❄Snowy Winter❄ ❄Stray Kids • Bang Chan ff.❄-átírás hosszas folyamatban-

❄5.❄

❄Mia szemszöge❄

Arra ébredtem, hogy valaki a karjaiba kap, majd elkezd vinni, én pedig kissé vacogok, de szemeim nem nagyon volt erőm kinyitni, így csak a füleimre támaszkodhattam.

-Hyung, mi vissza megyünk a szobáinkba!-hallottam meg ChangBin hangját, valahol mellettem, és persze ezt koreaiul mondta. Ennyit megértek. Meg azért valamennyire tudok is koreaiul.

-Rendben, majd én is megyek, csak elviszem a szobájába.-válaszolta..az engem vivő..Chan, hangjától pedig, szívem valamiért kihagyott egy ütemet.

Szóval ő visz..

Gondoltam, mikor is hirtelen megéreztem azt a kellemes meleget amire most pont vártam. Gondoltam, beértünk a szállodába, és a hangok alapján jól is gondoltam.

-Emberek, semmi baja, csak pihenésre van szüksége!-kezdte el "csitítani" a-szerintem-körülöttünk lévő embereket, kik megállás nélkül kérdezősködtek, és csak beszéltek, amitől fejem hirtelen megfájdult, amitől halkan nyöszörögtem egyet, és arcom a fiú mellkasába temettem. Majd a hangok egyre halkultak, gondolom ahogy távolodtunk, majd hirtelen megálltunk, és egy picit mintha azt éreztem volna, hogy felfele megyünk. Ami azt jelentette, hogy liftben vagyunk. De ami furcsa volt, hogy Nami-ék hangját nem hallottam.-Nyugi, már nincsenek itt.-suttogta a fülemhez hajolva, amitől kirázott a hideg, és szívem hevesebben kezdett dobogni.

Hogy tud ilyen érzéseket kiváltani belőlem? Na jó ez hülye kérdés volt, hisz ő a mennyországból érkezett megtestesült férfi.

Nem szólaltam meg, csak egy nagyon aprót biccentettem, még mindig csukott szemmel, és ekkor hallottam a lift kattanását, ami azt jelentette, hogy megérkeztünk. Elindult, majd pár pillanat múlva ismét megállt, és benyitott a lányokkal közös szobánkba. Akkor a lányok már bent lehettek, hisz hallottam néhány kiszűrődő hangot.

-Ott az ágya!-hallottam meg végre, Teó hangját, majd a fiú ismét megindult, és pár pillanat múlva, már meg is éreztem magam alatt az ágyam. Kezeit lassan kicsúsztatta alólam, de én nem voltam készen arra, hogy elengedjen. Nem akartam még, hogy elmenjen. Szerettem volna még érezni a közelségét.

Óvatosan, s kissé erőtlenül átkaroltam egyik karját, majd oldalamra fordultam. Mondjuk, ebben annyi volt a hátrányom, hogy Chan tudta, hogy már nem alszom. De az jó volt, hogy két barátnőm nem tudta, hogy már ébren vagyok. De ez akkor sem volt valami jó helyzet.

-Mikor alszik, mindig átszokott ölelni egy párnát..-hallottam meg Nami hangját, amit hirtelen nem tudtam hova tenni, de ez mondjuk kapóra jött..valamennyire.

-Akkor most a karom a párna..-mondta kedvesen a fiú, kinek kezét, még mindig nem engedtem, bár ő simán ki tudta volna húzni enyéim közül, hisz tudta, hogy gyenge vagyok, és nem is szorítottam, se semmi, de ő mégsem tette meg. Ott maradt.

-Segítsünk kiszabadítani?-kérdezte, ismét Nami, és hangján lehetett hallani, hogy nagy nehezen próbálja visszatartani nevetését.

-Nem kell.-válaszolta Chan, kellemes hangján, majd hirtelen arrább lettem tolva, és megéreztem ahogy mellettem besüpped az ágy, amitől kissé megijedtem, de még továbbra sem nyitottam ki szemem, pedig már ki bírtam volna.

-Háát jóó..-húzta el ezt a két szót Teó, majd hallottam ahogy kinyíllik az ajtó.-Mi megyünk vacsorázni. Én nagyon éhes vagyok, szóval, ha Nami nem jössz, az se baj.

-Megyek én is. Tegnap óta nem ettem..-mondta kissé halkabban, de azért meghallottam, és tudtam, hogy igazat mond. Némikor szokott nálla elmaradni a kaja..

Az ajtó csukódott, és így már tudtam, hogy rajtam és Chan-on kívül nincs senki sem a szobában.

-Mostantól én leszek az a párna, akit ölelgetni fogsz?-hallottam meg a fiú gúnyolódó, hangját, mire morogtam egyet, és gyorsan elengedtem a kezét, majd hátrébb csúsztam. Ekkor már végre kinyitottam a szemeim, de talán nem kellett volna, mivel tekintetem azonnal találkozott az övével.-A kabátod nem veszed le?-kérdezte kissé összeráncolt szemöldökkel.-Fázol még?

-Igen..-motyogtam orrom alatt, de ezzel egyidőben felültem az ágyamon és levetve a kabátom, az ágyammal szemben lévő székre dobtam, majd visszadőltem a párnámra, miközben magamra terítettem a paplant.-Hmm..-hümmögtem, ahogy a paplan hozzáért kihült testemhez, majd megborzongva, mint egy macska, beledörgöltem magam az anyagba.

-Kedvenc állatod a kutya, de úgy viselkedsz, mint egy macska?-kérdezte hitetlenül Chan, és éreztem ahogy besüpped mellettem az ágy, amire szívem hevesebben kezdett dobogni. A velem szemben fekvő fiúra kaptam csillogó tekintetem.

-Te tényleg megjegyezted, azt amit én ottan összehadováltam?-kérdeztem felvont szemöldökkel, mire mosolyogva vállat vont.

-Én mondtam, hogy hallgatlak.-óvatosan megfogta kezeim a paplan alatt, majd elhúzta a száját.-Nagyon hidegek még a kezeid..

-A tieid meg jó melegek..-motyogtam az orrom alatt, de pont, hogy hallható legyen, mire a fiú felemelte a fejét, amitől zavartan lesütöttem tekintetem. Aprót ásítottam, amire realizálódott bennem, hogy mindjárt lecsukódnak a szemeim, így minden erőmmel azon voltam, hogy még véletlenül se aludjak el.

❄Írói szemszög❄

-Ez forróóó~!-nézte a kezében tartott poharat Teó, miközben Nami után ment a szobájuk felé.

-Ezért kell a fogóját fogni, észlény..-mondta Nami szemétforgatva, majd benyitott a szobájukba, ahol minden sötétségbe volt borulva, így az ajtó melletti kapcsolóval feloltotta a lámpát, de hirtelen megtorpant, hátamögött meg majdnem neki ment szemüveges barátnője.

-Mi az?-kérdezte meg, ahogy vállafölött átnézett.

-Sshh..-csitította el barátnőjét Nami, mikor is ő is meglátta azt amit a másik lány.

Nagyban felvázolom: Mia, és Chan együtt aludtak.

Ezt tényleg nagyban vázoltam fel.

-Most mit csinálunk?-kérdezte meg Teó, suttogva.

❄❄❄

-Van nállatok hely?-kérdezte meg Nami, az eppen ajtót nyitó fiút, WooJin-t, ki pislogva meredt az előtte álló két lányra, egyrészt azért, hogy mit keresnek itt, másrészt meg, hogy tud koreaiul.-Chan és a barátnőnk..nos..alszanak. És nem akarunk ott zavarni.

-És akkor itt gondoltatok zavarni.-mondta mosolyogva a fiú, mire a két lány elnevette magát.-Amúgy meg, van. És nem is zavartok. Jól jön a társaság.-félreállt az ajtóból, így a két lány be is mehetett, majd utánuk becsukta az ajtót.-Mivel ez egy tíz ágyas szoba, van egy amin nem alszik senki, és Chan nincs itt, most az az ágy is üres.