❄Snowy Winter❄ ❄Stray Kids • Bang Chan ff.❄-átírás hosszas folyamatban-

❄13.❄

❄❄❄

Reggel furcsamód, akkor keltem mikor Nami és Teó, így gondoltam most végre mehetnénk együtt reggelizni.

-Te hova tüntél az este? Végig se ment a film, mikor kimentél a szobából.-kérdezte Teó, mire vállatvonva válaszoltam.

-Fáradt voltam. Ígysem hagytatok aludni.-néztem rájuk szúrós szemekkel, mire vigyorogva elhátráltak tőllem.

Fél tíz volt, mikor visszaértünk a szobánkba. Gyorsan befoglaltam az ágyam, majd mobilom előkapva, vártam szüleim hívását. Tegnap megbeszéltük, hogy majd ma felhívnak. Csahogy délután nem érek rá, mert sielés lesz, így csak délelőtt tudunk beszélni.

Pár perc elteltével meg is csörrent a mobilom, amit gyorsan fel is vettem.

-Hellóó!-köszöntem bele a készülékbe vidáman.

-Szia kincsem!-köszönt vissza anyám és hangján hallatszott hogy mosolyog.-Hogy van a mi drága fogadott lányunk?-kérdezte vidáman.

-Anyaa..már hatszázszor elmondtam, hogy csak lányodnak hívj, vagy Mia-nak..-mondtam kissé lebiggyesztve ajkaim, és fejem lehajtva, kezeim kezdtem pásztázni tekintetemmel.-Nem szeretem ha valaki hírezteti, hogy fogadott vagyok..

-Jajj, bocsánat drágám, mindig elfelejtem! Véletlen volt..-kapott észbe, mire sóhajtva halványan elmosolyodtam.

-Semmi baj. Véletlenek mindig megtörténnek.-mondtam kedvesen bár legbelül tudtam az igazat.

Véletlenek nem léteznek.

Minden okkal történik.

Talán az élet így akar megbüntetni valamiért?

-És hogy vagy? Történt valami érdekes azóta hogy beszéltünk?-kérdezte izgatottan, mire csak elhúztam ajkaim.

-Hát..nem igazán..-nyeltem egy nagyot, mert a torkomra akadt gombóctól nem nagyon tudtam megszólalni.

-Higgyem is el? Mi van azzal a szépfiúval, akiről a múltkor beszéltél?-kezdett bele izgatottan a kérdésekbe.

Nem kellett volna múltkor Chan-ról mesélnem..

-Anya..

-Hogy is hívták..Chen..? Chon? Jah! Chan!

-Anyaa.

-Ugye összejöttetek? Milyen jó is lenne! Ő hova valósi, nem is mondtad?!

-Anya figyelj már!

-Na de nem érdekes, sokkal inkább az, hogy jól nézki? Tudja használni a szavakat? Kedves? Szereti a lilát?-ekkor már annyira ideges voltam, hogy azthittem elbőgöm magam.

Miért nem vesz figyelembe?

-ANYA HAGYD MÁR ABBA!-kiáltottam el magam, mire végre befogta a száját, és még barátnőim is felfigyeltek rám.-Nem tudnál némikor engem is meghallgatni? Az én kérdéseim, vagy érzéseim nem is számítanak?-kérdeztem ideges, tisztára kikészülve.-Attól még hogy fogadott vagyok, engem is lehet emberként kezelni!-ez volt az utolsó mondat ami elhagyta a szám, és ezzel le is raktam. Lenémítottam a telefonom, majd az ágyam végébe dobtam.

Ennyi volt a beszélgetésből..

-Mi történt?-kérdezték barátnőim szinte kórusban.

-Szülők..-morogtam az orrom alatt, majd a fürdőbe menve, megmostam kicsit az arcom.

❄❄❄

Mivel elég szar kedvemben voltam, Nami és Teó úgy gondolta, hogy jobb ha hagynak, így úgy ültünk a buszon, mint a legelső "edzésnél". Szóval két barátnőm előttem, én meg a hátuk mögött az ablaknál fülessel a fülemben. Ahogy már mondtam, a zene segít kicsit lenyugtatni. Mondjuk volt egy olyan eset, hogy agyon bőgtem magam, de ahogy zenét hallgattam, azt sem vettem észre hogy az megtörtént. Most is jó lenne ha az lenne.

Sóhajtottam egy aprót, majd mikor rájöttem, hogy milyen zene is megy, fejem neki vágtam az ablaknak. Pont Stray Kids. De nem tehettem róla, még így is megmosolyogtattak.

❄Chan szemszöge❄

Ahogy felszálltunk a buszra, rögtön Mia-t kerestem tekintetemmel. Nem is kellett sok, hogy megtaláljam, ugyan ott ült, mint mikor először buszoztunk. Mosolyogva felé vettem az irányt, de ahogy megálltam az ülésnél, valaki meg fogta a kezem. Értetlenül a kéz tulajdonosára tekintettem, aki Nami volt.

-Szerintem most hagyd..nincs túl jó passzban..-mondta összeráncolt szemöldökkel, mire kicsit meglepődve Mia felé vezettem tekintetem. Sóhajtottam egyet, majd a busz hátsójába vettem az irányt és leültem ChangBin mellé.

❄Pár nappal előbb❄

Miután Mia elment, a tagok is elmentek, és Nami és Teó odajöttek hozzám.

-Ennek az egésznek az volt a lényege, hogy megtudjuk mennyire is számít neked Mia.-mondta tarkóját vakargatva Nami, majd Teó kiséretében el is hagytak.

Ledöbbenten álltam ott egymagamban, és csak magam elé meredtem.

Szóval ez egy "teszt" volt..?

Hogy mennyire is fontos nekem..? Azt szavakba sajnos nem tudom önteni..annyira fontos lett.

❄Visszaa❄

Annyira..át szeretném most ölelni.

Lebiggyesztett ajkakkal, átkaroltam magam, mire a mellettem ülő furcsán nézett rám.

-Beléd csapott egy villám?-kérdezte értetlenül, megpöccintve fejem.

-Szeretet hiányom van..-sóhajtottam, majd ismét csak lebiggyesztettem az ajkaim.

❄❄❄

Legalább az a jó, hogy már értek valamit a sieléshez. Hisz azért jöttünk, hogy tanuljunk.

Leszálltunk a buszról, ismét arra a helyre mentünk mint a múltkor.

Remélem ismét lehet majd "hintázni", mert akkor ismét csak Mia-val szeretnék menni.

-Hmmm..-kicsit elbambulhattam, mert már mindenki felhúzta a sílécét, és az edzők után mentek. Gyorsan ezt én is megtettem, majd utánnuk szaladtam, amennyire bírtam.

-Na, először megnézzük ki mire emlékszik a múltkorról, és utána folytatjuk a gyakorlást.-csapta össze tenyereit az egyik edző, majd felsorolta a sorrendet.