LULLABY » SUGA ff. ✓ ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

05.

- Hova mész? - fejjel lefelé lógtam a kanapén és a lépcsőn lesiető Jungookra néztem. Én éppen a remete időszakomat töltöttem, de a srác nyakában egy kisebb kamera lógott és ez kíváncsivá tett.

- Játékterembe - mondta a fiú. - Taehyung végre ráér, és tudod Emperor a rangja Tekkenben, le akarom filmezni, ahogy játszik.

Legurultam az ágyról és mérgesen meredtem Jungkookra.

- Emperor? - sipítottam. Tekken God voltam négy éve, szinte minden online versenyt megnyertem, természetesen az én édesemmel, Yoshimitsu-val. Komolyan csak rá kell gondolnom, egy tündér karakter. Taehyung pedig Emperor. Normális esetben kinevettem volna, de ha egy ennyire elfoglalt idol ilyen rangot ér el, biztosan nagyon jól játszik.

Ki akartam hívni egy meccsre, szinte viszketett a tenyerem.

De ahhoz el kellene hagyni a házat. Kemény dilemma.

- Min Yoongi jelen lesz?

- Nem - mosolygott Jungkook. - Otthon van.

- Oké - feltrappoltam az emeletre, előhúztam az egyetlen tiszta ruhadarabomat, egy rózsaszín szoknyát és egy fehér felsőt. Totál szánalmas volt, hogy az apró anyag alig takar valamit, de mindegy. Legalább Yoongi nem lesz ott, teljesen mindegy.

Zombi módjára vánszorogtam vissza földszintre és próbáltam lehúzni a szoknyát, hogy legalább a combom felét takarja, de nem jártam sikerrel. Azt se tudom miért volt ilyen a ruhatáramban?

Ja, de tudtam. Amikor bepakoltam, azt hittem, hogy konyharuha és jó lesz törölgetni, nemrég esett le, hogy ezt viselni kell.

Nem hiába volt 184-es IQ-m.

- Mehetünk.

Jungkook nyelt egyet és a meztelen lábaimat stírölte.

- Ne nézz - húztam el a számat.

- Bocs - motyogta a fiú és elvörösödve köszörülte a torkát. Udvariasan előre engedett, nagyon reméltem, hogy nem a fenekemet nézi, dehát fiúból volt, én is mindig megbámulom az alaplapokat, nem hibáztathattam, ezért úgy döntöttem elnézem neki. A játékterem csupán három saroknyira volt a házunktól, legalább nem kellett túl sok időt az utcán eltöltenem. Taehyung a falnak dőlve várt minket és egy széles vigyor terült el az arcán, ahogy meglátta a barátját.

- Sziasztok - intett a fiú, majd felém biccentett. - Hát te?

- Emperor vagy? - mutattam a mellkasára.

- Tessék? - Taehyung szemei elkerekedtek, egy pár másodpercbe tellett mire leesett neki. - Ja úgy. Igen.

- Street Fighter? King of Fighters? Mortal Kombat? - minden egyes játék nevénél egy lépéssel közelebb mentem hozzá, míg végül szinte az arcába mászva lihegtem, teljesen elfeledkezve magamról. Semmihez nem értettem, kivéve a verekedős játékokat és azokon belül is csak az olyan karakterek mentek, akik több százas kombót igényeltek.

- Street Fighter? - nyögte a fiú. - De nem vagyok túl jó.

- Remek - dörzsöltem meg a tenyeremet. Majd berontottam a játékterembe. Az öreg, pocakos úr, már kislány korom óta ismert, akkoriban a RPG játékok koronázatlan hercegnője voltam.

- 100 érmét kérek - közöltem magabiztosan. Ma a fődíjat fogom hazavinni, sajnálom Taehyung, de nem hiába vagyok annyira jó. Ledobtam magam az egyik gép elé, megropogtattam az ujjaimat, Taehyung pedig kicsit zavartan, de leült velem szemben.

- Jun...mit akarsz ezzel elérni? - kérdezte óvatosan.

- Azt hallottam jó vagy. Mutasd meg.

Jungkook felemelte a kamerát de közben az én arcomra közelített és azt filmezte, ahogy az újjammal a start gombra nyomok, majd, hogy milyen sebességgel voltam képes a különböző képességeket használni. Megértettem Tae miért volt csak Emperor. Alisa-val soha nem fog magasabb rangot elérni, kiszámítható karakter volt.