Idegesen tipródtam a tükör előtt magamat méregetve, és az elegáns ruhát, amit legalább fél óra vacillálás után választottam, de még mindig nem voltam vele – vagy inkább magammal – megelégedve. Rettentő izgatott voltam az esti randi miatt, és a lehető legjobbat akartam kihozni magamból.
A szekrényhez lépve lapoztam át még egyszer tartalmát, hogy egy jobb összeállítást találjak. Végül egy elegánsabb fekete nadrágot, egy sötét pólót és egy szintén fekete zakót vettem fel. Még egyszer megigazítottam szemembe hulló szőke hajam, majd a kedvenc parfümömből is fújtam bőrömre egy keveset, mire végre késznek nyilvánítottam magam.
Az ágyamra leülve idegesen dobogtam a lábammal, kezem közt telefonomat forgatva, azt fél percenként megnézve hány órát mutat. Nagyon izgultam az este miatt. Nem szerettem volna elrontani, mert a srác egy félisten volt. Komolyan. Az első pillantástól kezdve odáig meg vissza vagyok érte.
Megpróbáltam lekötni magam abban az egy órában míg vártam, hogy indulhassak, de esküszöm az idő még soha nem telt ilyen csigalassúsággal, mint most. Lehet, hogy egy kicsit korán elkészültem, de egésznap nem tudtam magammal mit kezdeni, ráadásul már nagyon szeretnék ott lenni vele.
Mikor megcsörrent az ébresztőm, ami jelezte, hogy idő van és indulhatok, már rég az ajtóban toporogtam indulásra készen. Egy nagy levegőt véve léptem ki az utcára, majd elindultam a megbeszélt helyre. Már attól sokkal felszabadultabban éreztem magam, hogy tartok valamerre, pontosabban, hogy hozzá tartok.
A lakásomtól körülbelül húsz perces sétára volt a park, ahová lebeszéltük a találkát. Onnan pedig már együtt megyünk tovább a város egy távolabbi pontján fekvő étterembe.
Cipőm orrát vizslatva lépdeltem egy kényelmes tempóban, mert még akkor is teljesen időben lennék, ha minden második lépésem után egyet hátra lépnék.
A parkba érve éppen, hogy leültem egy padra, de már meg is jelent Jungkook egy nyálcsorgató összeállításban. Talán be tudom csukni majd a szám mire ide ér. Talán.
- Szia – álltam fel, hogy üdvözölni tudjam.
- Jimin! Csodásan festessz! – simít végig karomon, amitől kiráz a hideg.
- Te is jól nézel ki! – dicsérem meg én is, hiszen valóban lélegzetelállító ebben a ruhában.
Egy fekete szűk farmert visel, ami tökéletesen kiemeli izmos lábait valamint egy fehér inget, ami lazán ki van gombolva így látni enged egy keveset kulcscsontjából. Vállain pedig egy fekete zakó pihen.
- Mehetünk? – kérdeztem arcát fürkészve.
Válaszul egy bólintást kaptam csupán.
Szorosan egymás mellett haladva mentünk, mégsem értünk egymáshoz. Eléggé zavarban voltam ahhoz, hogy egy épkézláb kérdést fel tudjak neki tenni egy esetleges beszélgetés kezdmenényezése érdekében, így talán egy kicsit kínos is volt az első pár perc. De hála az égnek ő nem olyan, mint én. Hamar átvette a kezdeményező szerepet szerencsémre. Egész úton kérdezgetett mindenféléről, így valamelyest én is felbátorodtam, míg az étterembe értünk.
Sokak megbámultak minket, ahogy rájöttek, hogy nem egy üzleti vacsorára jöttünk vagy ilyesmi. Kissé kellemetlen volt az elején, de aztán megszoktam. Jungkook sokkal inkább lekötötte a gondolataim, mint a megvető pillantások. Próbálta elterelni a figyelmem róluk, és ez nagyon is jól összejött neki, amikor óvatosan megfogta egy pillanatra a kezem. Hatalmas szemekkel meredtem kezeinkre, miközben köpni-nyelni nem tudtam. Gondolatok ezrei rohamozták meg az agyam, amik már-már olyan hangosnak bizonyultak, hogy félő volt ő is meghallja. Az arcom valószínűleg olyan vörös volt, mint egy rák, miközben egy levakarhatatlan mosoly terült el arcomon. Ahogy a velem szemben ülő fiúra emeltem tekintetem láttam, hogy ő is mosolyog. Istenem az a mosoly. Teljesen megolvasztja a szívem. Egyszerűen elvarázsol.
Az este folyamán nagyon jókat beszélgettünk és sok mindent megtudtunk a másikról. Én úgy gondolom, hogy közelebb kerültünk egymáshoz. De sajnos, mint minden jónak, ennek az estének is vége szakad egyszer. Most ugyanott állunk ahonnan elindultunk órákkal ezelőtt, annyi különbséggel, hogy idő közben ránk sötétedett.
- Nagyon jól éreztem magam veled – fogja meg ismét a kezem Jungkook, én meg csak gyönyörködöm a tompa fényekkel megvilágított arcában, és azon gondolkozom, hogy lehet valaki ennyire vonzó.
- Én is jól éreztem magam – mosolyogtam rá.
- Megismételhetnénk... persze ha benne vagy – hajtotta le a fejét zavarában.
- Mindenképp – feleltem lágyan – bár bevallom rettentő izgatott voltam a ténytől, hogy újra randizunk – miközben végig simítottam karján, mint egy nyugtatás ként.
Még beszélgettünk egy kicsit, majd elbúcsúztunk egymástól. Egész úton hazafelé csak a mai este járt az eszembe. A mosoly az arcomon szinte levakarhatatlan volt. Már most alig várom, hogy újra lássam. Végre minden olyan jól alakul.
