Egyperces pillanatok

Egyes

- Ülj le fiam, egyes - hangzott a kíméletlen ítélet.

A diák - bár nem szólt vissza, hiszen nem is szabad neki, bajt sem akart magának -, az arcáról le lehetett olvasni az őszinte véleményét. Nem megbánást, mert ezt nem ismerte, inkább dühöt, makacs sértődöttséget mutatott. Mintha szemmel fel akarná nyársalni a büntető tanerőt és mindenért ez a felnőtt lenne a felelős.

- Hiába puffogsz, fiam, ez nem ért többet - forgatta meg a gyermek lelkében a belemártott kést a tanár. Aztán bevitte a kegyelemdöfést is: - Értem én, hogy a tudás hatalom és te ezen uralkodni akarsz. De ha megszólalni nem tudsz, úgy uralkodni sem fogsz.