"Csak egy perc volt... Elvarázsolt, rám nézett és levett a lábamról... Levegőt sem tudtam venni, első pillantásra belé szerettem... Isten vajon megbocsájtja nekem valaha ezt a vétket?"
Egy alternatív világ, ami kísértetiesen hasonlít a miénkre, hely...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
- Szóval ezek összefeküdtek? - Kérdezi tőlem Ulrick, miután István eltűnt a folyosó végén.
- Az arcából kiindulva biztosan. - Kuncogom. - Na, gyere feküdjünk még egy kicsit vissza. Csak tízre jönnek a vendégek. - Fordulok meg, hogy szembe találjam magam szerelmemmel.
- Miért van nekünk ennyi dolgunk Károly? Nem lehetne, hogy ma kivételesen csak egymással foglalkozzunk? - Néz rám kérlelőn, miután becsukja az ajtót. Szomorúan mosolyodok el, ahogy elterülök az ágyunkon.
- Tudod, hogy én is ezt szeretném csinálni, de uralkodók vagyunk és egy nagy országot kell irányítanunk. Ez a dolgunk! - Amint befejezem a mondatot szerelmem arcát látom meg és érzem, ahogy teste rám nehezedik.
- Már megint nem gondolsz a kikapcsolódásra, szívem! - Simít végig arcomon. - Azt hiszem megint el kell vigyelek nyaralni! - Mosolyodik el szélesen, mire kuncogni kezdek.
- És hová viszel édesem? - Karolom át a nyakát, közelebb húzva őt magamhoz.
- A bajor birtokra! - Ad egy puszit az orrom hegyére. - Mit szólnál, ha holnap elmennénk egy két hetes pihenőre? - Fordít egyet rajtunk, így én fekszem rajta. Két karommal megtámasztom magam a feje mellett.
- Tetszik az ötlet! - Kuncogom, mélyen szemeibe nézve. Mire fél kézzel átkarolja a derekam, a másik kezével pedig megfogja az államat.
- Van egy másik ötletem is, amit valószínűleg díjazni fogsz! - Kezd el maga felé húzni, mikor kivágódik az ajtónk. Mind a ketten ledermedünk és oldalra pillantunk a jövevényekre.
- Most azonnal tűnjetek el, ha életben akartok maradni! - Sziszegem feléjük, mire István felemeli a kezét és hátra lép. Johan kicsit ziháltan, de előre lép és meghajol előttünk.
- Mélységesen sajnálom, hogy megzavartunk titeket, de most ért ide a futár és azt üzeni, hogy egy órán belül itt lesznek a tárgyaló partnereitek! - Magyarázza, én pedig morcosan fújok egyet, majd szerelmemre nézek és szenvedélyesen megcsókolom, mielőtt felnyomnám magam.
- Ezt még befejezzük, édesem! Johan, István készüljetek elő, holnap nyaralni indulunk! A következő két hétben nem akarok államügyekkel foglalkozni. Most pedig kifelé, van más dolgotok is! - Nézek a szerelmesekre, akik bólogatva lelépnek.
- Pont a legjobb résznél zavartak meg! - Nyavalyog Ulrick, ahogy felül az ágyon. - Remélem gyorsan végzünk ezekkel a törökökkel! Nem is tudom mit akarnak, a legutóbbi béke szerződésünk még tart és a szerződés leveled is rendben van. - Áll fel kedvesem, majd mellém lép. - Segítek átöltözni! - Veszi ki a kezemből a ruhát.
- Meg tudom csinálni egyedül is! Inkább öltözz fel te is. A törökökkel meg ne foglalkozz, elintézzük Istvánnal! - Vonom meg a vállam, és elveszem a ruhám a férjemtől, hogy öltözni kezdjek.
