"Csak egy perc volt... Elvarázsolt, rám nézett és levett a lábamról... Levegőt sem tudtam venni, első pillantásra belé szerettem... Isten vajon megbocsájtja nekem valaha ezt a vétket?"
Egy alternatív világ, ami kísértetiesen hasonlít a miénkre, hely...
Oops! Această imagine nu respectă Ghidul de Conținut. Pentru a continua publicarea, te rugăm să înlături imaginea sau să încarci o altă imagine.
Idegesen mászkálok fel és le a Pozsonyi palotánk nagytermébe. Minden zsong körülöttem. Ma van a tizedik házassági évfordulónk Ulrickkal, erre itt zsong nekem a világ minden tájáról minden követ, hogy valami megbeszélést csináljanak, pedig nekem még fogalmam sincs mit adjak Ulricknak az évfordulónkra. Ma egész nap morogtam és ebből az állapotból csak a fiacskám tud kihozni, mikor megjelenik a nagyteremben.
- Apa! - Mosolyog rám, ahogy hozzám fut és átölel.
- Szia Peti! - Ölelem meg én is. Olyan nagy fiú már és én olyan büszke vagyok rá. - Mit szeretnél fiam? - Kérdezem mosolyogva.
- Johan bácsi mondta, hogy szóljak, hogy hamarosan kezdődik a vacsora! - Kuncogja.
- Hát te meg min nevetsz csillagom? - Pislogok rá kíváncsian.
- Johan bácsinak nagy a hasa! - Nevet fel hangosan, én pedig lágyan elmosolyodok.
- Igen, hamarosan Johan bácsinak és István bácsinak gyermeke lesz. Lesz kivel játszanod Peti. - Simogatom meg a feje búbját, majd elgondolkodok és elvigyorodok. - Mondd csak kisfiam, mit szólnál, ha elmennénk valahova pihenni, csak te, meg én, meg vater (apa)? - Nézek rá kíváncsian, de szemei csillogása már meg is adta a választ.
- Menjünk, menjünk! - Kezd el ugrálni, de én a szája elé teszem a mutató ujjam és mosolygok rá.
- Vaternak (apának) egy szót se, meglepetés lesz, rendben? - Kérdezem, mire bólogatni kezd. - Na, gyere menjünk vacsorázni. - Ezzel megfogom a kezét és elsétálok az ebédlőbe. Nem lep meg, hogy mindenki itt van, arcomra varázsolok egy mosolyt, ahogy leülök Ulrick mellé, aki a mostani szokása szerint rám se néz. Petit a másik oldalamra ültetem és elkezdődik az evés. Mikor már a vacsora közepén vagyunk Ludwig császár feláll és kedvesen mosolyog ránk.
- Gyermekeim mind tudjuk, hogy ma vagytok tíz éve házasok. Rengeteg dolog történt azóta. A világ minden tájáról ismertünk meg embereket és mindenhol lettek kapcsolataink. Olyan béke van, ami már régóta nem. Ezt pedig nektek köszönhetjük. Az európai szövetség világméretűre dagadt és úgy gondoltuk, hogy mint egy évfordulós ajándékként szeretnénk felajánlani nektek, hogy vezessétek ti ezt a hatalmasra nőtt uniót. - Néz ránk mosolyogva, mi összepillantunk Ulrickkal, a szemünk mosolyog, majd egyszerre biccentünk.
- Mindannyiótoknak nagyon köszönjük és elfogadjuk az ajánlatot. - Mondja végül kedvesem, én pedig végignézek az arcokon, tekintetem megakad az egyik indián varázslón, hát igen István kutatókból, tudósokból és varázslókból álló csapata véglegesen velünk maradt és itt ragadtak Pozsonyban, ennek a csoportnak az egyik tagja ez az indián is, aki most áhítattal pislog felénk.
- Miért nézel úgy, mintha valami jelenést látnál Égleső Róka? - Kérdezem hangosan, ő pedig szélesen elmosolyodik.
- Csak meg vagyok tisztelve Károly király, Ulrick király. - Biccent felénk. - Sose gondoltam, hogy akkora kegyben részesítenek atyáim szellemei, hogy láthassam, amikor megalapul a VU, de most voltam szemtanúja neki, ezért pedig hálás vagyok az őseimnek.
