Miss Captain America: Need Your Help [BEFEJEZETT]

12. N

Hirtelen tárgyak repültek Syan felé amik megbénították őt. Egy köpenyes alak szállt le kék ruhában és egy sárgával felvarrt logóval a mellkasán.
-Innentől az ügyet ránk bízhatják-szólalt meg a férfi mire Dane megszólalt.
-Te meg ki a fasz vagy?-nézett végig rajta.
-Superman vagyok és az ügyet a mi kezünkbe vesszük innentől.-mondta és azzal megragadta Syant és a levegőbe emelkedve eltűntek.
-És most mi lesz csapat?-szólalt meg Tony miközben leszállt.
-Tandy és Teresa nincsen sehol.-szólalt meg Natasha.
-Váljunk szét!-adta az ötletet Spencer mire mindenki elindult külön külön.

-A te neved Gifthy ostoba semmirekellő hulladék!-ordította idegen nyelven mire újra belerúgott a lányba aki csak tűrte a fájdalmat és nem tett a bűntetése ellen. Tandy gyorsan visszalépett az elágazódás sarkába ahol fedezéket talált. Vett egy mély levegőt és a fedezékből kilépve sétált a hang irányába.
-Üdvözletem.-szólalt meg majd hurtelen támadásba lendült a két ellenséges katona.

[Teresa szemszöge]

Egy székben ülltem. A hajam a vállamra volt fésülve kétoldalt és egy fehér ruhában voltam. Mi történik velem? Hol vagyok? Tehát már vége. Mellém pillantottam ahol egy férfi ült büszkén és ünnepéjes ruhájában. Barna haja volt és már szinte olyan sötétbarna szemei amik már majdnem feketék voltak.
-Bocsáss meg mindjárt itt vagyok.-szóltam hozzá kedvesen. Felálltam a székből és egy szoba felé vettem az utam. Nem tudom ,hogy mi merre van de nem lehet olyan bonyolult a palota felépítése nem? Hirtelen egy ismerős arc tűnt fel. Megragadtam a karjánál fogva és behúztam a közeli szobába.
-Spencer! Mondj el azonnal mindent!- szóltam hozzá dühösen.
-Nos te vagy a jövőbeli Hircrass királynője.-kezdett magyarászkodni.
-Én nem vagyok semmien királynő értsd meg!-ordítottam neki.
-Ha nem mész hozzá Satmard fiához akkor a földet az öt birodalom örzői teljesen megváltoztatják. Ezek a lények olyan nagy erővel bírnak ,hogy egy lépéssel szinte a föld 54%-át megfertőzik. Tudom bármijen nehéz lesz számodra leélned itt a hátralévő életedet de téged visszahoztak a halálból. Amiért ezt kérték cserébe.-fejezte ve a mondatát. Lefagytam a sokk hatására nem bírtam semmit sem mondani. Csak bólintottam és elindultam vissza az új életemhez. Egy teljesen más élet teljesen más környezettel és a honvággyal. Leültem a trónra és azon gondolkoztam ,hogy hogyan tudnék a létemről tudomást adni a többieknek.

Este felé járt és én már a közös ágyunkban feküdtem álmosan. Nem akarok senkivel sem beszélni. Sem Uhrt-tal sem mással. Éreztem amint az ágy besüpped és meleg leheletét a nyakamon.
-Mi a baj kedvesem?-szólalt meg mély hangjával. Sóhajtottam egyet és összeszorult a szivem. Honvágy.
-Hiányzik régi otthonom-mondtam halkan mire belepuszilt a hajamba Uhrt. Nehezen de sikerült álomra hajtanon a fejem egyúttal a régi életemnek végével.