Miss Captain America: Need Your Help [BEFEJEZETT]

20. A

Steve idegesen a műtő előtt ült az egyik fehér széken és a csempézett padlót nézte. A percek órákra húzódtak és idegtépő 2 óra után a műtőből az egyik orvos bukkant elő türkizes ruhájában és a maszkját levette, majd egy fáradt sóhaj kíséretében ránézett Stevere.
-Jó napot, Dr. White Wareld vagyok ön az egyik hozzátartozója Teresa Freesenek?-kérdezte miközben szemkontaktus próbalt teremteni Steve jégkék íriszeivel.
-Igen, Steven Roegers.-bólintott és újra helyetfoglalt. Az orvos megköszörülte a torkát és fojtatta.
-Teresa egy egyfajta mélykómába esett, ami azt jelenti hogy ha felébred az is fél év ,1 év lehet akár fel sem ébred többé. De ha felébred nem biztos hogy az emlékei nagy része megmarad.-vette le a szemüvegjét és orrnyergét kezdte el dörzsölni és visszarakta vékony ezüstös keretű szemű szemüvegjét.
-Tehát amnézia?-nézett az orvosra kétségbeesetten ,mire hirtelen elkezdtek a műszerek csipogni és berohant az orvos a kórterembe és őt követte Steve.
-Álljon hátrább!-kiáltotta és a tappancsokat Teresa mellkasához nyomta majd áramütés és visszahanyaklik a nő teste az ágyra. És újra megismételte ezt az orvos de csak sípolás és egy végtelen csík...

1hónappal később~

[Teresa szemszöge]

A ruhámat igazgattam magamon miközben gyors tempót diktálva haladtam a folyosón ahol a vörös fény árasztott el mindent. A sisakom csattját bekapcsoltam és a fejemet Ty felé fordítottam és majd az utat néztem. Egy földön elterülő őr nyúlt a fegyveréért mire belerúgtam a fejébe és egy reccsenéssel jelezte nekem ,hogy kipurcant az illető. Ahogy haladtunk tovább a folyosókrók a csapat többi tagja is felzárkózott hozzánk.
-Szép munka volt Csapat!-kiáltottam és elkezdtünk futni.

The End...