Az idősebb úgy érezte, most jött el annak az ideje, hogy keze ügyébe vegye a dolgokat. Most kellett határozottan fellépnie, nem várhatott. Hoseok csak rá várt. Nem szalaszthatta el az alkalmat, ugyanakkor bűnösnek érezte magát. Nem volt kibékülve akaratával, de megmásítani azt nem tudta volna, vagy csak igen nehezen.
A fülében dübörgött a folyosóra beszűrődő zene, a vére pedig úgy zubogott, mint a ritmus. Tudta, ha el akarja érni a célját, nem várakoztathatja meg a fiatalabbat. Máskor talán arcon is köpné magát azért a tettért, amit el akar követni, de a mai este más volt. Ugyan, nem az elvei változtak meg, csupán azokat elnyomta valami. Valami, amit még most is a kezében szorongatott, s ha nyelne belőle, valószínűleg keserűen marná végig torkát.
Pohara tartalmát legurítva lökte el magát a faltól, és indult el lassú, kicsit sem biztos léptekkel az emeleti szobák egyike felé, ahová Hoseok ígérte magát, szintén hasonló állapotban.
Félve ugyan, de benyitott, s ha eddig viaskodott is magával, mennyire etikátlan ez, mostanra már mindegy volt. Innen nem volt vissza út, ezt ő is tudta.
Magukra kulcsolta az ajtót, majd tett egy óvatos lépést az ágyon heverő, magát kényeztető férfi felé. Hoseok arca enyhe grimaszba torzult az impulzusoktól, az esze pedig már rég nem volt a helyén. Jin az összes kis hangot maga mögött hagyva - amik suttogták neki, hogy ezt nem lenne szabad, ez nem lenne helyes –térdelt az ágyra, jobb kezével óvatosan felválta a másik férfiét, tekintetét pedig le nem véve a másik túlontúl érzelem gazdag arcáról. Csak nézte arccsontjai finom, mégis markáns vonalait, ajkának ívét, néha ráncba szaladó homlokát és meg-megrebbenő szemhéjait, miközben lassan mozgatta csuklóját a fiatalabb nemességén.
Hoseok tudta, érezte, hogy Jin az, anélkül, hogy rápillantott volna. Meg tette volna ugyan, ha nem ebben az állapotban lenne. Szerette volna őt látni, de jelen helyzetben az a sok hatás, ami érte, nem adott rá esélyt. Az alkohol és a mámorító kézmozgás rátelepedett szemeire, elnehezítette azokat. Orrába bekúszott az idősebb parfümje, amit ezer közül is megismerne. Erre pedig kénytelen volt elmosolyodni, ha csak halványan is. Az ő fejében már jó pár pohár óta nem csilingelt a vészjelző, hogy ez talán helytelen, talán a másik nem is akarná. Azt, hogy most itt vannak, mind az alkoholnak köszönheti, és Hoseok hálás érte. Magától, nem mert volna lépni a másik férfi felé. Azt, hogy ez a lépés pedig helyesnek bizonyult, mi sem bizonyítja jobban, mint saját – a hangos zenében már-már elfúló – nyögései, és sóhajai.
SeokJin eközben szorgosan dolgozott az alatta lévőn. Nehezen bírta magát visszafogni, hogy ne vesse rá magát azonnal „áldozatára". A férfi ajkainak mozgása, min halk sóhajok távoznak, elveszve a zajba, a testének vonaglása, a homlokán gyöngyöző izzadtságcseppek, és az arcán végig söprő érzelmek teljesen beindították őt.
Egy hírtelen ötlettől vezérelve pedig teljesen rábukott az alatta vergődő tagjára. Nyelvével kínzóan lassan fedezte fel a terepet, ajkaival óvatosan ölelte körül az idegen testet. Hoseok szemei pedig nemhogy kipattantak volna, inkább még szorosabban zárta őket össze.
A szoba sötét auráját a beszűrődő zene, és a – remélhetőleg - ki nem szűrődő előjáték hangja töltötte be. Minden adott volt, egy jó numerához, csak hogy, egyikük sem csak ennyit akart. Még, ha a bizonytalanság ott is lebegett közöttük. Nem láttak bele egymás gondolataiba, és nem tudták a másik éppen mit miért tesz. De ez most nem is volt fontos. A pillanatnak éltek, azt tették, amit már régóta meg akartak tenni, és most végre volt hozzá elég bátorságuk. Még, ha ezt egy külső hatásnak is köszönhették.
Hoseok SeokJin hajába vezette ujjait, s kissé megemelte csípőjét. Azonban, ő nem így képzelte el a befejezést, így miután összeszedte magát, kissé elhúzódott az idősebbtől, és egy hirtelen mozdulattal felülkerekedett rajta. Kihívó pillantásokkal illette az alatta lévőt, miközben nadrágja gombjával babrált. Lehámozta róla az anyagot, majd tagjára fogott, miközben feljebb hajolt, hogy végre megcsókolhassa őt. Talán nem így képzelte el az első csókjukat, de végül is nem bánta a dolgot.
Jinnel ellentétben, ő hevesen dolgozott rajta, akaratosan, dominánsan. Tudatni akarta a férfival, hogy bizony, ha arra kerül a sor – márpedig úgy néz ki, arra kerül a sor – akkor még is milyen szereposztásra számíthat. Még most fusson el – gondolta.
De SeokJin nem futott el. Még akkor sem, mikor már a fiatalabb két-három ujját is magában érezte. Nem tudta volna megmondani, hány is pontosan, de talán ez nem is volt fontos. Az érzésre koncentrált. Fájt neki ugyan, de sokkal erősebben dolgozott benne a tudat, hogy ki is okozza neki ezt, és hová fajulhatnak a dolgok. Ő pedig erre vágyott. Bosszantotta kicsit, hogy nem ő van „felül" ahogy azt eredetileg elképzelte, de összességében ez a felállás sem zavarta túlzottan. Úgy volt vele, hogy ha már eddig eljutottak, és végre megkaphatja azt, akit már régóta szeretett volna, ugyan mindegy ki dug kit. Nem ez volt az első esete passzívként, tudta, mire számíthat, ezért nem is rettent el a dologtól.
Hoseok édes dolgokat duruzsolt a férfi fülébe, miközben tágította, s cirógatta ott, ahol csak érte.
Jin pedig kezdett megszédülni, de korántsem volt benne biztos, hogy az italok hatására. Forrt a vére, és az egyetlen dolog, amit szeretett volna, hogy a fiatalabb végre benne legyen. Minden maradék gondolata e körül forgott. Nem csak az övé. A másik férfi is alig bírta türtőztetni magát. Nem is szerette volna sokáig, de mindenek felett nem akart fájdalmat okozni az alatta fekvőnek. Szorgalmasan dolgozott rajta, előkészítette, hogy a végén csak a színtiszta gyönyör maradhasson. Egy emlékezetes estét szeretett volna adni a másiknak, holott magában sem volt biztos, hogy emlékezni fog rá. De bízott benne.
Még egy utolsó csókot nyomott SeokJin ajkaira, majd lassan, figyelve a férfi minden rezdülését, belé vezette magát. Egy pillanatra megállt, lehunyta szemeit, és csak arra gondolt, hogy ez mennyire jó. Hagyta, hogy megszokja méretét, amit ugyan nem vallott túl nagynak, mégis tudta ez is sok lehet a másiknak. Aztán előrébb nyomult, óvatosan, nehogy fájdalmat okozzon. Egyre nehezebben vette a levegőt, az agya is kissé eltompult, ő már csinálta volna rendesen. Nem is bírta sokáig türtőztetni vágyait, az eleinte csak finom mozgása egyre erőteljesebb, agresszívabb lett, de partnere nyomát sem mutatta nem tetszésnek. Élvezte, ő is.
A kintről beszűrődő zene szinte teljesen megszűnt, nem érzékelték. Ha eddig visszafogták magukat, ezután nem tették. Jin hevesen kapkodta a levegőt, szinte némán, míg Hoseok vérlázító morgások közepette repítette a csúcsra párját. Kapaszkodtak egymásba, a lepedőbe, magukba, mindenbe, amit csak értek. Hajszolták a kielégülést, és nem tudtak betelni egymással. Többet akartak a másikból.
Mindkettőjük elméje ködös volt. Át adták magukat az érzéseiknek, és levetkőzve minden gátlást omlottak egymás nyakába, lihegve, kifáradtan, s talán még kissé részegen.
Ahogy lecsengett az orgazmus, és lelkiekben összeszedték magukat, erőtlenül egymásra mosolyogtak, majd ruháik után nyúltak. A fiatalabb öltözött fel először. Az ajtóhoz lépett, s még egyszer visszanézett SeokJinre. Arra gondolt, megihatnának valamit még. Az idősebb is ránézett, tekintetük találkozott, szinte egybeforrt, s arra gondolt, megismételhetnék még.
