"Csak egy perc volt... Elvarázsolt, rám nézett és levett a lábamról... Levegőt sem tudtam venni, első pillantásra belé szerettem... Isten vajon megbocsájtja nekem valaha ezt a vétket?"
Egy alternatív világ, ami kísértetiesen hasonlít a miénkre, hely...
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
Ma hajótúrára indultunk a Dunán, de meg kell mondanom kicsit sem tetszett. Nem tudtam, hogy ennyire nem bírom a hajózást. Folyamatosan forgott a gyomrom és azt hittem elhányom magam. Ráadásul mivel István még most sem szereti az orvoslást, az ilyenek ellen sem talált ki még semmit.
- Nem mehetne gyorsabban ez a hajó? Nem bírom ki sokáig. - Hajolok a víz fölé, hogy ha véletlen ki akarna jönni belőlem a reggelim az ne a hajóra történjen.
- Megoldható lenne. Talán pár napra le tudom csökkenteni a menetidőt, ha beszerelek egy gőzgépet. - Gondolkodik el István.
- Ha már az ötletelésnél vagy kitalálhatnál valamit a hányinger ellen is. - Morgok rá, Ulrick mellém lép és elkezdi simogatni a hátam.
- Minden rendben lesz szerelmem. - Suttogja.
- Hát én nem úgy érzem! - Hunyom le a szemem.
- Nem az én hibám, hogy az orvos akitől tanultam egy szörnyeteg volt. - Morog István mellettem összefont karral.
- Csak jussak le erről a hajóról és bemutatlak a wittenbergi professzoromnak. Majd ő megmutatja neked milyen egy rendes orvos. Az unokatestvére az egyik leglelkesebb orvos, akit ismerek. - Alig, hogy ezt kimondtam megint kihajolok a hajóból. Nem fogom ezt bírni. Meg fogok halni mire partra szállunk.
- Akarom én azt látni! - Fordul el tőlem István. Ezután nem sokat beszéltünk, de szerencsére épen lejutottam a hajóról és pár nap múlva, hála a vonatnak, ahogy megígértem megjelent a Pozsonyi vár kapujában a professzorom és az unokatestvére. A nagyteremben fogadtuk őket.
- Elnézést uram, de én nem a magyar királyhoz jöttem. - Szabadkozik a professzorom, amikor Johan megpróbálja őket betessékelni.
- Sajnálom professzor, de ebben téved. A magyar királyhoz jött. - Állok fel a trónomról Ulrick mellől, hogy a professzor elé siessek. Illedelmesen meghajolok és felmosolygok rá.
- Karl? Mi történt a szemeddel és hogy lettél te király? - Pislog rám kíváncsian, mire kuncogni kezdek.
- Elmagyarázom, de előbb, ha lehet az unokatestvére elvonulhatna egy kicsit a barátommal az orvostudományról tárgyalni? - Látom, hogy a professzor mellett álló fiú szeme csillogni kezd, ami csak fokozódik, mikor a professzor bólint. - István! Vezesd szépen át az urat a szalonba és hallgasd meg!
- De! - Kezd bele, mire komolyan nézek rá.
- Ez parancs! Úgyis mindig azt akarod, hogy parancsolgassak! - Teszem csípőre a kezem, mire elhúzza a száját.
- Igenis őfelsége! - Adja meg magát, majd távozik az orvossal.
- Nem érti, hogy a javát akarom. - Rázom meg a fejem. - Jöjjön professzor szeretném bemutatni önt a férjemnek. - Ulrick ekkor áll fel, arca ragyog a mosolyától, ahogy a szoba szélén elhelyezett asztalhoz lép, ahova a professzoromat vezettem.
