"Csak egy perc volt... Elvarázsolt, rám nézett és levett a lábamról... Levegőt sem tudtam venni, első pillantásra belé szerettem... Isten vajon megbocsájtja nekem valaha ezt a vétket?"
Egy alternatív világ, ami kísértetiesen hasonlít a miénkre, hely...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Ludwig POV
Ma reggel Johan, unokaöcsém komornyikja rontott be a szobámba, azzal a mondattal, hogy egy fontos levelet kell átadnia, miután pedig elvettem a levelet a férfi el is tűnt. Kíváncsian forgatom a papirost, nem ismerem ezt a pecsétet. Végül úgy döntök, hogy elolvasom.
" A mélyen tisztelt Ludwig Német-Római Császárnak!
Először is szeretnék bemutatkozni őfelségének. Károly vagyok, Magyarország utolsó Árpád-házi királya. Valószínűleg meglepetésként éri ez a hír, de..."
Kitágult szemekkel nézem a lapot, honnan tudta, hogy meg fogok lepődni, miért olyan a hangneme, mintha ismerne?!
"...de szeretném, ha tudná, hogy Magyarország a mai naptól a saját lábára áll. Ennek első bizonyítékaként az elkövetkező napokban Bécsbe utazom, és ha őfelsége nem hajlandó teljesíteni a kérésem a magyar korona hadat üzen a Német-Római birodalomnak. Most biztosan azon gondolkodik mit akarhatok. Ne féljen nem nagy dolog. Egyetlen egy apróságot kérek, de pont ezért nem fogadok el mást csak ezt. Ludwig császár..."
Szinte érzem, ahogy gombóc nő a torkomban, ahogy tovább olvasom a levelet.
"Ludwig császár, adja nekem az unokaöccse kezét!"
Csak bámulom a lapot az elköszönést el sem olvasom. A sokk első hulláma után a nagyterembe megyek és magamhoz hívatom az unokaöcsémet.
Ulrick POV
Ma reggel is sírva keltem, mostanában mindig ez van. Úgy hiányzik nekem. Az életem szürke lett, mióta Károly elment. Még az sem érdekelne, ha Anabeth megjelenne, ami nagy szó. Vajon Károly megkapta a levelem? Vajon hiányzom neki? Mikor fogom újra látni? Megígérte, hogy látni fogom, de mikor?
Azonban gondolataimban megakaszt Johan, és közli, hogy hívat a nagybátyám. Nagyot fújva készülök össze és indulok el a nagyterembe. Legnagyobb meglepetésemre a férfi idegesen matat egy levelet. Kérdőn nézek rá, mire ő egyszerűen elkezdi olvasni a kezében lévő papír szövegét.
Károly! A szívem hevesebben kezd el verni, mint valaha. Ez a Károly az én Károlyom lenne? Tényleg vissza jön hozzám? Meg akarja kérni a kezem? Ez tényleg igaz? A meglepettségem kiülhet az arcomra, hiszen nagybátyám szóvá is teszi.
Ludwig POV
Látom unokaöcsém arcán, hogy ugyanannyira meglepte a levél, mint engem, én azonban már túljutottam a meglepettségen és csak a megsértettség marad.
- Látom téged is meglepett a dolog, de ne aggódj, nem fogom teljesíteni amit kér! Ez erkölcstelen! Szembe megy Isten törvényeivel! - Mondom, de a fiatalabbnak nincs ideje válaszolni, hiszen megjelenik az ajtóban a holtsápadt komornyik.
- Őfelsége, mély elnézést kérek a zavarásért, de őeminenciája a pápa szeretne találkozni önnel és azt mondja fontos! - Erre szó szerint kitátom a számat, de intek, hogy vezesse be a vendéget. Legnagyobb meglepetésemre tényleg a pápa áll előttem, így meghajolok alakja előtt, majd üdvözlöm.
