Hajnali öt volt, direkt nem próbáltam fent maradni, mert Yoongi 11-re hívott át magukhoz. Oh, bocsánat, Yoongi anyukája, nyilván nem ő. Ezért, mivel nem volt munkám éppen, amivel elüssem az időt, a második kedvenc hobbimnak hódoltam.
Sorozatokat néztem.
- JungHo - sírtam hangosan és az ágyon térdelve a párnát magamhoz szorítottam. - Meg kell mentened, ne add fel a szerelmeteket, mentsd meg YoongShin-t - egyre jobban folytak a könnyeim, azt hiszem ez volt a legjobb koreai sorozat amit eddig megnéztem. Hackerek, szerelem, akció...mi kellhet még?
Jungkook a szemét törölgetve támolygott le az emeletről és nagyon furán nézett rám, aztán átváltott aggodalmasba amikor meglátta, hogy könnyek záporoznak a szememből.
- Mi a baj?
- Mindegy, érzem, hogy ennek tragédia lesz a vége - hüppögtem aztán végigmértem őt. - Öltözz fel, rosszul van begombolva a felsőd. Kényelmetlen.
- Mi? - a fiú végignézett magán és elégedetlenül állapította meg, hogy igaza van. - Oké, úgyis el akartam menni egy hajnali fotózásra. Nem jössz velem?
- Nem.
- Más dolgod van?
- Nincs.
- Hát akkor? - tárta szét a karját a fiú.
- Lusta vagyok - feleltem fejcsóválva. Sose hazudtam senkinek, ez volt az igazság. - Jó, elmegyek veled. Nehogy eltévedj és azért is én legyek a hibás.
Körbenéztem a szobában és csak egy fehér ruha volt lehajítva a székre így ezt vettem fel, egyszerűen nem volt kedvem még kiöltözni is. Bár azt meg kellett hagyni, egész csinos voltam még a saját mértékeimmel is. Kibogoztam a hajamat, amit már nem látott fésű egy napja és tádámm egész csinos voltam.
A fotelbe ülve vártam Jungkookot, eltelt több mint 30 perc mire a srác megjelent. Talán azt hitte divatbemutatóra megy, mert egy szűk farmert vett fel, egy piros, laza dzsekivel, még néhány ékszert is magára aggatott, sőt valami sminket is feldobott és a haját is kivasalta. Aztán ott volt az elmaradhatatlan baseball sapka + szájmaszk kombó.
Biztos tetszeni akart a fáknak, mert az erdőbe akartam vinni reggel. 5.30-kor jön fel a nap és ahogy a fákon átsüt a fény, gyönyörű látványt nyújt.
- Huh - a fiú végigmért és elpirult. Értetlenül meredtem rá. - Csinos vagy?
Tudom, hogy meg kell köszönni, ha egy fiú megdicsér, de én csak ledöbbentem. Csinos? Mihez képest? Egy növekedésben lévő kaktuszhoz képest?
- Mindegy - húztam el a számat. - Inkább csak gyere utánam.
Gyorsabbra fogtam a lépteimet, nehogy lemaradjunk a napfelkeltéről, de még szerencsére időben érkeztünk. Épp pirosodoni kezdett az ég alja. Volt egy vastagabb fa, régen oda ültem fel, most pedig a fiút biztattam, hogy ne legyen félős és bőven elbírja őt az ág. Jungkook kétkedve de kényelembe helyezkedett és a szeme elé helyezte a kamerát. Mosolyogva a tenger felé sétáltam, tudtam, hogy ezzel egy darabig el lesz foglalva. Valóban annyira gyönyörű látvány volt a nap, ahogy a piros és rózsaszín szinte minden árnyalata végigszínezte az eget.
Szórakozottan lerúgtam a szandálomat és a vizet rugdostam, meg néha leguggoltam, hogy megnézzem éppen mennyire hideg. Uh, max ha 5 fokos volt, gyorsan elrántottam a kezemet, mire Jungkook nevetése csengett fel, gyanúsan közelről.
- Hé - mordultam rá.
- Bocsi, aranyosabb voltál mint a napfelkelte, ezért téged filmeztelek - Jungkook nagyon kínosan elmosolyodott. - Mo-most azt hiszem felhívom Taehyungot. Azt mondta, hogy ma már ráér. Kö-köszi, hogy idehoztál.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
LULLABY » SUGA ff. ✓ ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ
Hayran KurguSoo Jun Mi, 23 éves, valaha daegui lakos lány, aki kiemelkedő intelligenciája miatt 14 éves korában Amerikába küldtek tanulni, zseniális matematikai tudásának és kiemelkedő logikájának köszönhetően. A lány rendkívüli IQ-val rendelkezett, szinte min...