Icy Hands[Loki ff.]

7.fejezet

-És most mi a francot fogunk csinálni?-nézek rá ijedten a mellettem álló férfira, aki csak aggódva megrázza a fejét.

-Nem tudsz valami mágiát, ami visszahozza?-kérdi tőlem ijedten, miközben én az ágyon ülve töröm a fejem. Ha egy őr is meg lát, és jelenteni szándékozza Odinnak, nekem végem! Mihamarabb ki kell eszelnem valamit.. 

-Thor, ha még több mágiát használnék, az csak rosszabb lenne!-kis hezitálás után megszólaltam- Vissza kell jutnom Alfheimbe..-suttogom magam elé. Semelyik porcikám nem kíván oda visszatérni, de a szükség ezt követeli.

-Még is miért kéne oda visszatérned?!

-Én ugyan úgy Alfheimből nyertem az erőmet, ahogyan te Asgardból, Thor. Ha nem jutok vissza mihamarabb, minden varázserőm szertefoszlik!

-Nem engedem, hogy oda visszatérj! Félek, hogy ott maradnál, ha meglátnád a megmaradt dolgokat..-néz rám komolyan, én pedig elgondolkoztam szavain. Be kell látnom, igaza van. Mi nem úgy halunk meg, mint az asgardiak, hogy csillámporrá válunk és elrepülünk. Ha egy alfheimi életét veszti háborúnak, gyilkosságnak következtében, akkor teste elhullik, és belülről minden egyes életében érzett fájdalom kifakad, így aki a közelében volt, megérzi minden egyes bánatát, dühét és gyászát. Nos igen, ezért is volt ilyen békés hely, senki sem mert gyilkolni senkit.

-Thor, muszáj lesz visszamennem, vagy ha van valami jobb ötleted, hajrá!-hirtelen elhallgatott, majd gondolataiba belepillantva láttam, ahogy próbálja tervezni azt, hogy Heimdall segítségével átjuttat a Bifrost-el.- Ugye tudod, hogy képes vagyok anyám erejének hála a világok között mozogni?-mosolyodom el.- A maradék erőmmel eljuttatom magam szülőhelyemre, ne aggódj!-szoros ölelésbe vont, majd hátrébb lépve kiment a szobámból.

Koncentráltam úti célomra, majd pár szikrázás után oda is értem. Közben Heimdall szemei elől is el kellett tüntetnem magam, ami a maradék varázslatomnak megterhelő volt.

A fény világa elpusztult. Mindenhol sötétség, csonttok, és a királyi város is romba dőlt. Mindenhol romok, hullák, és évszázadok óta vérrel itatott növények. Az egykori békés hely mára pirosba és feketébe öltözött, kihalt. Szívszorító volt így látni, pár könnycsepp el is hagyta szemeim.. A királyi templom barlangjába beérve, a Szent tó mellett elkezdtem meditálni, reménykedve, hogy ennek hatására a régi kövek felébrednek. Így is lett..

 Loki szemszöge

Pár napja nem láttam már a midgardit, bár igazán nem is baj, eléggé egy idegesítő személyisége van, de nélküle nem mehetek ki. A kertbe mennék, ha tehetném, de mivel senki sem mer kikísérni, ezért a szobámban kell maradnom. Már sokadjára olvasom újra a könyveimet, kezdenek már lassan untatni. Még is, mindig meg akad egy könyvön a szemem, az pedig az, amelyiket  a földi akarta. Alfheim.. Miért olyan érdekes számára az a hely? Hisz az ottani háború feldúlta mint a további 8 világot! De belegondolva, még is miért törhetett ki az a háború? A Fény világában tett látogatásaim során sosem néztem volna ki belőlük, hogy éheznek, és szenvednek, minden békés és szép volt. 

Főleg az a lány, Thor menyasszonya, Sharia Freyson. Az igazat megvallva nála soha sem láttam szebb teremtést, pedig elég sok helyen jártam. Magabiztos, és erős volt, nagyon jól bánt a tőrrel. De persze, hogy apám Thornak akarta, miközben ő soha sem látta igazán a szépségét. Remélem, hogy él még valahol a nagyvilágban..

Végül engedtem a csábításnak, és levettem a polcról a könyvet, ami annyira fúrta a gondolataimat. Évek óta nem nyitottam ki ezt az egyet, ugyan is ebben nem csak írások vannak, hanem rajzok is a királyi családról. Frey, Sharia apja mindig is jó volt hozzám, mellette sosem éreztem magam az ebédeknél fekete báránynak. Mindig kérdezgetett a hangulatomról, és tanulmányaimról. Becsültem azt az embert, de a rossz uralkodó halált érdemel. Olvasgattam, nézegettem a lapokat, de nem értettem, mi benne olyan érdekes, hogy így kell annak a lánynak!

Pár perc múlva Thor rontott be az ajtómon, ami elég nagy huzatot hozott magával, így kissé megborzongtam a meleg levegő hatására.

-Nem megmondta anyánk, hogy ne repkedj a Mjölnirrel a palotában?-nézek fel rá a könyvből, és erre a mondatomra kisebb mosolyt villatott. Az "anyánk" szócskára, gondolom.- Miért jöttel?

-Gondoltam unatkozol, így egy kis társaságként átjöttem. Már biztos hiányolod Venust,  így egy kis csokit hoztam!-nyújtja felém az édességet, amit szívesen el fogadok.

-Nem egészen értem a kettő dolog összefüggését, de köszönöm.-bontom ki az első csomagot, ami történetesen a kedvencem volt.

-Nem gondoltam volna, hogy elfogadod, nem hogy még megköszönöd!-neveti el magát egy kissé, majd szavait felfogva rájöttem, hogy igaza van. Soha nem tettem volna ilyet, elpuhultam! Dühösen elhúztam a számat, de a csoki még mindig jól esett.-Most úgy nézel ki, mint aki nem kapott repetát!-neveti el magát.

-Vigyél ki a kertbe!- parancsolok rá, aki csak felrakta az erősebb karkötőimet, és elhúzott maga után.
A gyönyörű hely sokkal jobban megnyugtatta szívemet, ugyan is mióta a lány elment, egy elég kellemetlen érzés lepte be a szívemet. Nem mondott semmit arról, hogy elmenne, és senki más nem mondja el. Kérdezni nem kérdezhetem meg, az nem lenne méltó hozzám.

-Min töröd a fejed, öcsém?- pillant hátra rám Thor, én meg kitörtem a buborékomból. Mire feleszméltem, már régen a virágok illatai csiklandozták az orromat, ami kellemes érzést váltott ki belőlem. Bár tetteim miatt nem lehetek sosem teljesen "szabad", nem járhatom e világot egyedül. Pedig én csak uralkodni akartam, amihez értek! Ebbe születtem, ebben nevelkedtem, még is mindenki megakarta tőlem tagadni születési jogom. A jégóriások között nem vagyok otthon, de itt, Asgardban sem vagyok otthon, itt is fekete báránynak érzem magam.. Még is, hol vagyok otthon, könyörgöm?!

-Semmi érdekesen. Mondd csak, mik azok az új növények, ott hátul?-szemeit rögtön oda szegezi, ahova én mutattam, majd kezdi.

-Azok ott Midgardról valóak. Venus hozta a palota gyűjteményébe, szerinte ezek a legszebbek.-mosolyodik el a lány nevét kimondva.

-Nem tán beleszerettél, Thor?

-Szó sincs róla! Csodálom őt inkább. Tudod, rengeteg mindent átélt, és még mindig képes nevetni és viccelődni. És még téged is le tudna nyomni, öcsém!-veregeti meg egy vigyor kísérletével a vállamat. Az utolsó mondatára felvontam a szemöldököm. 

-Engem? Ugyan. Ahhoz azért több kell 165centinél!-nevetem el magam gyerekes viccemen. Valami most nagyon nem megy, ennyire nem szoktam besülni a vicceimmel..

-Csak egy tőr kéne, Loki.-hallom meg a hátam mögül a lány hangját. Thor automatikusan rohan hozzá, és szoros ölelésbe vonja, ami kissé csípős érzést kelt a mellkasomba. A földi nem mosolyog, nem nevet, és alig beszél. Mi történhetett vele, amíg távol volt? Bólint egyet valamire a szőkének, majd felém sétál. Megáll előttem kb 3 lépésre, és mélyen a szemembe pillant, és megszólal:

-Hiányoztam?