❄Snowy Winter❄ ❄Stray Kids • Bang Chan ff.❄-átírás hosszas folyamatban-

❄16.❄

Ezek az utóbbi napok milyen izgalmasak voltak..!

Anyukámmal összevesztem, azóta nem is beszéltünk. Persze keresett, de nem vettem fel.

Meghúztam a bokám, és most egy ideig ugrándozom. Vagyis már három napja, és még lesz ebből PLUSZ három nap is.

Chan-al beszéltem a szüleimről. Ami folytán úgymond meglettem dícsérve. (Hogy pozitív vagyok)

És hogy Chan előtt bőgtem, mint egy öt éves. Ami szintén a megdicsérésben segített. Hmm..többet kéne sírnom.

Hogy én egy milyen..

-SZERENCSÉTLEN VAGYOK!!-kiáltottam el magam, mikor a reggelim leesett a földre. Siránkozva vetettem egy keresztet, elmondtam a miatyánkot, majd végleg elengedtem a menyországba életem szerelmét. Majd találok másikat. És ettem tovább. Persze ami megmaradt a tányéromon.

A mellettem ülő fiú elnevette magát ügyetlenségemen, meg úgy..az egész szituáción.

Éés iigen. Chan hozta ma nekem a reggelim. Mert barátnőim útközben találkoztak vele így odaadták neki az ételt, hogy hozza fel nekem.

Túl átlátszó vagyok?

De ugye Chan..nem sejt semmit?

Kicsit elbambulhattam, mert már csak arra eszméltem fel, hogy a levegőt eszem. Vagyis semmit. De végül is a semmi is valami. Mert ugye ha semmit nem ettem, attól még bevettem a számba a levegőt. Vagyis az valami. De akkor is a semmi az valami, mert nincs olyan hogy semmi, ha mindig van valami.

-Te min gondolkodsz ennyire?-kérdezte Chan elkuncogva magát, mire mosolyogva vállat vontam és az éjjeli szekrényemre helyeztem a tányért.

-Holnap már szilveszter?-kérdeztem, miközben kinyújtózkodtam majd kipattantam az ágyból.

-Aham. És hogy van a lábad?-nézett rám halványan elmosolyodva.

-Egéész jól!-szökkentem előre egy párat, bár mikor megálltam, kicsit meginogtam, de visszafordulva Chan felé elkuncogtam magam.

-Nem lesz vicces ha majd elesel.-megragadta a csuklóm, majd magamellé visszaültetett az ágyra, és szúrós pillantásokat próbált lövelni felém, ami elég viccesen hatott, így nem bírtam ki, hogy ne nevessek.-Szóval még mikor komoly próbálok lenni, akkor is nevetsz?-kérdezte vigyorogva, majd felemelte két kezét és...megcsikizett, pont a gyengepontomnál.

-Neheheee~!-nyöszörögtem nagy nehezen, és próbáltam szökni, de Chan visszatartott, majd tovább csikizett.-Khérlek neee~!

-Mi a varázsszó?-állt meg egy pillanatra.

-Van varázsszó?-kérdeztem vissza, mire ismét elkezdett csiklandozni.

-Bang Chritopher Chan a világ legjobb embere!-mondta vigyorogva, bár igazából nem mondott nagy dolgot, ezt már eddig is tudta mindenki.

-Bang Chrigopher Chan a világ legjobb embere!-kiáltottam el magam nevetés közben, majd már le is állt a kinzó gép.-Te gyilkos!-nyújtottam rá a nyelvem, keresztbe tett karokkal.

-Mit is mondtál?-emelte fel ismét kezeit, vigyorogva.

-Azt hogy most te jössz, te gyilkos!-hirtelen felültem az ágyon, majd rávetettem magam, és most én kezdtem el őt csikizni, ami folytán leestünk a földre. És nem lehetett neki kellemes, mert koppant a feje. Egyik kezemmel megtámaszkodtam mellett, míg másikkal fejéhez nyúltam.-Bocsi, már megint a fejed..!-néztem le rá kissé szomorkásan, majd csak ekkor realizálódott bennem, hogy talán nem lenne rossz ötlet felkelni.-Öö..bocsi..-nyögtem ki nehezen a torkomra akadt gombóc miatt, és gyorsan lemásztam róla, majd felálltam. Felsegítettem a földről, majd a hátamögé álltam.-Hol verted be?-kérdeztem megérintve vállát.