Yoongi a lépcső alsó fokai egyikén gubbasztott. A helység, ahol voltak vörösen és fehéren izzott a fényekben. A lépcsőtől nem messze egy körbe fotelek, székek, és egy kanapé volt, amin ebben a pillanatban is sokan ültek. A szürke falak rideg hatást keltettek, de a szedett-vedett holmik színes tömkelege egyensúlyba helyezte ezt. A sarkokban felszerelt hangszórók kellemes alapzajjal szolgáltak a társaságnak. Az asztalon megbontott italos üvegek sorakoztak. Üresek vagy félig tele lévők – az állandóság hiányában.
Feszült némaságban ültek. Vártak.
Yoongi lábaival dobolt a padlón, miközben ujjait tördelte. Heves szívdobogással várta a pillanatot, mikor lép be a raktár helységbe az a bizonyos. Ideges volt. Legszívesebben már a haját tépte volna, vagy a falba verte volna ökleit, esetleg a földön fetrengve üvöltött volna, de mégsem tette. Várt. Kitartóan várt, és reménykedett. Állandóan az órájára pillantott volna, ha lett volna neki. De nem volt, így nem tudhatta milyen tempóban halad az idő. Ami neki egy örökké valóságnak tűnik, az valójában megeshet, hogy másodpercekre szűkül. A fejében a gondolatok egy összegabalyodott fonalat alkotva ugráltak ide-oda. Se elejük, se végük.
Már éppen merte volna kijelenteni, hogy valahol az őrület határán táncol, mikor egy ismerős hangra lett figyelmes. Felemelte tekintetét a hang irányába, hogy megbizonyosodjon róla, nem csak a képzelete játszik vele. A szőke hajú jövevény éppen elkapta pillantását, és egy féloldalas mosolyt villantott rá. Yoongi sötét hajába túrva fújta ki az eddig bent tartott levegőt. Meglehet, hogy most izgul csak a leginkább. Hiszen neki nincs pénze, nincs semmije, amit oda adhatna. Csak az osztó jóindulatában bízhatott, ami csekély reményt nyújtott neki.
- Suga – állt meg előtte a srác.
- Namjoon – biccentett Yoongi is.
Fogait összeszorítva próbálta elnyomni kattogásának látszatát, miközben Namjoon előhúzott a kabátja belső zsebéből egy tasakot, pár tablettával benne. A sötét hajú még mindig a lépcsőn ülve pillantott fel az előtte állóra, akinek arca hol piros, hol fehér fényben úszott.
- Fogadni mernék, hogy nem sikerült elég pénzt szerezned most sem.
- Nam, én... - kezdett volna bele, de az említett félbe szakította.
- Fizethetsz másképp is – húzta meg vállait – Van is rá ötletem, hogy.
Namjoon kacér mosolyt villantott Yoongi felé. A fejében ezek a gondolatok már egy ideje gyökeret vertek, s most mintha virágoznának is. Csírájában kellett volna még ezeket elfojtani, de Yoongi felgyülemlett adóssága csak rátettek egy lapáttal. Egyre többet fordult meg Namjoon fejében a másik fiú és ezzel párhuzamosan érlelődött meg benne az a döntés, hogy ezeket ürügyként felhasználva megszerezhesse magának azt, amit akart.
Yoongi értve a célzást viaskodott magában. Akarta azokat a tablettákat, de ezért tényleg képes lenne eladni a testét? Habár Namjoon igazán vonzó ajánlatnak tűnt, és jól tudta, hogy ezektől a tablettáktól még saját maga is képes lenne rámozdulni, ő mégsem akart könnyen kapható lenni, ha úgy tetszik mások kurvája. Őt nem lehet megvenni ezzel-azzal - gondolta. De a szer utáni vágy képes felülírni az emberi akaratot. Yoongi esetében pedig felül is írta. Túl erős volt a másik kis hang a fejében. Szüksége volt azokra a bogyókra, bármi is legyen az ára.
- Rendben – bólintott határozottan, miközben elképzelte, milyen lesz újból a szer hatása alatt lenni.
- Függő vagy Min Yoongi! – nevetett fel Namjoon, majd az ölébe dobta a kis zacskót, amit eddig a kezében tartott.
Azzal a lendülettel sarkon fordult, otthagyva a másikat. Egy teli üveg után nyúlt, majd helyet foglalt a társaság többi tagja között. A nem túl tágas placcon hamar úrrá lett a füst, ami a tekert cigikből szállt fel, megízesítve a levegőt. A hangulat fokozódott, a zene is hangosabb lett.
Yoongi nem habozott sokat, szinte azonnal lenyelt kettőt a bogyókból. Keze remegése már pusztán a mozdulattól, a tudattól alább hagyott. Elégedetten dőlt hátra a lépcsőfokokon. A fiú már nagyon vágyakozott a folytatásra, hogy újra jól érezze magát. Hogy megint vidám és boldog legyen. Hogy eltűnjön minden rossz gondolat az elméjéből és minden problémája az életből. A szer pedig röpke fél óra alatt elnyomta zsibbadó elméjét és átadta egy nagyobb hatalom kezébe. Fokozatosan eltűnt belőle a szorongás, és minden rossz gondolat, amik eddig ostromolták. Többé már nem a rideg valóságban létezett. A nyugodtság hulláma érte el őt, ahogy a plafonon villogó fényeket nézte. Érezte, ahogy minden idegszála kisimul, és minden rossz gondolat elszáll a fejéből. A zene egyre erősebben dübörgött a fülébe, felpezsdítve őt. Lábát az ütemre mozgatta, ujjperceivel pedig a hideg lépcsőfokokon dobolt. Teljesen ellazult. Mind addig, amíg egy hirtelen ötlettől vezérelve fel nem pattant, és egy üveg rövid után nem nyúlt, hogy benyakaljon belőle egy keveset. Tekintetét végig vezette a vegyes társaságon, hogy megtalálja kiszemeltjét. A háta mögé lopózva helyezte hideg ujjait a másik vállaira, aki a hírtelen érzéstől megugrott egy kicsit, de aztán kissé előre dőlve élvezte, ahogy Yoongi masszírozni kezdi őt. Egészen ellazult az érintéstől. El tudta volna viselni egészen biztosan, még egy darabig, de már csak a gondolat is izgatta, hogy a másik fiú érinti őt. Így kezét a másik kézfejére vezette, ezzel megállítva őt tevékenykedésébe, majd ugyanígy a táncparkettnek csúfolt kis területre vezette, egyenesen a tömegbe. Habár túl sokan nem voltak, a szűk hely miatt mégis egy kisebb féle tömegnek nevezhető csoport alakult ki.
Yoongi feje húzott a kábítószertől, vagy talán attól a kevés alkoholtól, amit magához vett, mégis élvezte. Élvezte, mert megszűnt a stressz, megszűntek a gátlások, megszűnt minden, ami nem számít. Namjoonhoz préselte magát, miközben ringatni kezdte csípőjét a zene ütemére. A szőke hajú keze, Yoongi derekán pihent, erősen markolva azt. Minden egyes mozdulattal egyre izgatottabb állapotba kerülve. Érezhetően vibrált körülöttük a levegő, miközben a tömeg tudomást sem vett róluk. Yoongi talán azért is szerette ezt a közeget, mert itt nem nézték ki mássága miatt. Elfogadták őt úgy, ahogy van.
A fekete hajú lassan fordult meg fogva tartója kezei közt, és ugyanilyen lassan csúsztatta fel finom ujjait a másik nyakán, hogy lejjebb húzhassa magához. Ezáltal arcuk egy magasságba került, az orruk szinte súrolta egymást. Namjoon kezei időközben levándoroltak Yoongi fenekére, míg ő a másik nyaka köré kulcsolta sajátjait. Vészesen közel voltak egymáshoz. Túlságosan is ahhoz, hogy bármelyikük meghátráljon. A sötét hajú elidőzött egy pillanatra. Átfutott a fején a gondolat, hogy talán ezt mégsem kéne. Tompa tekintettel nézte az előtte álló férfi ajkait, ahogy beharapja azt, majd benedvesíti. Namjoon megelégelve a tétovázást, óvatosan közelebb hajolt, hogy egy csókban egyesülhessenek. Finoman érintették egymást, amitől Yoongi lábai megremegtek, és egy furcsa érzés kerítette hatalmába. Mintha a mellkasában áradt volna szét némi melegség, amitől egy pillanatra elgyengült. Csillogó tekintettel nézett fel a fiú szemébe, aki most fenekénél fogva még közelebb húzta, és egy szenvedélyesebb csókba hívta. A szőke hajú cseppet sem akart finomkodni, a természetéből adódóan viselkedett gyengéden. Hevesen falták egymás ajkát hosszú perceknek tűnő pillanatokon keresztül. Yoongi is hamar ledobta a gátlásait és mindenféle szemérmetesség nélkül húzta végig nyelve hegyét Namjoon fülcimpáján, majd apró puszikat hintett mögé, lefelé haladva a fejbiccentő izom mentén egészen a nyakgödörig. A szőke hajú erősebben markolta a másik fenekét, ha lehet még közelebb, feljebb húzva magához, összepréselve ágyékukat, ezzel egy néma nyögést kiváltva az alacsonyabból. Yoongi lábujjhegyen állt, úgy lökte előrébb csípőjét, mikor lazult a szorítás. Közben kezeit az előtte álló hajába vezette, úgy húzta közelebb magához, hogy újra megcsókolhassa. Szenvedélyes és heves táncot járt a nyelvük, egyre fokozva vágyaikat. A sötét hajkorona tulajdonosa egy percre megszédült, megtántorodott a hevesen dobogó szívveréstől, de egy percre sem vesztett jó kedvéből, és túlfűtött vágyakozásából. Ez csak a szer hatása, pontosan jól tudta. Ahogy azt is, hogy nélküle most nem élvezné a helyzetet így.
Namjoon csuklón ragadta őt, és egy kacér mosoly kíséretében kezdte húzni maga után, át a kisebb táncoló, önkívületben lévő tömegen fel a lépcsőn, egészen egy félig nyitott ajtóig. Kezével könnyedén belökte azt, magával húzva a szinte öntudatlan állapotba került Yoongit.
- Ki van száradva a szád, be kéne nedvesítenem nem? – emelte fel Nam a maga elé bambuló fiú fejét, aki lassan egy féloldalas mosolyra húzta ajkait.
- Nem csak azt kéne benedvesítened.
Namjoon egy finom mozdulattal a falnak tolta Yoongit, és a fülébe suttogta „azt mondod?" – ezzel egyidejűleg végig vezette ujjait annak derekán, apró csókokat hagyva felhevült bőrén. Lassan lehúzta róla a pulóvert, amit viselt a pólójával együtt. Az idősebbet kirázta a hideg, ahogy a hideg ujjak bőréhez értek. Ő is a másik felsője után nyúlt, hogy megszabadíthassa tőle, de az megakadályozta ebben.
- Csak figyelj – kacsintott az előtte állóra, majd hátrált egy lépést, és a felszűrődő zene, a Freek'N You dallamára, egy erotikus tánc kíséretében megszabadult saját ruháitól.
A fekete hajú leesett állal nézte végig a produkciót, amiben szépen lassan minden darab lekerült a helyéről, és minden izom megmozdult, megbabonázva nézőjét. A szíve valahol a torkában dobogott, húzott a feje a hirtelen ért sok impulzustól, de egy percre sem akarta levenni tekintetét a lényegében meztelen dílerről, aki most csak az övé, őt választotta, az övé lesz. Tett egy bátortalan lépést felé, hogy aztán hideg ujjait végig vezesse az izmoktól dagadó felsőtesten. Kezét levezette, egészen az előtte álló férfiasságáig. Finoman ráfogott, szemével követve a mozdulatot. Namjoon oldalra biccentett fejjel várta a folytatást, kíváncsian méregetve a farkát szorongató férfit. A gondolatai halk hangok formájában súgták neki, hogy mit kéne tennie a fiúval, ő egyelőre mégsem hagyatkozott rájuk. Yoongira bízta a következő lépéseket, aki nem is tétovázott sokáig. Lassú mozgásba kezdett, néha-néha kicsit rászorítva a kezében tartott ékességre. Megnyalva szája szélét nézett fel Namjoonra.
- Sose volt valami jó a kézügyességem – húzta el a száját – de van, amiben jobb vagyok.
Egy kacsintás kíséretében ereszkedett két térdre végigsimítva a szőke hajú oldalán. Alulról felfelé haladva nyalta végig az előtte meredező tagot, a makknál elidőzve körkörös mozdulatokat téve, majd egy finom csókot lehelve rá, mielőtt száj üregébe engedte volna. Határait feszegetve hajolt egyre mélyebbre és mélyebbre, mígnem majdnem a teljes egész hosszt el nem nyelte. Érezte, ahogy Namjoon megremeg, de figyelmen kívül hagyva ezt folytatta, amit elkezdett. Ütemesen mozgatta a fejét fel-le. Nyelvével tovább ingerelve az előtte állót. Ujjaival körül fonta a legmélyebb pontot amíg nyelni tud, s az alatt mozgatta tovább, szájával és kezeivel egyaránt izgatva a fiatalabbat. Egyre hevesebb tempóban szopott, ahogy belelendült. Namjoon vére teljesen felforrt. A látványtól és az ingerektől egyaránt. A sötét fürtök közé vezette ujjait, úgy nyomta lejjebb azok tulajdonosának fejét, míg másik kezével megtámaszkodott a háta mögött. A tekintete kezdett elködösülni, érezte, ahogy az élvezettől megremegnek a lábai. Yoongi forró ajkai, ahogy körül ölelték farkát valami természetfeletti gyönyört okozott neki. Igaza volt, ezerszer jobb, mint a sima kézi munkája. De még így is többet akart. Akaratosan nyomta rá fejét tagjára, ott tartva egy kis ideig. Ezzel fulladozó hangot kiváltva Yoongiból. De mit sem törődve ezzel lökte előrébb csípőjét, és kíméletlenül dugni kezdte a száját. Szemeit lehunyta, ahogy átadta magát az érzésnek. Az idősebb bírta a kiképzést. A kezdeti sokk után egész hamar hozzászokott, hogy átvették felette az irányítást. Amikor viszont megérezte partnere elő váladékát, megpróbált elhúzódni, több-kevesebb sikerrel. A szőke kíváncsian nézett annak pajkos szemeibe, ahogy kimászott az öléből, és lassan felegyenesedett, szembe nézve vele.
- Szóval így állunk? – csillant egy fenyegető fény Namjoon elsötétült szemeiben, s azzal a lendülettel taszította vissza a falnak, vészesen közel hajolva hozzá, merev farkát a másiknak nyomva.
- Csókolj meg! – állta a tekintetét Yoongi.
Namjoon pedig abban a pillanatban rávetette magát az előtte álló kiszáradt ajkaira. Vadul marni kezdte, még mindig a falnak szorítva, összepréselve testüket. Kiszorítva az összes levegőt kettejük közül. Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve a karjai közé kapta a vékony testet, és elindult vele a kétlépésnyire lévő matracig, meg nem szakítva forró csókjukat. Óvatosan lefektette Yoongit a matracra, majd elválva tőle áttért a füle mögötti területre. Apró csókokat hagyott a vékony bőrön, egyre lejjebb haladva a nyakán. Itt-ott megállt, elidőzött, megszívta a felhevült bőrt, fogai közé vette, harapdálta, majd tovább haladt. Áttért a meztelen felsőtestre. Yoongi mellbimbóit vette célba, megnyalogatta, megszívta egy kicsit, közben kezével kigombolta nadrágját, és lejjebb csúsztatta a vékony lábakon. Felegyenesedett, szemkontaktust keresett, maga sem tudta miért, talán csak figyelmességből. Namjoon mindig is ilyen volt. Figyelmes, még azokkal szemben is, akiket nem ismert. Yoongit pedig már ismerte egy ideje, igaz a beszélgetéseik kimerültek abban, hogy mi kéne, és mikorra, valamint, hogy az általa Sugának nevezett illető miért nem tud fizetni, de hát a személyiség már csak ilyen. Nehezen változtatható. Pedig semmilyen érzelmi kötelék nem állt kettejük között. Suga adós nekem, és most kifizetheti a tartozásait. – gondolta.
Namjoon sötét szemeit Yoongiéba fúrta, miközben egyre lejjebb húzta az utolsó fent maradt anyagot. Majd tekintetét az alatta fekvő ágaskodó falloszára vezette, és önkéntelenül is megnyalta az ajkait. Nem tétovázott sokat, szinte azonnal ráhajolt.
Yoongi fejében pedig ezzel egy időben rengeteg gondolat fogalmazódott meg. Lehunyta szemeit, és hagyta, hogy átjárja egy olyan érzés, amit már nagyon rég érzett. A szívében érdekes, de nem szokatlan érzelmek bújtak meg. Nem tudta volna pontosan behatárolni, csak azt érezte, hogy most megint jó. Most megint minden tökéletes. Eszébe sem jutott, hogy mindez csak az ecstasy hatása. Meg sem fordult a fejében. Az, hogy valaki törődött vele, és kezelésbe vette sóvárgó nemi szervét, valahogy élettel töltötte meg. Bele sem gondolt, hogy ez csak eddig tart, egy körre, egy menetre. Ő többet érzett bele, és ez is csak a szernek köszönhető. Valójában a külvilágot is csak egy összemosódó zajnak érzékelte, Namjoon jelenléte is képlékeny volt. Nem is érdekelte, amíg ilyen intenzíven érezhette a törődést. Azt, ahogy farka a másik szájában lüktet, sóvárogva a kielégülésre. Észre sem vette, de a lepedőt markolgatva vonaglott a matracon. Ezzel csak ösztönözve a fiatalabbat, hogy még jobban teljesítsen, aki időközben benyálazott ujjait ki-be járatta a megfelelő helyen. Yoongi elfojtott hangon nyögdécselt, miközben próbálta ellazítani izmait. Nam minden tőle telhetőt megtett, hogy enyhítse a tágítással járó fájdalmakat, de már nem sokáig bírta türtőztetni magát. Húzott párat a saját szerszámán is, majd még utoljára igénybe vette Yoongi ajkait, hogy újra benedvesítse tagját. Yoongi pedig készségesen fogadta azt.
A szőke hajú visszahelyezkedett a megfelelő pozícióba, a megfelelő helyre, majd óvatosan elkezdett behatolni az alatta fekvőbe. Annyira szűkvolt, hogy mindketten felszisszentek, de végül egyikük sem hátrált meg. Namjoon, mikor már félig benne volt, egy pillanatra megállt, hogy Yoongi szokhassa a méretét, de aztán nem bírt tovább várni. A vágy teljesen a hatalmába kerítette, elvette a maradék józan eszét is. Meg akarta rakni azt a szép segget, ami előtte volt. Ezek a gondolatok visszhangoztak csak a fejében, nem is tudott másra gondolni. Így egy hirtelen mozdulattal előre tolta csípőjét, ezzel teljesen felnyársalva Yoongit, aki ennek hatására hatalmasat kiáltott, majd beharapta ajkait, hogy visszafogja kikívánkozó hangját. A szokatlan méret feszítette az alfelét, és bárhogyan próbálta ellazítani magát, nem ment. Bár az eki egy ismert hatása a fájdalom érzékelés csökkentése, most mégis kudarcot vallott. Nam pedig már az elején gyors tempót diktált, nem kímélve a passzív felet.
Nem kevés időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Yoongi is élvezni tudja az aktust. Namjoon gyorsan dolgozott, de pontosan. Így hamar megtalálta azt a pontot, ami a másik felet is örömben részesíti. Onnantól kezdve pedig nem volt megállás. Yoongi egyszerre vergődött az élvezettől és a kíntól, kezével egyre csak a lepedőt szorongatva. Szemeit csukva tartotta, elfojtott nyögéseket hallatva, miközben a fiatalabb a nyakába lihegve dugta őt. Az egész szobát betöltötte kettejük hangja.
Innentől kezdve pedig nem kellett sok ahhoz, hogy hangos nyögések közepette a csúcsra repítsék egymást. Yoongi volt az első, aki elment, majd nem sokkal utána követte őt Namjoon is. Az élvezet hullámként tört rá, szemeit összeszorítva hagyta, hogy lecsengjen, majd erőtlenül terült el ő is a matracon.
Percek múlva mocorgás ütötte meg az idősebb fülét. Lassan nyitotta ki a szemeit. Ha eddig kettőt látott mindenből most négyet. A feje hihetetlenül húzott, az ajkai szárazon tapadtak egymáshoz. Namjoon a ruhái után nyúlt, hogy magára vehesse azokat, majd utána Yoongi ruháit is összeszedte és a még mindig heverésző fiú mellé dobta azokat. Még egyszer utoljára egymásra néztek, majd a szőke egy féloldalas mosoly és egy kacsintás kíséretében elhagyta a szobát. A magára hagyott fiú is felhúzta a fekete farmerját, majd az ablakhoz sétált, és kinézett az utcafrontra. Látta a férfi távolodó alakját, de még nem tudatosult benne, hogy megint magára hagyták. Még ki akarta élvezni a 'minden rendben' állapotot. Még nem akarta elengedni ezt az érzést. Pedig a valóságban semmi sincs rendben, ezt ő is tudja. De amíg tart a szer, addig nincsenek gondok. Legalább addig.
