LULLABY » SUGA ff. ✓ ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

04.

Hajnali öt volt, direkt nem próbáltam fent maradni, mert Yoongi 11-re hívott át magukhoz. Oh, bocsánat, Yoongi anyukája, nyilván nem ő. Ezért, mivel nem volt munkám éppen, amivel elüssem az időt, a második kedvenc hobbimnak hódoltam.

Sorozatokat néztem.

- JungHo - sírtam hangosan és az ágyon térdelve a párnát magamhoz szorítottam. - Meg kell mentened, ne add fel a szerelmeteket, mentsd meg YoongShin-t - egyre jobban folytak a könnyeim, azt hiszem ez volt a legjobb koreai sorozat amit eddig megnéztem. Hackerek, szerelem, akció...mi kellhet még?

Jungkook a szemét törölgetve támolygott le az emeletről és nagyon furán nézett rám, aztán átváltott aggodalmasba amikor meglátta, hogy könnyek záporoznak a szememből.

- Mi a baj?

- Mindegy, érzem, hogy ennek tragédia lesz a vége - hüppögtem aztán végigmértem őt. - Öltözz fel, rosszul van begombolva a felsőd. Kényelmetlen.

- Mi? - a fiú végignézett magán és elégedetlenül állapította meg, hogy igaza van. - Oké, úgyis el akartam menni egy hajnali fotózásra. Nem jössz velem?

- Nem.

- Más dolgod van?

- Nincs.

- Hát akkor? - tárta szét a karját a fiú.

- Lusta vagyok - feleltem fejcsóválva. Sose hazudtam senkinek, ez volt az igazság. - Jó, elmegyek veled. Nehogy eltévedj és azért is én legyek a hibás.

Körbenéztem a szobában és csak egy fehér ruha volt lehajítva a székre így ezt vettem fel, egyszerűen nem volt kedvem még kiöltözni is. Bár azt meg kellett hagyni, egész csinos voltam még a saját mértékeimmel is. Kibogoztam a hajamat, amit már nem látott fésű egy napja és tádámm egész csinos voltam.

A fotelbe ülve vártam Jungkookot, eltelt több mint 30 perc mire a srác megjelent. Talán azt hitte divatbemutatóra megy, mert egy szűk farmert vett fel, egy piros, laza dzsekivel, még néhány ékszert is magára aggatott, sőt valami sminket is feldobott és a haját is kivasalta. Aztán ott volt az elmaradhatatlan baseball sapka + szájmaszk kombó.

Biztos tetszeni akart a fáknak, mert az erdőbe akartam vinni reggel. 5.30-kor jön fel a nap és ahogy a fákon átsüt a fény, gyönyörű látványt nyújt.

- Huh - a fiú végigmért és elpirult. Értetlenül meredtem rá. - Csinos vagy?

Tudom, hogy meg kell köszönni, ha egy fiú megdicsér, de én csak ledöbbentem. Csinos? Mihez képest? Egy növekedésben lévő kaktuszhoz képest?

- Mindegy - húztam el a számat. - Inkább csak gyere utánam.

Gyorsabbra fogtam a lépteimet, nehogy lemaradjunk a napfelkeltéről, de még szerencsére időben érkeztünk. Épp pirosodoni kezdett az ég alja. Volt egy vastagabb fa, régen oda ültem fel, most pedig a fiút biztattam, hogy ne legyen félős és bőven elbírja őt az ág. Jungkook kétkedve de kényelembe helyezkedett és a szeme elé helyezte a kamerát. Mosolyogva a tenger felé sétáltam, tudtam, hogy ezzel egy darabig el lesz foglalva. Valóban annyira gyönyörű látvány volt a nap, ahogy a piros és rózsaszín szinte minden árnyalata végigszínezte az eget.

Szórakozottan lerúgtam a szandálomat és a vizet rugdostam, meg néha leguggoltam, hogy megnézzem éppen mennyire hideg. Uh, max ha 5 fokos volt, gyorsan elrántottam a kezemet, mire Jungkook nevetése csengett fel, gyanúsan közelről.

- Hé - mordultam rá.

- Bocsi, aranyosabb voltál mint a napfelkelte, ezért téged filmeztelek - Jungkook nagyon kínosan elmosolyodott. - Mo-most azt hiszem felhívom Taehyungot. Azt mondta, hogy ma már ráér. Kö-köszi, hogy idehoztál.