Icy Hands[Loki ff.]

3.fejezet

-Mr. Laufeyson!-kopogok az üvegen.

-Már nem Loki vagyok, midgardi?-csukja össze a könyvét feje fölött, majd közelebb sétál hozzám. 

-De, de az, csak tudja, kicsit hitelesebben akartam megszólítani.-nevetem el magam. Egy kis csend, és megszólal.

-Miért vagy itt? Eltévedtél újra?-vigyorogja el magát. A gúnyolás nála gondolom ilyen megszokott, vagyis én már annak tekintem.

-Nem! Csak.. Unatkoztam-újra zavarba jöttem a tekintetétől. Nem tudom, hogy csinálja, de elképesztő. Képes olyan mély pillantásokat vetni felém, hogy rögtön elveszek tekintetében.

-Még mindig rosszul hazudsz.. -rázza meg a fejét rosszallóan. 

-És az netán baj?-fürkészem kíváncsian arcvonásait.-Sok titkot rejt magában. Ez érdekes számomra. Ezért vagyok itt.-mosolygok rá. Látszik, hogy reakciómat nem annyira érti, de nem bánom.-Ma meg kell küzdenem Thorral-vakarom meg a tarkómat. 

-Miért mondod ezt el nekem?

-Hm.. Miért ne? Gondolom nincs társasága, szóval jó hogy itt vagyok!-nevetem el magam.

-Hogy vagy ennyire biztos abban, hogy örülök az ittlétednek?-vigyorog továbbra is.

-Maga titokzatos, de nem megfejthetetlen! De most mennem kell! Napnyugta van!-pattanok fel, majd elindulok a kijárat felé integetve. Ő csak nevetve sétál vissza az ágyához olvasni.

***

-I..Itt vagyok!-támaszkodom térdeimre levegőt kapkodva, miközben Thor pillantása éget lyukat a tarkómba. -B..Bocs, hogy késtem!-majd kifekszem a pihe puha fűben.

-Esküszöm apámra térképet varratok rád!-rázza meg a fejét.

-Benne vagyok!- és ekkor szemlélem, hogy a Hold is már javában fent van. Na igen. A késés is a szupererőm.-És mit csinálunk ma?-pattanok fel ülésbe  hirtelen. Thor csak helyet foglal mellettem, és átnyújt egy kis botot. értetlenül nézek rá, majd hirtelen megvilágosodok! Tőr méretű, gondolom ezzel kell majd küzdenem. Felkelek, majd védekezőállásba helyezem magam. A szemben álló férfi csak támadásomat várja, de én ennél okosabban gondolkodom. Nekifutok, és mire ő kicsit szétteszi a lábait az egyensúly érdekében, gyorsan átcsúszok alatta, s már a hátán is csimpaszkodok. Tőrszerűségemet nyakához tartom, és hiába próbálna könyökkel hátra ütni, apró termetemmel könnyen csusszanok ide oda. Hiába, Natasha nem hagyott "ártatlanul" harcművészettel kapcsolatban!

-Oké oké! Nyertél!-teszi fel a kezét, én pedig elengedem a nyakát. Thor viszont hirtelen lábával köröz egyet, hogy kigáncsoljon, de én csak ugrok egyet, mint mikor Pepper pókot lát. 

-Ez nagyon csúnya volt Odinson!- mutatom fenyegetően mutatóujjamat, persze nevetve. Belőle is ezt a reakciót váltja ki ez a szituáció, majd odajön és megölel engem.

-Nem akarom, hogy Lokival  legyél, V...-dörmögi bele a nyakamba- Félteleek!-én pedig hirtelen elengedem, ugyan is a haja megcsikizett.-Ohh, szóval csikis a nyakad?-majd egy vigyor keretein belül megindul felém, ám én átugrottam. Igen, átugrottam egy közel két méter magas embert. Mi a..  Olyan nézéssel kuksoltuk a másikat, mint aki szellemet látott.

-E..Ezt te is láttad?!-kérdezem tőle- Én meg azt hittem tisztában vagyok az erőimmel!-csapok a combomra.

-Oké, hivatalosan is visszamondtam azt, hogy féltelek Lokival szemben. De viszont óvva intlek. Loki a csínyek mestere! Miközben te leszúrnád, a másik klónja hátulról töri a nyakad!

-Ilyen biztos nem lesz, ne félj!-nevetem el magam- De igazán visszakísérhetnél a szobámba, ha esetleg nem akarsz sorsomra hagyni Asgard folyosói között!

-Pedig ez lesz!- indul el az egyik irányba. Hah, kis naiv, melletted van a szobám! Így hát lopakodva elindulok utána, és csoda, két perc alatt a szobáinknál vagyunk. Két perc?! Két óra lett volna egyedül! Mondjuk már a börtönhöz vezető út megvan, de azon kívül semmi!  A szobámban lefürödtem, átöltöztem, és nyomás az ágy!

**

Kop kop.  Csak ennyi kellett ahhoz, hogy fáradtan ugyan, de feltápászkodtam az ágyból. Az ajtó felé menve gyorsan átváltottam a ruháim, ami szerencsémre csak egy kézmozdulatomba került. A kilincset gyorsan eltekertem, és egy vigyorgó Thort véltem felfedezni magam előtt.

-Jóreg..

-Kiengedték Lokit!-tárja szét karjait. Hirtelen fel sem fogtam miről beszél. Néztem, mint murany a holdak felé. Tehát.. Nyertem? Thort egy kicsit félrelőkve szaladtam a tárgyalóterembe, az ugrásaimat próbálgatva, az őrökre figyelve. Gyorsabban is odaértem ahol ott állt ő. Egy szál bilincsben. Tekintetünk összefonódott, és ekkor éreztem valamit.  A bőröm bizsergett, amit végképp nem értettem. Mi ez? Szemei hirtelen összébb húzódtak, kutatóan figyeltek.

-Loki Laufeyson!-szólította meg Odin. Hangja kicsit kirázott a férfi pillantásából, aminek most nagyon is örültem!- Szabadlábra helyezlek, korlátok között. Nem lépheted át a palota kapuit, a kertbe sem mehetsz ki felügyelet nélkül! Egy karperecet kapsz, amely gátolja a mágiád. Venus Stark kisasszony fog felügyelni próbaidőd alatt!-én csak kihúztam magam büszkén, és követtem az őröket, akik épp Lokit vitték a szobája felé. Átvettem a karperecet az őr kezéből, és Loki felé indultam. Engedélykérően felnézem rá, és bólintását megvárva rátettem a kézfejére az erőblokkolót.

Ne ölj meg, ne ölj meg! Tudommmm, késtem, sorry :C