❄Snowy Winter❄ ❄Stray Kids • Bang Chan ff.❄-átírás hosszas folyamatban-

❄4.❄

-Hát..én éppen, hogy élveztem.-mondta felém pillantva mosolyogva a fiú, mire kissé zavartan lesütöttem a tekintetem, és éreztem ahogy arcom halványan elpirul, mikor is szerencsémre megállt a busz és mindenki gyorsan le is szállt.

❄❄❄

-Figyelem fiatalok!-kiáltotta el magát egy cseppet sem ázsiai kinézetű, negyvenes éveiben járó nő, angolul persze, ki úgymond az edzőnk volt, mellette pedig egy másik nő állt.-Egy kérdés:Esetleg valaki tud valamit a Snowboardozás területén?-kérdezte körül tekintve rajtunk, mikor a majdnemhogy mellettem álló Chan, kissé előrébb lépett.

-Én valamennyit. Úgy az alapokat.-mondta magabiztosan, mire csodálkozva felé kaptam csillogó tekintetem.

-Rendben! Akkor három részre oszlunk!-csapta össze tenyereit, amiken kesztyűk voltak.-Ma csak az alapokat tanuljátok meg, így..mi is a neved?-kérdezte ahogy a fiú mellé ért.

-Chan.-válaszolta a fiú.

-Tehát Chan..így Chan is be fog segíteni nekünk!

Egy kis idő elteltével csoportokra is oszlottunk. A felállás úgy volt, hogy-az időben kiderült-Caroline kettő velem egykorú lánnyal, SeungMin-el, WooJin-al, és Nami-val volt, Chan-al MinHo, Jisung, Felix, és ChangBin volt, és végül a másik nő-kinek neve Elizabeth-Teó-val, JeongIn-al, HyunJin-al, és velem volt. (Ezt a mondatot 10 percig írtam..)

Egy kissebb domb féleségen voltunk, de volt annyi hely, hogy mind a három csoportnak legyen elég helye.

-Meg van?-kérdezte a nő, mikor látta, hogy sikeresen felhúztuk a Snowboardjaink.

-Nem volt nehéz.-mondtam halványan mosolyogva, majd a többiekkel együtt felálltunk.

-Rendben..-összecsapta tenyereit, majd a domb széléhez csúszott egy picit.-Akkor megmutatok egy apró, úgymond lépést, hogy hogyan is kezdjetek bele ebbe az egészbe.

És itt egy fárasztó délutánnal néztünk szemben. Vagy két órán keresztül "gyakorolhattunk", mikor is egy mini "versenyt" szerveztünk a mi csoportunkban, aminek az volt a lényege, hogy ki tud lecsúszni a dombról hiba nélkül. Először Teó ment, és pont, hogy a végén elcsúszott, de egyébként nagyon ügyes volt. Ahogy felért, JeongIn el is indult, és ahhoz képest, hogy ő volt majdnem a legbénább a gyakorlásban, ő most hibátlanul teljesített. Utána ment HyunJin, és neki is az volt a hibája, mint Teó-nak, hogy a végén megcsúszott, de azért jó volt. Mikor felért, én indultam. Jól kezdtem, és jól is fejeztem...volna. De valami megzavart. Valami...dobogás? szerűség. A szemközti dombról érkezett a hang. Ahogy feltekintettem...hirtelen elállt a lélegzetem, és az ijedtségtől, ami bennem keletkezett, hirtelen elvesztettem egyensúlyom, és hátraestem. Egy óriási lavina tartott, egyenesen felém. Lefagytam. Nem tudtam megmoccanni, és még nyelni is alig tudtam.

-Vigyázz!-kiáltotta fentről egy elég ismerős hang, aminek hallatára valamennyire, észhez tértem, de mire felálltam már késő volt. A nagy adag hó mind, rám zuhant.

❄Írói szemszög❄

A lány moccani sem tudott a hó alatt, egyrészt mert nagyon sok esett rá, másrészt meg, nagyon hideg volt ott. Na meg harmadrészt, mert annyira meg volt ijedve, hogy emígy sem tudott volna mihez kezdeni.

-Le kell mennünk érte!-szólalt meg kétségbeesetten Chan, a két nő mellé szaladva, kik a domb szélén álltak, és bámultak lefele.

-Hívtunk segítséget, mindjárt itt lesznek!-próbálta meg nyugtatni Caroline a fiút, de az idegesen felé kapta a tekintetét.

-Mindjárt? Ha nem szedjük ki őt azonnal, megfagy!-sétált közéjük Nami is, és majdnem hogy kiabálva akarta volna mondani, amit akart, de visszfogta magát.

A fiú nem gondolkodott. Azonnal fogta magát, leszedte lábairól az eszközt és leszaladt.

-Hé! Állj meg! Veszéljes lehet!-kiáltotta utána az egyik nő, de ő mintha meg sem hallotta volna, futott tovább, de azért óvatosan.

Ahogy leért, azonnal letérdelt, még úgy is, hogy kissé besüppedt alatt a hó, és elkezdte félre kaparni a havat, amilyen gyorsan csak tudta. Talán eltelhetett egy pár perc, mikor meglátta a lány lila kabátját, amitől kissé megkönnyebbült, de addig nem hagyta abba a kaparást, míg végül sikerült kiemelni a lányt. Lesöpörte róla azt a csöppnyi havat ami még az arcában volt, majd az eddig bentartott levegőt, most kifújta. A lány vacogott, és szemeit sem tudta kinyitni, teljesen össze volt kuporodva, szemüvege pedig tiszta víz volt, így a fiú levette róla, és a zsebébe csúsztatta. Chan, menyasszonyi pózba karjaiba emelte, majd amerről lejött, ott óvatosan, de gyorsan visszament a többiekhez, s a busz felé vette az irányt, nem törődve senkivel körülötte.

-Hova viszi? Mindjárt-..-kezdett bele az utána szaladó Caroline, de a fiú a szavába vágott.

-Induljunk vissza! Most.-mondta felé sem pillantva, majd felszállt a buszra a lánnyal a kezében, és ahogy a helyükhöz ért, Mia-t az ülésre helyezte, ekkor pedig a többiek is jöttek fel. Először a fiúk jöttek, kik gyorsan elfoglalták a helyüket, majd a két lány, de ők előrébb voltak, és utána Nami, és Teó. Az utóbbi rögtön odaszaladt a fiú mellé, majd a már alvó lány arcára vezette tekintetét.

-Ugye nincs semmi baja?-kérdezte a fiú felé pillantva, ki csak nyugtatóan elmosolyodott, és megrázta fejét.

-Nincs. Csak a sokktól elájult és most..pihennie kell, és meleg helyen tartani, így jobb, ha vissza visszük a szállodába.-válaszolta kedvesen, mire a lány nagyot, s megkönnyebbülten sóhajtott.

-Én mondtam Teó, hogy nem lesz baja.-veregette meg az említett vállát, barátnője, akin azért szintén látszott, hogy aggódott, majd visszaült a helyére.

-Köszönöm.-pillantott Teó a fiú felé, mire ő csak legyintett, és leült a helyére, Mia mellé.

Ahogy a busz elindult, a lány mellette kissé mocorogni kezdett, amire felé kapta tekintetét. Mia, bár már nem annyira, de még mindig vacogott, és még álmában is, inkább a kezét próbálta valahogy felmelegíteni, de nem nagyon tudta hogyan, ezért a mellette ülő fiú, óvatosan megfogta azokat, és lágyan megszorította őket, majd finoman, kissé dörzsölgetni kezdte, amitől a lány már nem mocorgott, helyette mintha halkan sóhajtott volna, s mint valami macska a fiúhoz kúszott és hozzábújt. Chan-t ez egyáltalán nem zavarta, sőt valamiért még egy kellemes bizsergés is végigfutott rajta, amitől elmosolyodott.