"Csak egy perc volt... Elvarázsolt, rám nézett és levett a lábamról... Levegőt sem tudtam venni, első pillantásra belé szerettem... Isten vajon megbocsájtja nekem valaha ezt a vétket?"
Egy alternatív világ, ami kísértetiesen hasonlít a miénkre, hely...
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
- Károly! - Hallom meg István visító hangját, ami az egész palotában hallatszik. Idegesnek hangzik, amit kinézete csak megerősít, mikor betoppan a trónterembe kezében egy levéllel. Ez kicsit megnyugtat, legalább nem a babával van baj, aki éppen, hogy csak elkezdett nőni, már lehet látni, hogy nagyobb a hasam, de még nem feltűnő. - Azt hittem elintéztétek azt a nőt! - Néz végig rajtunk.
- Mi történt Anabethel? - Ráncolja össze a homlokát kedvesem, én pedig még oldalra is biccentem a fejem, nem értem mi lett.
- Mi lett vele?! Az a nőszemély elérte, hogy a Francia Birodalom hadat üzenjen a MOU-nak! - Nyomja Ulrick kezébe a levelet a barátom, szerelmem pedig tágra nyílt szemekkel olvassa a papírt.
- Ezt nem hiszem el! - Gyűri össze a levelet, majd egyszerűen a földre hajítja. - Legyen, ha annyira háborúzni akarsz Anabeth megkapod! - Mondja magabiztosan előre bámulva. Én a trónom karfájára könyökölök, majd állam a tenyerembe teszem és lehunyom a szemem.
- Nem lesz itt semmilyen háború! - Szögezem le, ellentmondást nem tűrve.
- Nem foglak elveszteni Károly! Azt akarja, hogy elhagyjalak! Nem fogom megtenni, ha kell harcolok érted! - Fordul most felém kedvesem, aggodalommal a szemében. Én elmosolyodok és felállok a helyemről.
- Nem fogsz elveszteni, de nem vagyok hajlandó emberek életét kockáztatni egy féltékeny nő miatt! Jeruzsálemben is mondtam a MOU békepárti ország! Jobb lesz meglátogatni őket! István készülj fel az útra, ha már ott vagyunk, meglátogatjuk az angolokat is, a kereskedelmi kapcsolataik hasznosak lehetnek. - Magyarázom a többieknek.
- Neked mindig egy lépéssel előrébb jár az agyad, mint másoknak szívem! - Erre elmosolyodok és megölelem a szerelmem.
- Csak próbálok mindenkire vigyázni! - Hagyom ennyiben a dolgot.
Nem fogok több időt pazarékolni Anabethre, mint amennyit muszáj, de mivel túl lépte a határt így kénytelen leszek én személyesen végetvetni ennek. István szerencsére azonnal bele vetette magát a készülődésbe, így hamarosan már útra készek voltunk és hála a vonathálózatnak és a jól kiszámolt utazásnak viszonylag gyorsan jutottunk el a franciák földjére, a király legnagyobb meglepetésére hadsereg nélkül, hiszen csak négyesben jöttünk, meg pár szolgálónk, de nem fegyveresek. Még akkor is látom a király arcán a meglepettséget, mikor fogad engem és Ulrickot. Mellette ott áll a lánya, aki gyilkos szemekkel néz felém, de nem mozdul, nem mer ellépni az apja mellől.
- Legyen üdvözölve uram! - Hajtok fejet a király előtt. - Anabeth kisasszony! - Biccentek a lány felé illedelmesen.
- Legyenek üdvözölve! - Hajol meg kedvesem is, de ő még csak köszönésre se méltatja egykori menyasszonyát.
- Önök is! Mégis mi célból jött ide? Háborút indítottam maga ellen, maga pedig meggondolatlanul besétált a területemre? - Néz végig rám a király, majd a mellettem állóhoz fordul. - Kérlek fiam mondd, hogy csak valami félreértés ez az egész. Ugye a lányomat szereted?
- N... - Kezdene bele Ulrick, de megállítom.
- Ne haragítsd meg annál jobban, mint amennyire most haragos! - Rázom meg a fejem. - Tisztában vagyok vele, hogy háborút indított ellenem őfelsége, én mégis ide jöttem, mert az országunk értékeivel ellentétes a háborúzás. Békét akarok, ahogy biztosan ön is őfelsége! - Szavaimra csak pislog a király.
- Mégis milyen békét? Csak akkor lesz béke, ha a lányom visszakapja a vőlegényét. - Áll az orrom elé a francia úr, én mégsem mozdulok.
- Akkor kérem cserébe a francia koronát, a néppel és a jogokkal együtt! - Lepem meg szavaimmal az egész termet.
- Szó sem lehet róla! - Lép hátrébb a férfi. Erre elmosolyodok és csípőre teszem a kezem.
- Na, látja! Van, amitől ön se válna meg, akárhogy is kérem! Ne aggódjon nem kell nekem a birodalma! Nekem csak a férjem kell! A leánya pedig el akarja tőlem venni azt a személyt, aki az életet jelenti nekem, és ezért bármire képes lenne! Még össze is feküdni egy szolgálóval, nem igaz kisasszony? - Fordulok a lány felé, aki holtsápadtan áll.
- Miről beszél ez a férfi Anabeth? - Mordul rá a lányra az apja.
- Szóval apád nem is tud róla, hogy mikor még csak az írnokom volt rá akartad venni, hogy megrontson téged, csak azért, hogy elmenjen a palotámból. - Rázza meg a fejét Ulrick. Szinte látom, ahogy a francia férfi erei kidüllednek a homlokán.
- Mélységes elnézését kérem a lányom nevében is uram! Kérem bocsásson meg neki és vegye semmisnek a hadüzenetemet! - Hajol meg előttem a férfi.
- De apám! - Kezd bele a kisasszony is.
- Semmi de! Ezennel felajánlom a szövetségünket maguknak, kérem fogadják el. - Én erre mosolyogni kezdek.
- Megtisztelnek vele! - Biccentek, amivel elérem, hogy a király előttem kicsit megnyugodjon, bár teljes nyugalmat csak akkor látok rajta, mikor már a papírok is alá vannak írva. Mikor a diplomáciával végzünk tovább indulunk Anglia felé. Ulrick hangulata már sokkal jobb, most hogy végre tényleg magunk mögött tudhatjuk Anabeth ügyét. Mire végre partot érünk a szigetországban és a királynő elé járulunk a mi kis utódunk már szépen megnő és mostanra akkora lett, hogy nem tudnám elrejteni se, akárhogy is akarnám.
- Isten hozta önöket Angliában! - Mosolyog ránk a királynő, mikor belépünk a hatalmas trónterembe. - Remélem nem érzik magukat feszélyezve, hogy egy nővel kell tárgyalniuk. - Neveti halkan szája elé emelt kézzel a nő.
- Ugyan hölgyem! Kész felüdülés végre egy úri hölggyel tárgyalni. Tudja a férjem eléggé féltékeny típus, csodáltam, hogy eddig bírta, hogy csak férfiakkal tárgyaltunk! - Kuncogom, mikor is megérzem Ulrick kezét a derekamon, majd azt ahogy a hasamat kezdi el simogatni.
- Még szép, hogy féltékeny vagyok. Csak az én férjem vagy és az én gyermekem hordod a szíved alatt! - Néz a szemeimbe, a királynő erre kicsit sem előkelően felpattan a trónjáról és csillogó szemekkel siet elém.
- Maga tényleg terhes? Ezt az egyház engedi? Annyira csodálom magukat, a házasságuk miatt. Amikor én próbáltam velük megértetni, hogy egy nő is uralkodhat azt nem nézték el, de még a válást se! Ezért kellett új vallást csinálnom! Kérem őszintén válaszoljon, komolyan terhes? - Pislog rám, én pedig csak mosolygok.
- Ezt elég nehéz lenne letagadni! Igen terhes vagyok. Hát lehet, hogy most még nem nézik jó szemmel, de majd megfűzzük őeminenciáját, ugye Ulrick? - Kacsintok a férfire.
- Nekünk csak Filippot kell, a többit ő elintézi.
- Higgyen nekem, ha most vissza szeretne térni az egyházhoz visszafogadnák, de természetesen nyugodtan megtarthatja a vallását. - Mosolygok a nőre.
- Egek, alig hiszem el amiket hallok! Miket is beszélek, hiszen maga terhesen eljött hozzám, én meg itt állva fogadom! Jöjjenek foglaljanak helyet. Meséljenek el mindent és utána megegyezhetünk országaink kapcsolatáról is. Annyi kérdésem van önökhöz. - Invitál minket egy asztal mellé a nő.
- Tegye fel őket bátran királynő! - Mosolygok a hölgyre, aki azonnal bele is kezd a kérdezgetésbe, és elmélyülten hallgatja a válaszainkat, ahogy elmeséljük a közelmúlt politikai és gazdasági eseményeit. Végül sikerül megállapodnunk a szövetségről is és pár pihenéssel töltött nap után végre megint elindulhatunk haza.
