❄Snowy Winter❄ ❄Stray Kids • Bang Chan ff.❄-átírás hosszas folyamatban-

❄Prológus❄

A tél is beköszöntött. A kedvenc évszakom. Hó, hideg, forrócsoki, karácsony...és sorolhatnám még egy órán keresztül is, hogy mik azok amik a leginkább húznak ehhez az évszak felé. De hogy ha tudtam volna, hogy az idei telem milyen...másmilyen is lesz...akkor szerintem sikoltozva rohangásztam volna a házban, mint valami őrült elmerogyos. De kezdem az elején. Meg persze a bemutatkozással, hogy legyen valamennyi ismeretetek is drága személyemről.

A nevem Swan Mia. De persze, barátnőim elég sok becenévvel illetnek, mint mondjuk a Mi, Miami, Sia, és így tovább a hülyeségek és gúnyok rengetegén. Tizenhét éves vagyok, és sajnálatos módon a nem téli születésnapom messze van még. Hajam világos barna színben pompázik, hátközépig érő, és kissé hullámos, ami mások szerint sokkal jobban áll rajtam, mintha egyenes lenne, akárcsak egy frissen nyomtatott papír. Szemem több szín keverékéből áll össze, s ez szinte minden nap változik, legalábbis az, hogy melyik színből van mindig több, vagy kevesebb. Imádom az égszereket, csakis kizárólag a gyűrűket rühellem. A kezem ennek hála el van árasztva jó néhány karkötő. De ennyi elég is legyen a bemitatkozás papolással és csapjunk bele a lecsóba, rendicsek?

Tehát, mint ahogyan azt már említettem, arra számítottam, hogy az idei telem is pont ugyan olyan hétköznapi, és szokásos lesz, mint eddig..de kicsit elbasztam a számításaim, vagy mondjam inkább, hogy keresztbe tettek nekem?

-HOGY A JÓ ÉDES SÓS FRANCBA TUDTÁTOK RÁVENNI AZ ÉN SZÜLEIM IS, HOGY ELMENJEK VELETEK??!!-teljesen kikészült voltam, mit a hangomról is tisztán ki lehetett olvasni, amit csakis drága barátosnéimnek szántam, kik ahogyan meghallották kiakadásom, kitágult szemekkel pislogtak rám, szellemet látva.

-Hát...-Nami vigyorra húzva ajkait, felpattant eddigi helyéről, s oda sétált hozzám.-Az titok. És ne is próbálkozz kiszedni belőlünk.-megveregetve vállam, nem firtatta tovább a témát, s elment mellettem, Teóval a nyomában.

-Segítünk pakolni, mivel holnap indulunk hajnalban a reptérre és az csak pár várossal arébb van..-mélyet sóhajtott az utóbb említett lány, közben előkotorta sütétkék, már szinte fekete bőröndöm a szekrényemből.

-Hajnalban mikor?-tettem szét karjaim értetlenül, és még egy kis sokkban lévve.

-Hajnali 4-kor indulunk. Szóval neked olyan 3-kor kell kelned.-válaszolt Teó vigyorogva, majd el is kezdett nézelődni a ruháim között.

Szóval...irány sielni. Remélem kitöröm mind két kezem, és lábam is.

Ég veled otthon...másfél hónapig.

❄Másnap❄

-Még életemben nem utaztam repülőn..-néztem ki az említett jármü ablakán, ahol nagyon semmit sem lehetett látni, csak az üres..felhőket.

-Én sem.-mondta mellőlem Teó.

-És én sem.-sóhajtotta Nami, ahogy kényelmesen befészkelte magát a helyére.

-Én nem aludtam egy szemhunyásnyit sem, szóval ne molesztáljatok, mert alszom!-mondtam határozottan, és hátradőlve a székemen le is hunytam pilláim.

De persze nem ment minden olyan könnyen, ahogy azt én elterveztem. A "nagyon kedves barátnőim" vagy kiabáltak mellettem, vagy bökdöstek, vagy pont hozzám szóltak...egy szóval...zaklattak.

De egyszer csak végre lenyugodtak! De ekkor már megérkeztünk. Hogy hova is? A nevet nem jegyeztem meg, mert valami elég érdekes...és nehéz volt, így csak annyit tudok, hogy Ázsiában vagyunk. Barátnőim nem említették melyik ország, bár ha hegyekbe megyünk nem is érdekes.

Mivel már késő..jó késő este volt, így szép lassan, s fáradtan kullogtunk le a lépcsőn, és egy fél óra "keressük meg a bőröndjeink" játék után, a reptéri taxikhoz battyogtunk, amik a szállodához vezetnek, ahol fogunk tanyázni.

Ahogy lépkedtünk, egyre jobban kezdtem azt érezni, hogy már kezd lefagyni a kezem, mivel nem volt rajtam kesztyű. Nem nagyon szeretem őket..

Beülve a kocsiba, kissé megborzongtam, mivel ott pár fokkal melegebb volt, így egy halvány mosoly is felkerült az arcomra.

Ahogy haladtunk, egyre jobban kezdtem álmosodni, és mivel sötét volt, nem nagyon tudtam gyönyörködni a tájban, hogy eltereljem figyelmem a fáradtságomról, tehát nagy erőkkel kűszködtem, hogy kibírjam még egy kis ideig. Persze most már barátnőim is hallgattak, mint a sír..ők is fáradtak voltak.

Ahogy megérkeztünk, úgy gyorsan ki is pattantam a kocsiból, hogy a friss, hideg levegőtől, amit magamba szívok, egy kis ideig éberebb tudjak maradni. Kivettük a csomagjaink a kocsiból, és nagy nehezen elsétáltunk a szálloda ajtajáig, ahol egy pillanatra megálltunk.

-Na jó, haggyuk ezt a filmbe illő pillanatos cuccot, és menjünk, mert kurvára hideg van, és ha itt maradunk egy percnél is tovább, itt alszom!-csattantam fel, mire a két oldalamon lévő lány összerezzent, de nem nagyon szenteltek sok figyelmet nekem, mert azonnal be is trappoltak az ajtón, én pedig utánuk. Mikor beléptem, szinte azonnal megcsapott a bent lévő, kellemes meleg levegő, mi se perc alatt átjárta testem, ettől pedig egy kissé megborzongtam.

-Jó estét! Mi a 169-es szoba kulcsát szeretnénk elkérni!-mondta Teó a portásnak, angolul, torkát köszörülve, mire a pult mögött álló húszas-harmincas éveiben járó nő, elmosolyodott.

-Akkor maguk annak az online játéknak a nyertesei, nemde?-kérdezte ahogy átnyújtotta nekünk a szobánk kulcsát.

-Igen.-biccentettünk szinte egyszerre mind a hároman, majd egy köszönés és meghajlás után mentünk is a liftekhez.

Na igen...online játék. Nami benevezett egy online játékra, ahol ugye ez volt a nyeremény, három főre, és minket gondolt eleve elvinni, mikor megnyerte azt a játékot. És sikerült a szüleimet rábeszélnie neki, és Teó-nak is, hogy én is mehessek velük, mivel őket simán elengedték.

-Ti lesztek majd a fordítóim, ha valamit nem tudok.-mondtam kissé fáradtan, ahogy beléptünk a liftbe.

-Te is tudsz angolul, de igaz, hogy mi jobban..-mondta halványan vigyorogva Nami, mire csak megforgattam szemeim.

A szobába érve, nem is néztünk körül, nem csináltunk semmit, csak el foglaltunk egy-egy ágyat, és egy jó éjt után, szerintem mind a hároman el is aludtunk, úgy ahogy voltunk.

Majd holnap...vagyis már ma! kipakolunk, és mindenhol körül nézünk...van időnk!

Na akkor belecsapok egy újabb könyv írásába-amelett a hatszáz nem publikált/publikált mellett-

EDIT: belekezdtem az átírásába ennek a könyvenk is, de annyira borzalmasanak találom per pillanat, hogy képtelen vagyok most ezt folytatni, ezért az újjabb olvasóknak biztosra veszem, hogy kissé zavaró lehet az első fele ennek a résznek...persze majd egyszer átírom, viszont nehezmre esik már régebben megírt könyveket átírni, mivel vannak olyan részek, ahol fogalmam sincs mit akartam írni, van ahova még bekéne szűkítenem valamit, csakhogy nem tudnám megoldani és talán másik irányba vezetném az egész történetet...ezt már tapasztaltam a Sugás sztorimnál, ahol néhány rész már átíródott, bár ott sem a legtökéletesebb...az ember azt hiszi, hogy az átírás sokkal könnyebben megy már, mint hogya újjat kéne kitalálnia, viszont ez NEM igaz...talán néhány író is egyezik velem, de ha nem is, számomra tényleg nehézkes...de majd igyekszem a jövőben..!