"Csak egy perc volt... Elvarázsolt, rám nézett és levett a lábamról... Levegőt sem tudtam venni, első pillantásra belé szerettem... Isten vajon megbocsájtja nekem valaha ezt a vétket?"
Egy alternatív világ, ami kísértetiesen hasonlít a miénkre, hely...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Szegény Filippo annyira ideges ez miatt az ügy miatt, hogy alig tudtuk lenyugtatni. Ráadásul másnap még Ludwig is megjelent, mondván hogy tőlünk akarja hallani mi történt Jeruzsálemben és mivel nem voltunk otthon ide kalauzolták el. Ez egy kicsit megzavarta a tervünket, de miután tartottunk egy szép hosszú mesedélelőttöt a császárnak Ulricknak sikerült rábírnia, hogy menjen fedezze fel kicsit a várost. Így maradhattunk végre hármasban a pápával. Kicsit kínos volt a helyzet, de azért a tőlem már megszokott nyugodtsággal igyekeztem kezelni a dolgot.
- Szent atyám, most úgy szeretném a véleményét kérni, hogy nem mint az egyház feje válaszol nekem! - Hajtom le a fejem, kedvesem pedig bátorítóan megfogja a kezem, pont ahogy megbeszéltük.
- Mit szeretne tudni? - Kérdezi kíváncsian a pápa, én pedig lassan felemelem a fejem.
- Ön szerint bűnös a szerelmem Ulrickkal? Tudja sokat hallom, hogy ezt mondják és fáj! - Erőltetek magamra minél szomorúbb arcot. - Főleg Ulrick álma után. - Mondom a végét kicsit halkabban.
- Ha tényleg a személyes véleményemre kíváncsi, szerintem nem bűnös a szerelmük. Látszik magukon, hogy teljes szívükből szeretik egymást és hiszem, hogy az Úr is egymásnak teremtette önöket. - Mosolyog ránk kedvesen a férfi, majd kíváncsian fordul kedvesemhez. - Milyen álomról beszélt a kedves férje?
- Még Jeruzsálemben volt egy furcsa álmom szent atyám. - Kezd bele a gondosan kitalált mesénkbe kedvesem, én pedig igyekszem nem elnevetni magam, azzal lebuktatnánk az egész tervet.
- Mit álmodott? - Kérdezi most már izgatottan.
- Szent atyámat láttam kézen fogva egy másik pappal. Akkor nem tudtam ki volt ez a pap, de mikor ideértünk legnagyobb meglepetésemre ő vezetett minket be önhöz. - Magyarázza kedvesem a kezemet simogatva, de a pápát nézve.
- Engem és Filippot? - Pirul el a férfi, de csak alig láthatóan. - Mégis mitől lehetett ilyen furcsa álma? - Rázza meg a fejét.
- Ulrick azt is megálmodta hogyan fogunk békét kötni és minden úgy lett, ahogy elmondta nekem. Ezért megfordult a fejemben mi van, ha amit magáról álmodott az is valóra válik? De elhessegettem a gondolatot, bocsásson meg hitetlenségem miatt, szent atyám, de azt hittem mélyen maga is elutasít minket és mindenkit aki ilyet érez. - Hajtom le a fejem szomorúan.
- Látomásokat adott neked az Úr fiam? - Gondolkodik hangosan a pápa. - Áldott egy gyermek vagy! Láttam én álmomban, hogy nagy dolgokra vagytok hivatottak. Mesélj csak mit álmodtál? Láttál még valamit a kézfogáson kívül is? - A szent ember szeme szinte csillog, amikor kérdezősködik.
- Láttam atyám. - Kedvesem pedig lassan belekezd egy álmese elmesélésébe, amiben a pápa együtt él boldogan a bíborosával, csókot váltanak és egymás karjaiban alszanak. Az egyházfő feje már paprika piros mire végez a meséjével. - Szent atyám, csak nem érez tényleg valamit a bíboros iránt? - Pislog rá ártatlanul Ulrick.
- Mi, hogy én? Ne... Nem... Vagyis talán... De... Nem... De... I... Igen érzek. - Fordul el tőlünk, nekem pedig felszökik egy pillanatra a diadalmas mosoly az arcomra.
- Ha tényleg ez a helyzet szerintem beszélnie kellene erről a bíborossal szent atyám! - Tanácsolom, de ő megrázza a fejét.
- Filippo egyetlen szerelme Jézus, nem hiszem, hogy bárki halandó iránt érezne valamit. - Gondolkodik el állát támasztva a pápa.
- Nekem mindig áhítattal beszélt önről és amikor magáról kérdezem mindig vörösebb lesz az arca. - Szinte tudtam, hogy elég lesz ennyit mondanom a férfi előttünk magától is fellelkesedik és szinte kiugrik a székéből. A nap már lemenőben van, de ő mégis olyan friss mintha most kelt volna ki az ágyból.
- Igazuk van, beszélnem kell vele! Ha az álmai Jeruzsálemben valóra váltak, akkor valószínűleg az Úr ajándékozta meg önt a látomásokkal! - Magyarázza Ulrick felé fordulva, de szerintem csak magát akarja megerősíteni. - Már pedig, ha az Úr üzente azt is, amit rólam álmodott, akkor mint az ő szolgájának feladatom, hogy valóra váltsam az akaratát. Köszönöm uraim, akkor én el is vonulnék. Isten áldja önöket! - Ezzel a férfi kirohan az ajtón.
- Meglessük őket? - Kérdezi Ulrick vigyorogva.
- Meglessük őket! - Válaszolom, ahogy felállok és kedvesem magam után rángatva elindulok a szálláshelyek felé. Az egyik sarokról pont látjuk, ahogy a pápa és Filippo a bíboros szobájának az ajtajában beszélgetnek. Mind a ketten vörösek, mint a rózsák. - Szerinted menni fog nekik? - Pislogok kedvesemre a vállam felett.
- Igen! Oda nézz! - Kuncogja, én pedig megint előre nézek. Abban a pillanatban, mikor a pápa kezei közé veszi a bíboros arcát megjelenik mögöttük Ludwig császár, aki kővé dermed, főleg mikor őszentsége csókkal illeti a papja ajkait, aki szinte berántja őt a szobájába. - Van spiritusz abban a bíborosban. - Neveti Ulrick.
- De van ám! - Válaszolom kuncogva. - Édesem, szerintem fel kellene világosítanunk a nagybátyádat a dolgok jelenlegi állásáról! - Szerelmem csak biccent egyet, ahogy elindul a nagybátyja felé, aki még akkor is meg van rökönyödve mikor visszakísérjük a szobájába.
- Nekem nem szabad Rómába jönnöm! Már megint valami furcsát álmodtam! - Fogja meg a homlokát a Német-római császár.
- Bácsikám, sajnálom, hogy ezt így kell közölnöm, de nem álmodsz és szerintem legutóbb sem álmodtál. - Veregeti meg a férfi vállát Ulrick.
- Nem? - Pislog fel rá a császár. - Azt akarod mondani, hogy a pápa és az a bíboros? - Kezd bele, de mikor bólogatni kezdünk abbahagyja és egy ideig csak pislog maga elé. - Férfi párokkal vagyok körülvéve! - Fogja meg a fejét végül. - Kellene egy kis kikapcsolódás! - Hunyja le a szemeit.
- A nagynéni biztosan örülne, ha valahová elutaznátok kettesben. - Helyesel Ulrick, a császár pedig bólogatni kezd.
- Holnap indulok is haza, hogy elmondjam neki a hírt! Pihenni megyünk! Most viszont nyugovóra térnék, távozzatok kérlek! - Szavaira biccentünk kedvesemmel és elhagyjuk a szobát, hogy visszavonuljunk a sajátunkba végre csak egymással foglalkozva. Másnap reggel Filippo mosolyogva áll az ajtónkba, mikor a sokadszori kopogására kinyitom a szerkezetet.
- Jó reggelt, barátom! Milyen volt az éjszaka? - Kérdezem mosolyogva, főleg mikor megérzem szerelmem karjait a derekamon.
- Hála nektek és az Úrnak életem legszebb estéje volt. Végre úgy lehettem Zakariás mellett ahogy mindig szerettem volna. Nem tudom mit tartogat még az Úr nekünk, de jó érzéseim vannak. Mellesleg Ludwig császár ma távozni akar, ti mentek vele, vagy még maradtok kicsit? És őszentsége veletek szeretne reggelizni. - Hadarja a férfi végig szélesen vigyorogva.
- Szerintem mi is megyünk, ahogy a helyettes szerelmes párunk ismerem felforgatták Pozsonyt! Rendbe kellene raknunk és gondolom önök is szívesebben lennének maguk közt. Bár abban valószínűleg egyetértünk Károllyal, hogy a reggelit elfogadjuk. - Válaszol a bíborosnak kedvesem a vállamon megtámasztva az állát.
- Rendben, akkor közlöm is a híreket a szent atyával! A reggelinél találkozunk uraim! - Hajol meg előttünk, hogy aztán eltűnjön a folyosón. Mi elégedetten nyugtázzuk, hogy sikerült a katolikus pápa szívén megtörni a jeget így már nincs dolgunk Rómában. Úgyhogy a reggeli után melegen búcsúztunk el a papi pártól és indultunk haza Pozsonyba, hogy rendet rakjunk a mi MOUnk központjában.
