A nevem Horváth Lilla. 12 éves voltam, mikor úgy éreztem a világ összeomlik felettem. Igen, 12. Nem, nem azért mert elveszítettem a Barbie babámat. Sokkal több volt ennél. Főleg, hogy nem is volt Barbie babám...
Mielőtt előítélsz olvass bele a múlt...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Köszönöm szépen, hogy a 26. Helyen lehetett az irományom❤️🖤💜
Máris fél nyolc? Még le sem feküdtem, de az ébresztőm már keltett is. Összeszedtem minden erőm és felültem az ágyamban. Kábán meredtem magam elé, felmérve a terepet, tisztázva magammal, hogy igen, ez még mindig az én szobám. Oldalra fordultam, majd leraktam lábaim a hideg parkettára, ami csípte meleg talpam, így felhúztam a mamuszomat. Kitotyogtam a mosdóba, majd a fürdőszobába. Belenéztem a tükörbe... Inkább visszamentem a szobámba, és öltözni kezdtem. Tegnap este átgondoltam miben megyek, így nem volt nehéz ruhát választani. Egy rózsaszín, picikét átlátszó pólóba és egy fekete farmerbe bújtam bele, majd felhúztam egy cipzáros pulóvert is. Visszatértem a fürdőszobába megfésülködni. Szőkés hajam bágyadtan lógott, töredezett alja hasamat súrolta. Fájdalmak közepette a telefonomhoz nyúltam, mert jelzett. "Hali elengettek minket" Ez az üzenet fogadott Linettől. Hát igen, nem volt nagy helyesíró, bár én meg sosem használtam ékezetet, sem vesszőt, sem pedig mondat végi írásjelet, csak ha muszáj volt. "Hali oksi nemsokara megyunk" Átolvastam mégegyszer, majd elküldtem és félreraktam a készüléket, fésülködtem tovább, majd fogat mostam. Háromnegyed kilenc volt. Mindig, mindenhová előbb érkeztem a kelleténél, ez pedig most is így volt. A csempebolt körülbelül három percre volt tőlünk, mégis elindultam. Kiléptem a teraszra. A nap sütött, de a levegő hideg volt, csípte az arcom. Egyből odakaptam, hogy kicsit felmelegítsem. Kulcsom hangosan zörgött, majd elfordult a kulcslyukban, utat nyitva előttem. Jobbra fordultam, amerre kellett, hogy eljussak a kicsit sem híres csempeboltig. Az utcában még nem tevékenykedtek szorgosan az emberek, a vasárnapi ebéd illatát is csak néhol lehetett érezni a hideg levegőben. Minden csendes volt, csak néhány kutya futott a kerítéshez, felfedezni az ismeretlen zaj, lépteim forrását. Mélyen beszívtam parfümöm édeskés illatát, mely a sálamba ivódott és rezzenéstelen arccal mentem előre, mígnem megláttam egy fekete kabátot, a messzi semmiségben. Szívem nekivágódott mellkasomnak, nem is egyszer. Talán csak az izgalom. Persze, hisz még sosem találkoztunk. Bár másnál nem szoktam ennyire izgulni. De ő mégiscsak a barátnőm barátja, mellesleg legalább olyan viccesnek kellene tűnnöm, mint tegnap a hívásban. De persze, hívásban egyszerű, ott átgondolhattam mit akarok mondani, nem volt kínos a csend, plusz Linett is ott volt, így nem én számítottam a célszemélynek. Próbáltam ellazulni, és mire odaértem sikerült is. A hideg folyamatosan rázott az izgalomtól, rezgett a testem, mint a kocsonya, nem tudtam tenni ellene. Hosszúnak tűnt az út, de Adriánnal mégis jól eltelt. - Na és mesélj, hogy vagy? - kérdezte. - Őszintén? Elég szarul - jelentettem ki, teljesen őszintén. - Naaaa, miért? - érdeklődött, valós együttérzéssel. - Tudod, mostanában minden összejött - mondtam keserédes mosollyal. - Na mesélj - fordította felém fejét kíváncsian, én pedig mindent elmondtam. Hogy tetszett Márk, a legjobb barátommal mindig megbeszéltük, ő viszont otthagyott, egyről a kettőre, mikor én azt gondoltam számíthatok rá bármikor. Aztán meséltem Kikiről, aki akkor tetszett, de semmi esélyem nem volt nála, és bele is törődtem ebbe. Minden apró nyomoromat elmondtam, én viszont semmit nem tudtam meg róla, pusztán, hogy rettentően együttérző. Végighallgatott és próbált felvidítani. Nagyon jól esett, főleg most, mikor teljesen szétesettnek éreztem magam. Olyan volt, mintha ezer éve barátok lettünk volna. Épp a sulinknál voltunk, - Adrián is ide járt - mikor kijelentette, hogy elszívna egy cigit. Rögtön fanyarú, csalódott képet vágtam. Undorral a hangomban, mondtam, hogy nekem mindegy, csak tartsa tőlem távol, mert szerintem undorító, és a füstöt sem bírom. Felét már elszívta, én azonban legbelül még mindig duzzogtam. Próbáltam mással törődni, mint ezzel a rossz függőséggel, így feldobtam azt az ötletet, hogy csináljunk egy képet, az Instax gépemmel, ami egyből kinyomtatta azt. Persze igent mondott. Bár a kép borzamasan sikerült, emléknek megtartottam. Felértünk Linettékhez. Senki nem volt otthon, csak ő és Rami. Utóbbi nem jött velünk az étterembe. - LINETT! - ordítottam a házuk előtt, csengő-hiány végett, Adrián pedig egyből számhoz tartotta kezét, hogy maradjak csendben. Másik kezével megfogta derekamat és közelebb húzott magához. Nem reagáltam túl, megnyaltam tenyerét, gondoltam így majd elenged, általában ez hatásos volt. De nem engedett, csak egy másodpercre kapta el kezét, de rögtön visszatapasztotta arcomra. - Ne kiabálj! Nem csak mi vagyunk itt - fegyelmezett, mint valami óvodást. Tudtam, hogy nem csak mi vagyunk, de nem érdekeltek a szomszédok, ha akarnak valamit jöjjenek ki, aztán mondják el, mi a probléma. - Tdom, sak ngdj l! - beszéltem tenyerébe, tettetett haraggal, hogy engedjen el. - Megígéred, hogy nem kiabálsz? - nézett szemeimbe mélyen. Sokáig nem válaszoltam, aztán igent dörmögtem. - Biztos? - kérdezett vissza gyanakvóan. - Uhum - mondtam remény szikrájával szememben, hogy végre szabad lehetek. - Na jó - ezzel elengedett, én pedig egy darabig csendben maradtam. Két lépéssel később ismét elkiáltottam magam. - LINETT, ITT VAGYUNK! - Adrián valószínűleg már készen állt erre, mert még ki sem mondtam, hátulról rám vetődött, mégjobban számhoz szorítva kezét, majd megkerült, hogy az oldalamon álljon. - Na akkor megvárjuk, míg kijönnek - reagált óvis viselkedésemre óvóbácsiként, én pedig csak beletörődtem. Nyílt az ajtó én pedig, még mindig a szorításban, segítségkérően felkiáltottam. - Lntt! Sgíts! - üvöltöttem, de barátnőm csak nevetett. Adrián elengedett, majd egy csókkal üdvözölte barátnőjét. - Szia! - lehelte barátja arcába - Vagyis sziasztok - tekintett rám, míg én hányingert imitálva álltam Adrián háta mögött.
... Halihó! Kicsit belehúztam a részek megírásába. ^-^ Remélem tetszeni fognak. 🖤🖤
