"Csak egy perc volt... Elvarázsolt, rám nézett és levett a lábamról... Levegőt sem tudtam venni, első pillantásra belé szerettem... Isten vajon megbocsájtja nekem valaha ezt a vétket?"
Egy alternatív világ, ami kísértetiesen hasonlít a miénkre, hely...
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
Másnap reggel jóval korábban keltem, mint szerelmem. Még utoljára emlékezetembe véstem arcának minden vonalát, mielőtt egy apró csókot leheltem volna az ajkára és elhagytam volna a szobáját. Pár perc múlva kis batyummal és Johannal állok a palota udvarán a lovam mellett.
- Még mindig nem hiszem el, hogy elmész! Hiányozni fogsz Karl! - Mondja szomorúan a férfi, én keserédesen elmosolyodok.
- Nem leszek távol sokáig, de amikor visszajövök már nem leszek az a Karl, akit ismersz! - Mondom, ahogy felteszem a batyum a lovamra.
- Ezt hogy érted? - Pislog rám.
- Csak várd ki! Kísérettel fogok, díszes ruhában belovagolni a kapun! Ég veled, Johan, hiányozni fogsz! Add át Ulricknak, hogy szeretem és várjon rám! - Szállok fel a lovamra és elindulok.
- Úgy lesz Karl! - Kiált utánam a férfi, én pedig elvágtatok Bécsből. Hosszú lovaglással teli napok után megérkezek Pozsonyba, egyenesen régi diáktársam házához.
- Havasy gróffal akarok beszélni! - Mondom a szolgálónak, aki ajtót nyit.
- Sajnálom, de nem lehet! A gróf úr nem ér rá! - Szabadkozik a férfi, én azonban nem foglalkozom vele és csak egyszerűen elmegyek mellette, majd elkiáltom magam.
- István! Azonnal told elő azt a lusta seggedet, mielőtt megint kiverlek az ágyból, mint régen! - Szavaimra meg is jelenik a fiatal gróf, mikor meglát kitágulnak a szemei.
- Károly?! Te meg mit keresel itt és miért nincs letakarva a szemed? - Von kérdőre, mielőtt melegen megölelne. - Olyan rég találkoztunk, gyere pihenj le. Mesélj, mi van veled?
- Erre nem érek rá, István! - Mondom most is olyan komolyan, mint azon a bizonyos estén, amikor a császár elbocsájtott. - A segítséged kell! A szemfedőmre pedig már nincs szükségem. - Válaszolom egyszerűen, a férfi kérdőn néz rám.
- Mi kellene? - Szinte látom az arcán, hogy azt hiszi pénzt akarok, pedig egyáltalán nem ez a helyzet.
- Két dolog lenne! Először is szeretnék nálad megszállni. - Kezdek bele, mire mosolyogni kezd.
- Magam ajánlottam volna fel! - Válaszolja boldogan.
- Másodszor! - Állítom meg az újabb kitörését. - Hívd össze Magyarország összes nemesét! Országgyűlést szeretnék tartani!
- Minek? - Ráncolja össze a homlokát, mire előveszem a zsebemből azt a kis tárgyat, amit még a nagyapám adott nekem. István az egyetlen, akinek valaha megmutattam ezt. Most pedig felhúzom az ujjamra és felemelem a kezem. - Azt mondtad ezt sosem fogod használni! - Néz rám holt sápadtan és kitágult szemekkel.
- Eddig nem volt rá okom! Most már van! - Mondom magabiztosan, ahogy elmémben megjelenik szerelmem arca.
