Egyperces pillanatok

Gyilkosok

Három férfi állt meg a sötétben, közvetlenül a ház mellett. A kétes alakok a falnál lapítva suttogtak, látszott rajtuk, hogy nem egyenes szándékkal jöttek e helyre.

- Te lefogod, én leszúrom! - javasolta a kisebbik.

- Az nem jó. Sokkal erősebb nálad! - szólt egy másik, reszelős hangon.

- Akkor fogd le te és én vágom el a torkát, aztán biztos, ami biztos, leszúrom - súgta az előbbi. Lopva tett előre egy lépést.

- De ha megneszeli, hogy jövünk? - kérdezte bizonytalanul a harmadik, legmagasabb ember.

- Biztosan felébred, úgyhogy te tartsd a lábát. Fontos, hogy ne engedd el! - válaszolta az érdes hangú.

- Nem lenne jobb simán fejbe lőni? - szólt közbe az alacsony.

- Persze, aztán a szomszédok kihívják a zsarukat! - intették le.

- Hangtompítóval... - törődött bele a kisember.

- Erre nincs időnk! Mindjárt felkel a nap, addigra meg kell halnia! - fojtotta el mérgét a szóvivő.

- Ha előbb szólsz, akkor hoztam volna a pisztolyom - vetette fel a lakli.

- De mi bajod a klasszikus módszerrel? - nézett vissza rá morogva a társa.

- Semmi, csak akkor kevesebb vér lenne - vonta meg a vállát az alacsonyabb.

- Azt hiszed? Akkor is el kellene vágni a torkát, biztosra kell mennünk! És különben is a vérét kell vennünk... - lopózott előre a rekedt hangú fickó, kikerülve két társát.

- Így van! - bólogatott a mélynövésű.

- Induljunk, mert mindjárt itt a reggel és felébred! Akkor nehezebb lesz elkapni - intett a vezető és még egy lépést tett előre.

- Egyetértek! De hová is megyünk pontosan? - érdeklődött a magas ember, mire előre intett a társa az épület sarka felé:

- Megkerüljük a házat, és onnantól már szagról is megismeritek a disznóólat.