"Csak egy perc volt... Elvarázsolt, rám nézett és levett a lábamról... Levegőt sem tudtam venni, első pillantásra belé szerettem... Isten vajon megbocsájtja nekem valaha ezt a vétket?"
Egy alternatív világ, ami kísértetiesen hasonlít a miénkre, hely...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Az idő szörnyen gyorsan tud telni, még alig hogy felfogtuk, hogy szülők lettünk és a fiúnk már majdnem elérte az egy éves kort. A családjaink gyakori vendégek nálunk, sőt amint esélyünk volt rá az angol királynőt is meglátogattuk aki egy angyali kislánynak adott nem is olyan régen életet. A világ körülöttünk lassan lenyugodni látszott, de persze ez nem maradt sokáig így.
Ugyanis levelünk jött a pápától, hogy szüksége lenne a segítségünkre, így bár kicsit sem örültem neki, hogy a kis Petit Istvánra és Johanra kell hagynunk, de ezt tettük és így jöttünk el ide. Valahová Svájcba, egy zsinatra, ráadásul hoztuk magunkkal a török szultánt és Jeruzsálem követét, ahogy a pápa kérte, de persze miattuk sikerült kicsit késve érkeznünk. Annyira siettünk már a végén, hogy még a szemkötőm se kötöttem össze rendesen.
- Isten áldja önöket uraim! Kérem nézzék el a késésünk, de a városban kicsit nehezen igazodtunk el. - Mondom, ahogy belépek a tanácsterembe mellettem kedvesemmel, mögöttem meg a vendégekkel.
- Ők mit keresnek itt? Ezek világi emberek! - Mordul fel egy pap, de a pápa felemeli a kezét.
- Én hívtam őket. Valószínűleg mind hallottatok már a férfi házaspárról! Hát íme itt vannak, ők azok! - Mutat ránk a férfi, mi pedig kihúzzuk magunkat.
- Ez is csak azt mutatja, hogy a római pápa nem tudja betartatni Isten törvényeit. - Morog egy másik egyházi férfi.
- Ezek nem is értenek a valláshoz, csak a pénzhajhászással foglalkoznak. - Erre lehunyom a szemem és az arabokhoz fordulok, majd az ő nyelvükön szólalok meg.
- Kérem foglaljanak helyet, ez el fog tartani egy darabig! - A két férfi leül, én pedig mint Jeruzsálemben a terem közepére állok és a szitkozódó papokat túlkiabálva szólalok meg. - Isten szent nevére elég legyen! - Mindenki azonnal rám néz. - Igaza van! Nem értek a valláshoz, sőt életem nagy részében szívem mélyéről gyűlöltem minden egyházat! - Amikor ezt kimondom, még a pápa is csak pislog rám.
- De még így is van, amihez jobban értek mint maguk mind! Én tudok értelmes, kulturált emberhez illően vitatkozni és megegyezni! Maguk amióta bejöttünk mást sem csinálnak csak szitkozódnak és ordítanak, mint a parasztok a disznóvágáson! Ez volt az egyik ok, amiért gyűlöltem az egyházat! - Magyarázom határozottan minden jelenlévőn végignézve.
- Volt más oka is? - Húzza fel a szemöldökét és fonja össze a karjait maga előtt egy fekete csuhába öltözött férfi. Én erre lehunyom a szemem és leveszem a szemfedőt, de mielőtt kinyitom a szemem hallom Ulrick hangját.
- Hogy is mondta az apád? Te Isten büntetése! Hát visszatértél? Azt hittem a nagyvilág végez az átkos lényeddel, de úgy tűnik tévedtem. - Csak biccentek kedvesem szavaira, ahogy felemelem a fejem és a nagyszájú papra nézek.
- Magát megátkozta az ördög?! - Rökönyödik meg, de én megrázom a fejem.
- Ahogy két ember is mondta. Isten ajándéka. Filippo bíboros azt mondta Isten ajándéka a másság. A férjem pedig azt, hogy én magam vagyok neki Isten ajándéka. Mégis életem nagy részét úgy éltem le, hogy gyűlöltek ez miatt. Úgyhogy jogosan mondja, hogy nem értek a valláshoz. Azt viszont tudom, hogy maguknak mi a problémájuk és az nem maga a hit, és a szentírás értelmezése.
- Hanem mi? - Jön egy újabb ismeretlen hang egy kicsit világiasabb ember szájából.
- Hogy mind vaskalaposan ragaszkodnak a saját agyszüleményeikhez! Itt lenne az ideje, hogy nyitottan nézzenek a világra! Minden vallásnak, felekezetnek megvannak a pozitív és negatív részei is! Nézzék csak meg! Nem arról prédikálnak állandóan, hogy a római egyháznak lazítania kellene a dogmákon és elfogadni az újításokat is? - Nézek a protestáns felekezet tagjaira, majd az angol királynőre, aki mint vallása képviselője van itt.
- Most nézzék meg ezt a pápát, ő elindult az újítás felé! Lazított a régi merev szabályokon és sikerült az anglikán egyházzal is összeegyeztetni a tanait. Maguk meg folyamatosan kritizálják! Viszont itt vannak a törökök is! - Fordulok most feléjük. - Maguk azt mondták a háborúban, hogy Isten nevében térítik az igaz hitre a pogányokat. Hát jobb, ha tudják, hogy ezek is ezt mondták!
- Mi Allah nevében cselekedtünk! - Javít ki a szultán, mire jeges tekintettel nézek rá.
- Isten, Allah, Jahve, Elohim, Úr, Atya. Ez mind egy és ugyan az a világmindenség teremtője! Ugyanabban a teremtőben hiszünk és mégis ölnek a nevében! Szavak jelentésén vitatkoznak, mikor békében is meglehetnének egymás mellett. A hit minden emberé, és minden embernek megvan a joga, hogy azt a hitet és úgy kövesse, ahogy ő akarja! Ha ezt meg lehetett valósítani két helyen, akkor mindenhol meg lehet! Maguk pedig itt szidnak engem és mocskolnak be, azért mert egy férfit szeretek és ő a férjem! A teremtő legfőbb parancsa a szeretet és én ezt az embert teljes szívemből szeretem. Ha azt mondják bűnös vagyok ez miatt, akkor a teremtő törvényét nevezik bűnösnek. Itt lenne az ideje, hogy egymás ócsárlása és földig tiprása helyett egyszer magukba szálljanak és elmondják a véleményük, anélkül, hogy bárkit megbántanának vele! - Fejezem be a monológom csípőre tett kézzel, szemem sarkában látom, hogy Ulrick mosolyog rám. Sokat tanultam tőle a tárgyalásokról és most mivel választékos latin nyelv kell ide ki is használhatom a tudásom.
- Én igazából példásnak tartom a török államrendet. - Hallatszik egy gyenge hang.
- Nekem pedig férfi szeretőm van! - Jön egy másik is.
- Én az antikok vallásában hiszek! - Folytatja egy harmadik.
- Én szerelmes vagyok a bíborosomba! - Szólal meg a pápa is megfogva a széke mellett álló Filippo kezét, aki fülig pirul.
- Én pedig egy férfi férje vagyok, és van egy egészséges fiunk! Látják mind mások vagyunk, de ha nyugodtan meg tudjuk beszélni a problémáinkat, akkor egy vallásilag virágzó földrésszé tehetjük az otthonunkat. Itt az alkalom, hogy mindenkit meghallgassunk nyugodtan és figyelmesen. Javaslom, hogy hirdessünk teljes vallásszabadságot és legyen ennek a zsinatnak a tanulsága egy olyan általunk összeszedett lista, ami minden vallásból felsorolja a pozitív értékeket. - Tárom ki mosolyogva a karom és mindenki legnagyobb meglepetésére képesek vagyunk a nap végére a lista felét összeállítani, sőt összehívni Európa összes királyát, hogy ha már reformokat akarunk csinálni, csináljuk rendesen és a világi hatalmakat is megreformáljuk.
Másnap befejezzük a vallási listát és egy hét múlva a világi urak is mind megérkeznek. Velük sem volt egyszerű beszélgetni, de végül mind úgy láttuk legjobbnak, ha az országok kölcsönösen szövetségre lépnek egymással és évenként egyszer egy hétig tartanak ugyanezen a helyen egy találkozót, ahol egyeztethetnek a dolgaikról. Ide minden országból két képviselő jöhet, akikből az egyiknek a királynak kell lennie, ha az országnak van uralkodója. Kialakítottunk egy bíráskodási rendszert is, hogy ha véletlen valakire megint rájön a háborúzhatnék, akkor előtte legyen esély megbeszélni a gondokat egymással.
Végül a többi uralkodó lepett meg minket, mikor felvetették, hogy örülnének neki, ha az ilyen ügyeknél mi a MOU királyai lennénk a független döntőbírák. Én el akartam utasítani a dolgot, de Ulrick lelkesen belement, így kénytelen voltam beadni a derekam. Mondanom sem kell, mikor haza értünk Pozsonyba, alig bírtam mozdulni a fáradtságtól és még Istvánéknak is el kellett mindent mondani, mondván, hogy ha már nem voltak ott legalább hallják mi történt, amíg ők itthon intézték az ügyeket és babáztak a kisfiunkkal.
