Miss Captain America: Need Your Help [BEFEJEZETT]

8. P

[Teresa szemszöge]

Épp az új ruhámnak voltam a méretadásán amikor Karol rontott be a leleteivel.
-Teresa nagy a baj!-hadarta idegesen a szavait mire elkezdtem rohanni mögötte a folyosón és hirtelen szédülni kezdtem.
-Most azonnal meg kell műtenem téged Bruce-cal mert a legutóbbi bevetés során felcsatlakozott rád egy szerves élősködő aki gyengíti a fizikai képességeidet!-mondta és azzal lenyomtak az üveg asztalra. Felvágták ollóval az ingemet majd két meleg kéz kezdte lenyomni a vállaimat és egy második hideg érintés pedig az arcomat fordította el és kezdte azt lenyomni. Az egyik biztos Steve volt a második pedig Luis. Mivel én és Steve ugyanazok vagyunk ezért sokkal többet tudunk az átlag embereknél. Hirtelen a nyakamnál erősen kínzó fájdalom kezdett belém hasítani. Egy meleg folyadék kezdett szivárogni lefelé a nyakamon ami a saját vérem volt. Egyre jobban fájt a nyakam és már torkom szakadtából üvöltöttem. A másodpercek már órákra húzódtak a kínzásom alatt de a legrosszabb most jött. A varrás. Hirtelen belém szúródott a tű mire felhördültem és csak tűrtem a fájdalmat. Hirtelen szédülni kezdtem, hányingerem lett és lüktetett a fejem sípolni kezdtek a füleim ,majd pár perc múlva mint amikor elvágták a cérnaszálat úgy szűnt meg körülöttem a világ.

Emberek pánikolva futottak menedéket keresve. Értetlenül néztem az emberek sokaságára majd az égre pillantva magas idegen szörnyeken lovagoltak Thain-ok és a levegőben meg hajók takarták el a napot. Talán ezt a csatát nem nyerjük meg? Vagy az ostrom ellenére is tehetetlenül fogunk harcolni? Nem tudom. De bizonyára ezeknek az álmoknak van valami összefüggésük a külső veszéllyel kapcsolatban. Egyre sűrűbben és többször álmodom ilyeneket amik biztosan a közeledő összecsapás idejét kezdi szűkíteni. És kezd engem aggasztani. Kezdünk kifutni az időből és ha nem tudunk semmit sem tenni a Thain-ok ellen akkor azt magamnak képtelen lennék megbocsátani. Gondolataimból egy Thain rázott vissza amely egy csecsemőt akart elrabolni. A nő felsikított a szörny láttán és én meg felé kezdtem rohanni , mire hirtelen egy burok  szélének ütköztem. Minden erőmmel próbáltam áttörni az engem visszataszító falat de minden hiába volt. Feladtam. Leültem a földre és az emberekre néztem sajnálva őket. A szenvedésüket, amiken keresztülmennek most. Egyszerűen ez olyan volt mintha szándékosan akartak volna engem kínozni. Egyre jobban akartam segíteni az embereknek de tudtam ,hogy úgyis csak semmit sem tudnék vele elérni.

Hirtelen riadtam fel az ágyamban és körülnéztem a szobámban és a szemem megakadt Steve testén a földön heverve. Gyorsan leugrottam mellé é elkezdtem az újraélesztést.
-Te nagy mamalasz gyerünk mi lesz már! Ébredj! Nem még nem fogsz meghalni ha rajtam múlik!-morogtam az orrom alatt miközben Steve mellkasát pumpáltam. Hirtelen felült és fájdalmasan beszívta a levegőt majd köhögni kezdett mire én kicsit előrébb döntöttem őt.