LULLABY » SUGA ff. ✓ ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

03.

Éppen a lefekvéshez készülődtem, reggel 9 óra volt. A legtökéletesebb időpont egy pihentető alváshoz. Ráadásul végre nyugodt lélekkel szundizhattam, mert az éjjel feltörtem a kódot és amíg nem bíznak meg új melóval, teljesen szabad vagyok mint a madár.

Éppen lehunytam a szememet amikor valaki szabályosan ráfeküdt a csengőre. Legszívesebben jól elküldtem volna melegebb éghajlatra, de próbáltam mosolyogni, ahogy kinyitottam az ajtót.

- Jun Mi - Yoongi anyukája, azaz a final boss. Item: egy tál meggyes piskóta. Végső képesség: lehengerlő kedvesség és törődés. Amikor a saját fiúk elhagyta Daegu-t, gyerekükként tekintettek rám, mert tudták, hogy a kelleténél jobban megvisel az egész.

- Anyuka - hajoltam meg előtte. Egy kicsit zavarban voltam. Mit akarhat épp az anyja?

- Jun Mi, egy nagyon nagy kérésem lenne feléd - a nő összedörzsölte a tenyerét és reménykedve nézett rám. A francba is, tudom honnan örökölte a fia azokat a szemeket.

- Mi lenne az?

- A buta fiam egy barátját is magával hozta, de nálunk épp átalakítás alatt van a vendégszoba. - ajjaj. - Nem maradhatna itt pár napot?

- Milyen barát? - az égnek emeltem a szemeimet, mire a nő takart oldala mellől előlépett...

Várjunk, ezt egy kicsit nehéz volt feldolgozni még az én agyamnak is.

- Jeon Jungkook vagyok - hajolt meg a fiú vigyorogva.

- Látom - szaladt ki a számon gondolkodás nélkül. Jeon Jungkook. Őt gondoltam a legjóképűbbnek és a legtehetségesebbnek hetük közül. Természetesen nem mint rajongó, hanem mint egy semleges harmadik fél.

Röviden: tetszett.

- Akkor maradhat? - hajolt meg Yoongi anyukája megint. - Csendes, kedves fiú.

- Rendben - mormoltam. - Amíg nem akadályozza a munkámat, addig oké. A szüleim szobája az emeleten van, használd azt. Évek óta tök üres.

- Köszönöm Jun Mi, aranyból van a szíved - mosolyodott el a nő lelkesen. - Én sietek vissza a boltba, Yoongi otthon van, bár épp alszik - rohadt mázlista. - Ha van valami, keltsétek fel.

- De azt Hyung nem szereti - tette hozza Jungkook, de Yoongit anyukája csak legyintett.

- Ugyan, ugyan.

Ezzel az órájára pillantott és elrohant, mint akit puskából lőttek ki. Fogadok, hogy a fia nem sietett volna így sehová.

- Miért nem Taehyungnál laksz?

- Nincs hely.

- Oké - biccentettem. - Csomagok?

Jungkook a háta mögé bökött. Csak két sporttáskát hozott magával meg a kameráját, ami most is a kezében lógott.

- Azzal mit? - böktem rá.

- Megörökítem a városban töltött élményeit, aztán összevágom egy zenés videóba.

- Klassz - ismertem el.

- Köszi - mosolygott rám a fiú én meg úgy éreztem gyomorszájon vágnak. Vajon mikor szokom meg a fiúk jelenlétét? A jóképű fiúk jelenlétét. - Akkor én kirakom a ruhákat és átöltözök.

- Oké - sóhajtottam. Nem volt más választásom, nekem is emberi külsőt kellett összehoznom a mostani zombi-szerű ábrázatom helyett. Valami szűk fekete nadrágot és egy fehér blúzt vettem fel, ami azért csak jobb volt mint a szakadt Doraemonos pizsamám.