Egyperces pillanatok

Dehogy utállak!

- Ki mondta, hogy utállak? - háborodott fel a lány és már-már kiabálva kérte számon a választ a duzzogó fiútól. A srác tiltakozva hallgatott, inkább némileg visszahúzódva, jobb kezét ökölbe szorítva leült a lánnyal szemben.

Nem ez volt az első vitájuk az elmúlt évek során, korai éveikből ismerték egymást. Számos békülés volt mögöttük, de lehet, hogy nem lesz több?

- Válaszolj! - hangzott a követelőzés egyre határozottabban. - Hogy jutott eszedbe ilyen elmebeteg ötlet?

A fiú pislogott párat, majd felsóhajtott:

- Rendben, ezt akartam tudni. De akkor... - itt megakadt a mondanivalójában és leszegett fejjel, kissé ravaszan felnézett az előtte álló, kissé kócos párjára. Ökle kissé előrelendült, de a mozdulat végén megállt a lány arca előtt pár centivel és kinyílt, majd az ifjú enyhén remegve kérdezte: - Hozzám jössz feleségül?