Sötét emlékeim ~ÁTÍRÁS ALATT~

10. Fejezet ~ Beszámolás Szabinak ~

   - Milyen fagyit kérsz? - kérdezte kedvesen, jelezve, hogy majd ő fizeti.
- Majd megtudod - mondtam cinikusan vissza neki, tudatva, hogy biztos nem hagyom fizetni.
Apró grimasz jelent meg arcán, majd jobb kezét kinyújtotta, bal kezével pedig, könyéktől lefelé, egyfajta robot mozgást csinált. Na jó... Azért nem. Csak jelezte, hogy menjek előre. Megköszöntem az udvariasságát, és ki is kértem a karamellás fagyimat, utánam pedig Szabi is.
   Szabi nagyon kedves ember volt, bár voltak kisebb nézeteltéréseink, amik azért kihatással voltak rám akkoriban. Nem mondanám helyesnek őt. Szeplős és pattanásos arca volt, barna, inkább már fekete haja, barna szeme, keveredett egy kis zölddel, ami nagyon nem állt jól neki. Minden hülyeségben benne volt. Együtt jártunk festészet foglalkozásra. Kedveltem, mert bármit rá lehetett bízni, azonban néha nagyon is gyerekes volt. Emiatt sokat vitáztunk, főleg mikor elszórakozott egy komoly dolgot. Minden hülyeségbe bele lehetett rángatni, és ő maga is rengeteget vitt már véghez. Sajnos...
   Leültünk egy padra, elkezdtük enni a fagyiinkat. Sok-sok lényegtelen dolgot beszéltünk mígnem elkezdtem komolyra fordítani a szót. Ekkor már el is fogyott a fagyink. Gondoltam örülni fog valamilyen szinten az iskola ügynek.
   - Figyu, van valami amit el kellene mondanom... - kezdtem remegő hangon. Felálltam a padról és őt is felállítottam onnan. Tekintetem mélyen a szemeibe fúrtam. Nézése komor volt, de volt benn egy kis félelem és izgatottság is, mintha félne attól amit mondok, mintha tudná, hogy most valami nagyon rossz dolog lesz és magyarázkodnia kell, vagy inkább attól félt, hogy olyan dolgot mondok ami miatt majd megint talpra kell állítania a földről, ahova elbuktam. Mint ahogyan azt az utóbbi időben nagyon sokszor tette. Most volt itt az alkalom, de mégis csak az iskoláról mertem beszélni.
   - Kaptam egy ajánlatot, egy sportiskolától... - kezdtem bele, de Szabi közbe vágott.
   - Az tök jó. És? - felelte kicsit megkönnyebbülten, de láttam a szemében, hogy nem nagyon izgatja a dolog.
   - Zalaegerszegről. - feleltem összehúzott szememmel, az utóbbit védelem gyanánt. Szabinak szemei kissé elkerekedtek, szája már nyitódott is, de egy darabig még nem szólalt meg, csak ebben a pózban bámult.

...

👉 Remélem eddig tetszett 👈
Folytatás következik ❤️
Ha tetszett ⭐
Szólj hozzá 🌈
Kövess be, ha szeretnél 😋
Facebook; Horváth Lilla
Instagram; jameser_forever