❄Snowy Winter❄ ❄Stray Kids • Bang Chan ff.❄-átírás hosszas folyamatban-

❄14.❄

❄Mia szemszöge❄

Sokan mondják, hogy gyorsan tanulok. És ebben igazat is adok nekik. Most is már olyan jól megy a sielés, mintha már egy éve tudnék sielni.

De attól még elég búvval baszott kedvemben vagyok.

Alig szóltam hozzá akárkihez is egész délután, max Nami-hoz, és Teó-hoz. Nem nagyon volt életkedvem semmihez, vagy senkihez. Még csak rá sem néztem senkire ha úgy vesszük.

-Nagyon ügyesek vagytok ti gyerekek! Így ismét felmehettek a levonókra, de most mi osztunk be titeket.-mondta nagy mosolyal az arcán az edző, majd elkezdett minket párokba állítani.

Na ez fasza. Nekem nincs senkihez életkedvem.

-Te, meeg..te!-húzta mellém ChangBin-t az edző. A fiú majdnem akkora volt, mint én, kb csak négy centivel magasabb. Halványan rámmosolygott, majd vállatvont.

Nem Chan-al vagyok. Legalább ennyi jó van a napomban. De ha már itt tartunk..érdekel, hogy ő kivel van.

Nagyon akartam felé nézni, meg furdallt a kíváncsiság, de mégsem tettem. Inkább barátnőim kerestem tekintetemmel.

Teó MinHo-val volt együtt. Szép kis páros, főlleg, hogy múltkor is együtt voltak. Legalább ő örülhet. Nami meeg..Chan-al volt..kissé összeráncoltam a szemöldököm, ahogy azt figyeltem, hogy Chan mennyire mosolyog azon, amit Nami mondd.

Sóhajtottam, s csalódottan lehajtottam a fejem, majd elindultam a "hinták" felé, ChangBin pedig utánam jött.

-Tegnap este egyébként merre tartottál?-törte meg a köztünk lévő csendet a fiú, és kérdésére felkaptam a fejem.-Miután a filmnek majdnem vége lett, megéheztem és gondoltam menni venni valami kaját. Mikoris megláttalak a folyosón, hogy mész valamerre.

-Mentem kiszellőztetni a fejem.-motyogtam ismét lehajtott fejjel, majd tudomásul vettem, hogy már a hintákhoz értünk.

-Oké, egyik rejtvény megoldva. A másik, miért vagy ilyen búvval baszott?-tett fel egy újjabb kérdést, miközben felültünk a hintákra.

-Mert...kicsit összevesztem az anyámmal..-sóhajtottam egy aprót, majd a tájat kezdtem kémlelni.

-Ahhaa.-bólogatott nagyokat a fiú.-Akkor mihamarabb felkéne vidítani, mert Chan-nak szeretet hiánya van.-mondta széles mosolyal az arcán, miközben leugrottunk a puhának tűnő hóba. Szemeim egy kissé felnyitottam, majd érdeklődve a fiúra kaptam tekintetem.

-Ezt most nem értem..-húztam össze szemöldökeim a fiú arcát fürkészve, csak hogy talán elébem kellett volna néznem, és arra koncentrálnom amit csinálok. Hogy miért? A lejtő végénél volt egy kissebb hókupac, amiben megakadt a lábam, ezáltal előre vágódtam, és legurultam az út további részénél.-Áu..-jajjdultam fel, miközben ülőhelyzetbe tornásztam magam, majd a havat kezdtem letakarítani magamról.

Legalább a szemüvegem nem tört el.

Egy páran, név szerint Nami, Teó, ChangBin, egyik edző és...Chan, odajöttek hozzám, hogy megnézzék nem lett-e semmi bajom.

-Jól vagy, esetleg beverted valamid?-kérdezte az edző kedvesen, mire elhúztam szám.

-Hát, nem hiszem..-válaszoltam, majd miután letöröltem magamról a havat és leszedtem a síléceim lassan feláltam, de a jobb bokám megfájdult, amitől felszisszentem.