❄Snowy Winter❄ ❄Stray Kids • Bang Chan ff.❄-átírás hosszas folyamatban-

❄7.❄

❄Mia szemszöge❄

Pár percig beszélgethettünk, mikor is úgy döntöttünk, hogy megkeressük a többieket. És nem kellett sokat keresgélnünk, hiszen a szobájukban voltak. De amikor beértünk, nem valami szépen fogadtak minket. Valaki a mobiljáról bömböltette a zenét, amire HyunJin ropta a táncot, SeungMin úgy döntött karaokézik, hozzá pedig csatlakozott opera énekes Teodóra, akit egy MinHo nevű fiú eléggé észrevehtően vizslatott, a fiút mellette Jisung bökdöste össze-vissza, de mikor látta, hogy a fiú nem figyel sóhajtva felállt az ágyról, majd a rappelő ChangBin-hez szálldogált, ki Felix-nek mutatott pár trükköt rapp terén, és most Han is beszált a figyelésbe, mellettük szegény JeongIn meg nem tudott aludni, és ott voltak a nyugis társaság, WooJin, és Nami, kik mikor észrevettek minket, mosolyogva intettek, hogy menjünk beljebb.

-Itt meg mi történt?-kérdezte meg Chan, koreaiul, mire WooJin vállat vont.

-Nem tudom. Mi is erre ébredtünk.-mutatott egy pillanatra Nami-ra, ki helyeslően bólogatott.

❄Pár óra múlva❄

Az egész délelőttöm az ágyban kellett töltenem, mert egy VALAKI azt mondta pihennem kell, pedig már semmi bajom nem volt. Így ameddig ő kint valahol élvezte az életet, én addig egyedül henyéltem, és kínoztam magam. Még a nap további részében is ágyban "kellett volna" feküdnöm, de már annyira untam magam, hogy mobilom zsebre vágtam, és lementem az ebédlőbe, mert már kezdtem éhezni.

Miután Forever alone megebédeltem, teli hassal bandukoltam valamerre, csakhogy elüssem az időt.

Miért ennyire unalmas ma?

Gondoltam magamban, és azon tanakodtam, vajon hol lehetnek a barátnőim.

Egyet gondolva, a fiúk szobája felé vettem az irányt, és előtte megállva, kopogás nélkül benyitottam, mivel már kintről lehetett hallani, hogy vannak bent.

-MARS VISSZA A SZOBÁDBA!-kiáltottak le egyszerre a bentlévők, mire ijedten, s felemelt kezekkel elhátráltam, majd becsuktam az ajtót.

Gyorsan leráztak..

Szó szerint sírhatnékom volt, annyira unatkoztam. Csak ültem egy helyben, és a plafont bámultam.

Sóhajtva előhalásztam a mobilom, majd elindítottam egy zenét, aminek tudtam az egész szövegét, és énekelni kezdtem.

'Cues every time we touch,
I get this feeling,
And every time we kiss,
I swear I can fly,
Can't you feel my heart beat fast,
I want this to last,
Need you by my side..

És így tovább énekelgettem, míg vége nem lett a számnak. Másik zenét nem gondoltam indítani, így mobilom kikapcsoltam, majd azt a mellettem lévő kis szekrényre helyeztem, és elnyúltam az ágyon.

-Innen jött a zene?-nyitott be hirtelen a szobámba Chan, amitől nagyokat pislogva meredtem rá.

-Ömm..igen, miért?-tornáztam ülöhelyzetbe magam.-Ugye nem hallottad a hangom?-kérdeztem kissé rémülten, miközben magaután becsukta az ajtót, és leült Teó ágyára.

-Szóval a te hangod volt az!-nézett rám mindenttudóan, mire sóhajtva feladtam a reménykedést.-Nekem tetszett.-vont vállat, majd elterülve az ágyon, rákönyökölve felém nézett.-Énekelnél nekem?-kérdezte bociszemekkel, de csak hitetlenül megráztam a fejem.

-Nem, bocsi.-vontam vállat most én, és hátradőlve az ágyamon, fejem a párnámra fektettem.

-Miért?-kérdezte véletlen koreaiul, mire észbekapva kijavította magát, és angolul tette fel a kérdést. Mosolyogva felé fordultam, majd én is rákönyököltem az ágyra.

-Mert nem szeretek mások előtt énekelni.-feleltem koreaiul, ami látszólag meglepte, de végül elvigyorodott, és elkezdett valamit hadoválni koreaiul, mire pislogva meredtem rá.-Na azért ez sok volt.-nevettem el magam, majd én is mondtam egy sort magyarul.-Most visszakapod, és most te sem érted, hogy most mit is mondok.-nyújtottam felé nyelvem, mire megadóan felemelte kezeit.

-Te nyertél. Azt se tudom mi ez a nyelv.-nevette el magát, amire ismét hátradöltem az ágyamon.

-Magyar.-válaszoltam, s sóhajtottam egy nagyot, mikor is jelzett a messengerem, hogy jött üzim. Csak az egyik csoport volt az, így vissza is raktam a mobilom a szekrényre.-Tudod mennyire unatkozom?

-Igen. Mert én is annyira.-válaszolta mókásan, de mielőtt mondhattam volna akármit is közbevágott.-Akkor is itt maradsz a szobádban.-emelte fel mutatóujját, mire sóhajtva hátradőltem az ágyon, mivel időközben felültem.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve, felpattantam az ágyról majd az ajtó felé szaladtam és azt kitárva kirohantam.

-Ya! Mondtam, hogy itt maradsz!-kiáltott utánam, és már utánam is eredt, amire én csak nevetve szaladtam előre. Egy sarkon befordultam, majd egy másikon, lementem az egyik lifttel a földszintre, majd készültem kiszaladni a hidegbe, úgy, kabát nélkül és zokniban!, de hirtelen valaki derekamnál fogva megragadott, és az égbe emelte, amitől sikítozva hadonászni kezdtem.-Meg vagy!

-Tegyél le! Tegyél le! Tegyél le!-kiáltoztam, de mintha megsem hallott volna, a nyakába rakott, és a lift felé igyekezett. Ijedtemben fejébe kapaszkodtam, amire elnevette magát, de nem állt meg.

-Vissza viszlek a szobádba.-mondta, ahogy beszállt a liftbe, persze nekem kissé lejjebb kellett húznom a fejem.

-Olyan unalmas vagy.-tettem keresztbe kezeim, durcásan.

-Hogy én? Kikérem magamnak!-hülledezett, ahogy kilépett a liftből, majd a szobám felé vette az irányt.

-Ha nem lennél az, meg tudnál nevettetni, vagy legalább nem hagynál unatkozni!-nyafogtam tovább, mikor is a szobám elé ért, és ahogy lejjebb húztam a fejem be is ment, és becsukta az ajtót.

-De ha egyszer bajod esett? Pihenned kell.-mondta nyugodt hangnemben, majd hirtelen felemelt, és lehelyezett a földre, szembe magával, de derekam nem engedte.

-Hányszor fogod még ezt mondani? "Pihenned kell!"-próbáltam meg utánozni a hangját, keresztbe tett kezekkel.

-Ameddig fel nem fogod a nemlétező eszeddel.-forgatta meg szemeit, miközben elengedte a derekam, amire kissé fellélegeztem, hisz olyan érzés volt, mintha folytogatott volna.

-Igenis van eszem! Ha nem lenne, nem tudnám, hogy már teljesen jól vagyok, és egyáltalán nincs semmi bajom!-dobbantottam egyet lábammal, s kissé közelebb hajoltam arcához.

-De attól még, hogy jobban vagy, ha nem pihensz, bármi történhet, ezért most feküdj vissza az ágyadba és pihenj!-mutatott finoman az ágyam felé, mire morogva, s füstölögve az ágyamhoz trappolva lefeküdtem, szembe a fallal, majd egésszen a fejemig húztam a paplant.-Most ne legyél durcás, csak mert nekem van igazam!-förmedt rám, de figyelembe sem vettem, és összekuporodtam.

Suli időben publikálni..