Icy Hands[Loki ff.]

8.fejezet

-Megáll előttem kb 3 lépésre, és mélyen a szemembe pillant, és megszólal:

-Hiányoztam?-

innentől kezdve újra Venus nézetéből olvashattok:3

-Azt gondoltam, hogy végre nyugodtan lehetek, erre újra megjelensz..-mosolyodik el ravaszan, amitől egy jó hidegrázást érzek. Még mindig nem tudom, hogy ezek a kicsinek mondható dolgok miért történnek, de nem tudom eldönteni, hogy jó dolog miatt e, vagy sem. Viszonzom mosolyát, majd újra Thorra pillantok. 

-Felmegyünk a szobánkba, hamarosan vacsora!-szólok a félistennek, majd Loki karját megragadva indulok el a hálótermek felé. Útjaink szobáinknál elválnak, és mikor felhelyezem a varázslatot szobájára, belépek a saját helyiségembe. Hulla fáradtan lépek be a fürdőmbe, majd a forró vizet megengedve kezdek el vetkőzni. Mikor beszállok a kádba, hangosan felsóhajtok, hiszen kereken 3 napja nem éreztem meleg vizet a bőrömön.  Étel és ital nélkül egy nedves barlangban meditálni nem egy kellemes dolog! 

A vízben szinte elolvadom, majd megmosom a hajam. Megszüntetem a mágiám barna szálaimra, így fehér hajam hullik újra vállaimra. Gyorsan megmosdom, megtörölközöm, felöltözöm, vissza varázsolom barna hajamat és megyek is át Lokihoz. Kopogok, és válaszát meg nem várva nyitok be a Félistenhez. Talán ez volt a legnagyobb hibám, ugyan is egy szál törülközőben állt, ami lengén volt derekára csavarva, szinte már leesni látszott. Ledermedve álltam előtte, ő pedig csak kaján vigyorral figyelte azt, ahogy arcom egy teljesen más színt vesz magára. Hajába beletúrt, és közelebb lépett hozzám, egészen a falig szorított.

-Tetszik a látvány, midgardi? Nem ez az első, hogy ilyen pillanatban nyitsz rám, nem tán ennyire vágysz a társaságomra?-teljes testét az enyémhez simítja, majd derekamhoz nyúl.

-U..Ugyan mit képzelsz?!-dadogom zavaromban, miközben végig simít a hátamon, végig egészen a derekam vonalán. Egyre jobban érzem az égető érzést ott, ahol hozzámér, és arcomon. Mikor feleszmélek, hirtelen leütöm kezeit magamról, majd kiszabadulok fogásából. Hajam takarásában indulok el az ajtó felé, majd a küszöbön megállok.

-2 percet adok, készülj el, és indulunk a vacsorához!-majd rácsapom az ajtót. Hogy lehet valaki ennyire arrogáns és önelégült?! Eszem megáll!

Pár perc várakozás után ki is lépett az ajtón felöltözve, majd amint feloldottam az ajtaján lévő mágiát mellém lépett, és együtt indultunk meg az ebédlőbe. Helyet foglalva kezdtünk lakmározni, és ahogy így végig gondoltam, hogy Odin asztalánál ülök, csak úgy, mint régen, és hogy az ő étkét eszem elfogott a hányinger. Egyszerűen a családom, a népem gyilkosával ülök egy asztalnál és nem mehetek oda kitépni a torkát. Gyűlölöm magam, de még csak most kezdem az erőm nagy részét felfedezni, és ha valami balul sülne el, talán nem csak ő halna meg, hanem én, és a szeretteim is.

-És mondja csak kedves, hol tartózkodott 3 napig?-szól hozzám Frigga, bennem pedig hirtelen meg akadt az étek. Az anyja mondatára Loki is felfigyelt, érdeklődve fürkészte tekintetemet várva, hogy erre mit fogok lépni. Most mit kéne mondanom?! Ha kérdezték Heimdallt, és nem látott mágiám miatt, akkor nagyon nagy bajban lehetek! -Heimdall nem látta kegyedet!- Baszki!

-Igen, vissza kellett térnem Midgardra  egy eléggé magán jellegű útra. Mikor itt tartózkodtam, találtam pár mágiával kapcsolatos könyvet, amiket tanulmányozásaim során sikerült annyira megértenem, hogy elrejthessem magam!-Ez aztán a hazugság, mit ne mondjak. Mondataimba belepirulva fogyasztottam tovább a tányéromon található finomságokat, majd a kínos csöndbe beletemetkezve vártam meg, míg mindenki együttesen feláll, és elindul a dolgára. Lokival és Thorral az oldalamon indultam meg a szobák felé, ám én a fekete hajú férfival elindultam egy terem felé, ahol kiképzéseket adnak. Erre az egy helységre emlékszem gyermekkoromból. Ezért is tévedek el mindig, mert a palota nagyon át lett rendezve, vagy csak szimplán fogyatékos vagyok. 

-Merre megyünk, midgardi? A szobák a másik irányban vannak.-von kérdőre.

-Hát, most nem a szobákhoz megyünk, mint látod!-mosolyodom el, majd vonszolom tovább a teremhez. Ahogy beértünk, felkapcsolom a szerkezeten a mágia blokkolót, majd úgy lépek be Lokihoz a "ringbe".-Küzdj meg velem, Csínytevés Istene!- tartom fel ökleimet védekező állásba, majd szemöldök megvonva néz felém.

-Ezt most komolyan gondolod?-határozottan bólintok, majd jobb lábam hátrább helyezem- Van választásom?-majd látva fejrázásomat, egyet sóhajtva megindul felém-Most legalább megölhetlek!-veti fel a jó öreg gúnyos vigyort, és már lendül is a keze. Sikeresen kivédem, majd ütöm a másik kezemmel hasba, ami hatására kissé meghátrál. Hasát fogva néz fel hirtelen rám, majd egy újabb támadás keretén belül nekem ront. Sikerül megütnie, ám nem annyira, hogy kiessek a ritmusomból. Natasha nagyobbakat üt néhanapján... 

- *Lejárt az idő, kérem pihenjenek egyet.*-szólal meg felettünk a szerkezet, majd megnyitja a kijáratot. Leülünk egy asztalhoz, és csöndben heverjük ki kisebb sebeinket. A gép gondolom figyelembe veszi, hogy midgardiként vagyok regisztrálva, ezért nem enged olyan sokáig bent lenni Lokival. 

-Tudod midgardi..-mered maga elé, én pedig érdeklődve nézek rá- Régebben Thor, én és egy lány küzdöttünk itt. Hihetetlenül erős volt kora ellenére, és mindig azt mondtuk, hogy hagyjuk, hadd győzzön. De az az igazság, hogy titkon mind a ketten, sőt, mind a hárman tudtuk, hogy ez igazából hazugság!-mosolyodik el egy kissé, de ez a mosoly kissé többet sugallt, mint azok a gúnyos vigyorok. Ez gyengéd volt, egyszerűen nem bírtam volna eddig egy ilyet hozzácsatolni Lokihoz. - Mindig ketten  együtt játszottunk, és tanultunk. Aztán, történt egy terror, amit szépen eltusoltak, és másnak állítottak be. A lány nagy valószínűleg ott halt meg..-hajtja le a fejét.

-Sharia és közted nagyon szoros viszony lehetett, ha ennyire meghat a mai napig az emléke, Loki..-mosolyodom el együttérzően, majd hirtelen rám szegezi tekintetét.

-Nem mondtam, hogy hogy hívják..!-A francba! Kínos csönd telepedett közénk, majd felkaptam a kezét és elhúztam a szobákig azzal az indokkal, hogy "Gondom akadt". Szinte behajítottam az ajtón, én pedig beléptem a saját szobámba. Leültem az ajtó elé, majd lábaimat ölelve merültem el egyre mélyebben a gondolataimba. Ezt elcsesztem!

Nyár eleje, mi. bocsi srácok:D