A witcher és a tünde

1. fejezet

Flotsam kicsi városnak számított, amely a Pontar-völgyben helyezkedett el, és kevesebb, mint 200 lakost tudhatott magáénak. A lakosok fele nem emberi származású volt, törpök, elfek, és félszerzetek osztoztak ezen a kicsiny városon az emberekkel. Bár úgy tűnt, hogy békében megvannak egymással, a háború szelét, és feszültségét – amit Temeria és Aedirn közti küzdelem szított – itt is érezni lehetett. A városlakók, és az egyetlen vezető, Bernard Loredo, igyekeztek a legsemlegesebb módon élni az életet Flotsamban, ám hamarosan felborult a rend, mikor határvonalat képeztek a két országrész között, és amikor a Scoia'tael harcosok megérkeztek. Loredo nem szívesen látta a város falain kívül lebzselő gerillaharcosokat, így ebből – és beteges paranoiájából - kifolyólag minden tündét megvetett, és üldöztetett. És ekkor kezdődtek el a bonyodalmak. A városvezető megpróbált mindent, hogy kiüldözze a Scoia'tael tündéket, még piszkos alkukra is képes volt, varázslónőkkel, és bérgyilkosokkal paktált le, hogy a Mókusok ne szennyezzék városának fényét. Akárhogy is próbálta, Flotsam nem maradt ki a háború mocskából, de nem is szennyeződött vele. Nem is tudott volna, hiszen ilyen kevés emberrel nem lehetett sereget alkotni. A lakosság fele gyermek, és öreg volt, a másik fele pedig olyan férfi, akik a kikötővárosban dolgozott vagy elveszett az erdőben, mert valami rémséges bestia elragadta őt. A nők otthon voltak, és a háztartást vezették, vagy akik nem voltak ennyire szerencsések, azok a bordélyházban mulattatták a férfiakat, és teljesítették minden kéjes vágyaikat.

A városfalon kívül Flotsam kikötővárosa volt található, a másik oldalon pedig az erdő, aminek a tövében csak páran éltek, főként idősek, és pár darab herbalista a családjával, továbbá egy kovács, és néhány Scoia'taeles, akik már nem vágytak a népük felszabadítására, és nem is vallották a nézeteiket. Az egyik ilyen tünde egy férfi volt, magasabb az átlagnál, és valamivel intelligensebb is. Az ő neve Cedric volt. Nappal mindig a posztján volt, figyelte az erdőt, hallgatta az állatokat, és minden neszre meg tudta mondani, hogy éppen ki mozog. Éjjel pedig a révnél lehetett megtalálni, ahol a rakodómunkások dolgoztak. Legtöbbször csak a naplementében gyönyörködött, és ivott, de olykor a munkát is felügyelte. Cedric látó volt, folyamatosan látomások, rémálmok gyötörték, és egy nap rájött, hogy az alkohol elfedi az ilyen képeket. Nem tudta kezelni az erejét, akarata ellenére is előjöttek a látomások, amikkel nagyon megijesztette az embereket. Inkább egyedül kóborolt az erdőben, és minél kevesebbet beszélt az emberekkel. Egyetlen barátja Seherim volt, aki szintén egy Scoia'taeles tünde volt, ám ő hamar megtalálta a boldogságát egy elfasszony mellett.

Cedric nagyon jól ismerte az erdőt, sokat tudott róla, a tündeférfi érzékei jeleztek a leghamarabb, ha valami nem volt rendben. S most sem volt ez másképpen. Először két apró lábak lépteit hallotta, amire először azt hitte, hogy egy nekker, ám aztán meghallotta a többi lábat. Egy. Kettő. Három. Számolt magában a tündeférfi, aztán elővette a teleszkópját, és elnézett vele a távolba. Nem tévedett. Egy kislányt látott szürke hajjal, mögötte egy nagyobb lányt vörös hajjal, majd egy fehér hajú férfit, és egy puccosan kiöltözött trubadúrt. A két férfiről meg tudta mondani kicsoda, de a két lány nem volt neki ismerős. Lemászott a fán elhelyezett posztjáról, majd elindult a jövevények felé, ám megelőzte egy törpe, aki széles mosollyal indult feléjük.

- Geralt, öreg barátom! – tárta szélesre a karját a törp, persze nem érte fel a fehér hajú férfit, de azért a gesztus megvolt.

- Zoltan – mosolyodott el a Geralt névre hallgató fehér hajú, és kezet fogott a Zoltan névre hallgató törpével.

Közelebb érve, Cedric látta, hogy a fehér hajú férfinek sárgán világítanak a szemei. Witcher. Cedric most már biztos volt benne, hogy Ríviai Geralt és Kökörcsin látogatja meg Flotsam kicsiny városát. Egyenként végignézett a kissé fura kompánián. A két lány, akik velük tartott egyáltalán nem tűnt elveszettnek, láthatóan még élvezték is, hogy e két férfinek a társaságában lehetnek. Közönyös tekintettel végignézte, ahogyan Zoltan mindenkit üdvözöl, majd úgy gondolta, hogy ő is csatlakozik.