LULLABY » SUGA ff. ✓ ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

10.

▪️ Néha csak azt kívánom, hogy itt lehess mellettem, hogy elmondhassam, mennyire szükségem van rád és, hogy mennyire nehéz minden egyes nap nélküled. ▪️

YOONGI

Másnap délután a reptéren vártam őt, pontosan 16:10-kor szállt le a gép, tehát reményeim szerint 16:30-kor láthatom őt.

16:40 volt, de a lánynak semmi nyoma nem volt. Már majdnem hátat fordítottam, hogy hazamenjek amikor utolsónak egy külföldi nő jött ki a kapun, egy apró hátizsákkal.

Ahogy szemkontaktusba kerültünk, elsápadt és felém rohant. Először azt hittem, valami őrült rajongó aki még Taehyung ruháiban is felismert, de aztán galléron ragadott és kétségbeesetten nézett a szemembe.

- Min...Yoongi? - kérdezte halkan, mire csak biccentettem.

- Jun Mi üzeni, hogy szeret - a nő törött akcentussal beszélt, majd a zsebembe csúsztatott valamit és egyszerűen hátat fordított nekem.

Dühös voltam. Szóval így koptat le? Egy külföldit küld el maga helyett? Minden amit mondott hazugság lett volna? Csak nekem van rá szükségem. Sietős léptekkel rohantam a kocsimhoz és a kormányra ütöttem.

- Francba az egésszel - a gázpedálra tapostam, hogy újra a munka világába vethessem magamat, eddig ez mindenre gyógyírként szolgált.

Otthon szó nélkül csaptam be a szobám ajtaját, amikor eszembe jutott a pendrive a zsebemben. Lássuk mit akart Jun. Üzenetben elköszönni? Ám legyen.

Ahogy bedugtam a gépbe csak egy mappa volt a szemem előtt és egy .exe fájl. Remélem nem vírust írt nekem, de azért ennyire messze csak nem menne el, ezért rákattintottam.

Egy pixeles játék jelent meg a képernyőn a jobb oldalon egy rövid fekete hajú lány állt, a bal oldalon pedig egy szőke hajú fiú, mindketten egy törött szívet szorítottak a mellkasukhoz.

Középen a Lullaby felirat szerepelt mint a játék címe, majd a dallam amit a lánynak írtam, halkan elkezdődött a háttérben.

ᴠᴀ́ʟᴀssᴢ: ᴊᴀ́ᴛᴇ́ᴋᴏs 1 ᴠᴀɢʏ ᴊᴀ́ᴛᴇ́ᴋᴏs 2

A lány feje fölött lebegett az egyes szám, ezért automatikusan rákattintottam.

Elsötétedett a kép és egy városban találtam magamat. A lány még mindig a kezében tartotta a szívet. Felismertem a helyet, Daegu volt az.

Nagyjából 10 percig bolyongtam az utcákon, amikor beugrott, hogy hova kellene mennem. A házunk felé vettem az irányt a kis térképen, ahol a saját képmásomra formált karakter üldögélt a lépcsőn.

Ekkor már nem én irányítottam őt, a kis Jun egyenesen Yoongihoz szaladt.

ᴏ̈ssᴢᴇɪʟʟᴇsᴢᴛᴇᴅ ᴀ sᴢɪ́ᴠᴇɪɴᴋᴇᴛ?

• ɪɢᴇɴ

• ɴᴇᴍ

Az igent választottam, mire a két törött szív végre eggyé vállt és az apró pixeles alakok szorosan átölelték egymást.

Ismét elsötétedett a képernyő és csak egy egyszerű, rövid üzenet jelent meg a monitoron.

❝ Szeretett Yoongi,

Mindig is arra vágytam, hogy együtt lehessünk. Amikor ezt látod én már máshonnan figyelem a sorsodat, de soha ne felejts el. Visszaadtad a szívemet, én pedig a tiedet. Bár nem lehetek a tied, de a lelkem hozzád tartozik.

Egyszer még látjuk egymást.

ui.:  Tényleg ne felejts el, csak ennyit kérek. Vagy ha legközelebb találkozunk megdoblak egy mandarinnal. ❞

-  Hogy felejthetnélek el Soo Jun Mi? - mormoltam magam elé, ahogy egy apró könnycsepp pergett végig az arcomon.

- ᴠᴇ́ɢᴇ -

ᴍᴇɢᴊᴇɢʏᴢᴇ́s

Tudom, hogy nem lett a legboldogabb befejezés, de remélem senki sem hullajtott könnyeket. Az elejétől kezdve nem terveztem csodát vagy egyebet a párnak, inkább szerettem volna ha a történet nem a tipikus, sémára épült vonalat követi.

Nos, remélem azért tetszett, én nagyon szerettem Jun-t, főleg, a természete miatt.

Nektek, hogy tetszett?