❄Snowy Winter❄ ❄Stray Kids • Bang Chan ff.❄-átírás hosszas folyamatban-

❄1.❄

Másnap nagy nehezen, de felkeltem, mivel csak nem aludhattam át az egész napot, amit arra szántunk, hogy körül nézzünk mindenhol. Szó szerint mindenhol.

Tízkor már mind a hároman készenlétben is voltunk, így már el is indulhattunk egy kis felfedező útra az ebédlőbe. Szerencsékre nem kell semmit nekünk fizetni, csak ha veszünk valami szuvenírt, vagy magunknak valami ropit, vagy ilyesmiket.

Ahogy a folyosókat jártuk, észrevettük, hogy már minden helyiség karácsonyi hangulatba van "felöltöztetve". Minden természetesen piros és zöld színben pompázott, ami átadta azt a szokásos, kellemes karácsonyi hangulatot, amitől egy halvány mosoly az arcomra került.

Az ebédlőbe érve, azonnal egy sarokban lévő asztalhoz ültünk, én Nami mellett, Teó pedig velem szemben.

-Mindig engem kell egyedül hagyni?-biggyesztette le ajkait játékosan az előttem ülő, velem együtt szemüveges lány.

-Hát, téged senki sem szeret.-vont vállat vigyorogva Nami, mire Teó az asztal felett, jól fejbekólintotta a mellettem ülőt.-Rajtunk kívül?-tette hozzá, mire a lány elmosolyodott, és végigsimított Nami fején, amin elnevettem magam.

❄Fél óra múlva❄

Tőllünk zengett az egész ebédlő. Na jó, annyira nem..csak a fele. Annyit hülyéskedtünk, és hangosan nevettünk, hogy már nekem fájt.

-Szerintem..elég sokat ettem!-bólogatott elismerően, a tányérját bámulva Nami, amin még a rendelt étel fele ott volt.

-Szerintem meg eppen annyit, mint amennyit én amikor beteg vagyok.-veregettem meg vállait, ahogy lassan felálltunk az asztaltól.

-Most akkor merre?-kérdezte Teó, miközben kimentünk az ajtón.

-Állítólag van játék terem.-mondta Nami a másik felemről.

-Akkor menjünk, keressük meg!-megragadtam két kezük, és húzni kezdtem őket egy irányba. Egy 15 perc futkározás után, sikerült is megtalálnunk egy folyosó végében. Nem volt annyira nagy, de nem is volt annyira kicsi. Volt bent kettő léghokis asztal, néhány valami kocsi vezetős cucc, kosárlapda cucc, számítógép cucc, és ilyen hasonló cuccok.

-Léghoki!-vágtuk rá egyszerre Nami-val, mire egymásra néztünk és elmosolyodtunk.

-Akkor először ti ketten, utána én Nami, és én Mia.-sorolta Teó, ahogy a zseton vevő pulthoz sétáltunk, és mikor azokat megvettük, egy asztalt el is foglaltunk.

-De rég játszottam!-mondtam ujjropogtatva, amitől Teó az asztal mellől fintorgott egyett.

-Én is.-helyeselt Nami, majd kezébe vette az "ütőt". Fogalmam sincs hogy mondják azt a CUCCOT..látszik, hogy rég játszottam.

Egy kis idő elteltével már annyira felkaptam a vízet, hogy mennyire le is vagyok maradva a pontokkal, hogy már magasról le is szartam a játékot, és csak ütöttem össze-vissza.

-Nyertem!-emelte fel kezeit mosolyogva Nami, mire vigyorogva megforgattam a szemeim, és Teó-val helyet cseréltem.

Ő meg még bénább volt, mint én.

Majd én cseréltem helyet ismét, csak most Nami-val. És itt már az élen voltam.

-Nem igaz, hogy én vagyok a legbénább!-csattant fel Teó, ahogy elütötte a korongot, én pedig vissza, vigyorral az arcomon. A játék utolsó köre következett ami döntötte el, hogy ki a nyertes, mivel fej-fej mellet álltunk. Ez a kör kicsit sokáig tartott, mikor is már kezdtem egy utolsó nagyobbat ütni, de hirtelen megláttam valaki nagyon is ismerős embert elmenni a játékterem ablaka előtt, utána pedig még nyolcat, amitől egy pillanatra lesokkolódtam, és csak akkor kaptam észbe mikor hallottam a korongot becsúszni...hozzám.-Ez az!-kiáltotta el magát Teó, mire megráztam fejem, ezzel észhez térítve magam.

-Veled meg mi lett Mia?-kérdezte Nami felvont szemöldökkel, mire értetlenül felé kaptam tekintetem.

-Nem tudom, de...hallod. Mintha a..Stray Kids-t láttam volna elmenni az ablak előtt.-néztem rá bambán, mire elmosolyodott.

-Akkor csak képzelődsz. Tuti nem pont ezen a..télen jönnek, pont ide sielni, mint mi!-mondta hitetlenül, mire igazat adva bólogatni kezdtem.

-Csak keveset aludtam!-nevettem el magam, mire most ők bólogattak.

-Biliárd?-kérdezte Nami, mire kissé vonakodva, de biccentettünk Teó-val.

❄Egy óra múlva❄

Mikor végeztünk a játékteremben való játékok nagy részének kipróbálásával, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk megnézni azt a kis szuvenír boltot amit útközben láttunk, bent a szállodában, mikor megérkeztünk. Arra volt a porta fele, így egy öt perc séta után meg is érkeztünk. Voltak kulcstartók, mágnesek, képek, és még plüssök is! és akkorák is, mint amekkora Teó-ő a leg kissebb gyerkőc háromunk közül-, meg még voltak ehhez hasonló szuvenírek, és ilyesmik.

Pár percig nézelődhettünk, amikor én ráleltem életem szerelmeire! A hógömbökre! Még az egyik legnagyobb hógömböm, amim volt, azt el is vittem magammal a "kirándulásunkra", mert némikor szeretem hallgatni a kellemes kis zenét amit kiad magából. Igen, tud olyat is.

Válogattam a hógömbök között, és volt egy ami különösen tetszett. Egy majdnem tenyér nagyságú, fehér "talpú", gömb volt, aminek a belseében egy olyan hasonló angyal volt található, mint amilyen a sajátoméban volt. Mosolyogva felé nyúltam, majd a kezembe vettem, mikor hirtelen valaki mellőlem megszólalt.

-Pont azt néztem én is.-mondta kedvesen angolul egy tőllem, majdnem egy fejjel magasabb fiú, bár arcát nem láthattam, mivel egy fekete maszk fedte, fogalmam sincs miért...de nekem is be kellene szereznem egy olyat.

-Ohh..-néztem a kezemben lévő hógömbre, majd halvány mosolyal az arcomon a fiú felé nyújtottam.-Akkor legyen a tied!-mondtam kedvesen, s mosolyogva, összeszedve angol tudásom, de a fiú csak a fejét rázta.

-Nem baj, annyira nem fontos!-legyintett kezével, de most én ráztam fejem.

-Nekem van így is egy jó pár ilyenem, meg választhatok másikat is.-mutattam másik kezemmel a polc felé ahonnan ezt a kis tárgyat elvettem.-Csak vidd!-mondtam még mindig mosolyogva, majd a kezébe nyomtam a gömböt. Jó érzés kedvesnek lenni. És igen, ezt én most kijelentettem.-De nekem most mennem kell mert itt hagynak a barátnőim!-mutattam a már kasszánál álldogáló lányokra, kik gondolom engem kerestek szemükkel, bár a polcok miatt nem lehetett látni nagyon engem.-Szia!-intettem mosolyogva, majd gyorsan elviharzottam, és már az ajtóban álldogáló lányokhoz mentem.

-Nem veszel semmit?-kérdezte értetlenül Teó.

-Jah..majd máskor.-vontam vállat mosolyogva.-Még van idő.

❄Írói szemszög❄

Ahogy a lány intett és már el is szaladt, a fiú kissé értetlenül nézett utána.

-De nem azt mondta, hogy vesz..hógömböt..?-motyogta az orra alatt értetlenül, maga elé bámulva. Egy kis idő után fejét rázva sóhajtott, és a polcról elvett egy másik hógömböt, amiben egy világos lila, gyöngyökkel díszített csillag díszelgett, majd a kassza fele ment és megvette a kettő kis tárgyat. Tudni akarjátok miért vette azt le? Hogy odaadja a számára ismeretlen lánynak mondhatni köszönet képp.