtt várt engem, kezeit feltartva a karkötőért. Én gyorsan rátettem, és indultunk meg. Útközben észrevettem, hogy néha egy egy nagyon furcsa pillantást vesz felém, néha szemöldök ráncolva, néha csak szimplán rettentően szugerált. 

-Jó, most hogy tudod, ugye nem mondod el senkinek?-súgom oda neki halkan, és kissé félve. Ő egyenesen a szemembe nézett, és rettentő komolysággal megszólalt.

-Ugyan még is mit?-vonja fel az egyik szemöldökét. Na, itt volt az a pillanat, hogy azt mondtam "Most mi a fasz van?!", de fejben tehettem csak meg természetesen. A valóságban legyintettem egyet Lokinak. Tovább mentünk az ebédlőbe, majd helyet foglalva megreggeliztünk.

...

A mezőn vagyunk. Loki szeret ide kijárni, és engem is kezd megfertőzni ezzel. Olyan nyugalmas ez az egész táj, és közben a levegő hideg szellővel fújja meg az arcod. Imádom!

Várj. Az ott az a bizonyos hely, ahol a kicsi a rakás volt. Mit keresünk itt?! Kérdésekkel teli nézek körül, néhol Lokira, aztán újra a tájra. 2000 év alatt alig változott valamit!

-Hát nem ismerős ez a táj, Venus?- nevemre hirtelen kapom fel a fejem, ugyan is eddig sosem szólított a földi nevemen! Loki mögém lép, majd szorosan a nyakamhoz hajolva súgja ezeket a félelmetes szavakat.-Vagy inkább mondjam azt, hogy Sharia?