Egyperces pillanatok

A vár ura

Morgós volt, mint mindig.

- Hol van már a cselédlány? - kiáltott egyet, hangját visszaverték a falak. Válasz nem érkezett rá.
Morcosan nézett maga elé: akkor ez így marad? Dühös volt, hiszen mégis ő az úr ebben a kastélyban, miért végezné el más munkáját? Mire tartja a cselédeket?

- Senki nincs itt? - kiáltott ismét, csak a kongás maradt visszhangként. Hát így bízzon meg bárkiben is. Úgy látszik, muszáj lesz kiszolgálni magát, a cseléd meg kap majd ötven botot, hogy a fülén ül. Előredőlt és a karfához nyúlt a törölközőért. Milyen időket élünk, hogy saját magának kell megtörölnie a lábát?