Darkside [D.M]

~One~

Könnyes szemekkel öleltem magamhoz a szipogó kisfiút. Arcomat beletemettem hamuszürke hajába.

-Ne sírj Inis, nem leszek olyan sokáig.-nevettem fel és eltoltam magamtól az öcsémet.

Inis még utoljára átkarolta a derekamat majd elszaladt és rácsimpaszkodott anyukám lábára, aki megsimította a fejét és aggódó tekintettel nézett rám.

-Evana, kincsem nagyon vigyázz magadra. Ha valami baj van azonnal küldj baglyot.-nyomott egy puszit az arcomra és felemelte Inist.

Az anyukám gyönyörű volt, magas, karcsú, haja színe pedig megkoronázta szépségét. Hosszú, hamuszürke tincsek keretezték az arcát és olyan világos szürkés-kék szemei voltak hogy szinte világítottak. Az öcsém kiköpött mása volt. De sajnos én nem rá hasonlítottam, hanem apámra, akinek szénfekete haja és smaragdzöld szeme volt. Csakúgy mint nekem, habár volt egy kevés szürke fürtöm és a szemem is anyukámé, legalábbis az egyik. Kettejük pontos keveréke voltam.

-Ne aggódj.-Fogta meg a vállamat apám és maga felé fordított.
-Nem fogsz csalódni a Roxfortban, bekerülsz a Mardekárba ahogy én és anyád is, és mint mindenki más is a családba. És mi büszkék leszünk rád.-mosolygott rám.

Elfintorodtam. Nem akarok a Mardekárba kerülni. Onnan csak Halálfalók kerülnek ki, rossz emberek, pont mint a szüleim. Aki olvassa az olyan szennylapokat mint a Reggeli Próféta, az tudhatja hogy a szüleim hűségesen szolgálják a Sötét Nagyurat.

De mi történne ha mégsem a Mardekárba kerülnék? Mit szólna hozzá két Halálfaló?

-Azt hiszem indulnom kéne.-motyogtam mire anyukám még utoljára egy csonttörő ölelésbe húzott.

Mikor elngedett megragadtam az utazóládámat és belevetettem magam a tömegbe. A piros, gőzölgő Roxfort Expresshez érve megtorpantam és körülnéztem segítséget keresve. Ugyanis egyedül nem tudtam feltenni a ládámat a vonatra. Szerencsétlenségre senki még felém se pillantott, úgyhogy nekiláttam felrángatni az iszonyúan nehéz ládámat a peronról.

-Nocsak, nocsak. A kis Evanácska megkezdi első évét a Roxfortban. Hogy elrepült az idő.

A szavak hallátán elmosolyodtam és csípőre tett kézzel megfordultam. Egyenesen belenéztem a mogyoróbarna szempárba.

-Mi van Weasley elhagytad a másik feled?-vigyorogtam rá George-ra. Megjegyzésemet elengedve a füle mellett leugrott a vonatról és a vállamra támaszkodott.

-Nem kell egy kis segítség? Úgy látom nem boldogulsz.-húzta el a száját majd rám kacsintott.

-Mi? Ezt most komolyan mondod? Netán lázas vagy? Tényleg felajánlottad hogy segítesz? Ezt el sem hiszem.-húztam fel a szemöldökömet hihetetlenkedve.

-Tudod egy csinos lány bajlódik a csomagjával. Muszáj segítenem rajta. Az úriember becsületem ezt kívánja.

Éreztem hogy fülig elvörösödöm a kifejezés hallatán, de szerencsémre ezt George nem láthatta mert lehajolt és egy egyszerű mozdulattal feldobta a szerelvényre a ládámat.

-Gyere Eve, nehogy itt hagyjon minket a jó öreg Roxfort Express.

Felléptem a vonatra és azonnal körbevettek a diákok. Mindenki rohant valahova, szabad helyet kerestek, a szüleiktől búcsúztak vagy éppen rég nem látott barátaikkal tárgyalták meg a nyár izgalmas eseményeit. Rámosolyogtam George-ra és akkor jöttem rá valójában szörnyen hiányoztak.

Elindultam a keskeny folyosón, az összes fülkébe belesve, de mindegyik foglaltnak bizonyult.

-Hé Evana, mi Freddek beülünk Lee Jordanhoz. Megleszel?-fürkészte az arcomat.

-Persze.-bólintottam mire a Weasley fiú egy gyengéd ölelésbe vont.
-Jó hogy itt vagy Eve.
-Hol máshol lennék?-nevettem fel halkan.

Elengedett, elhúzta a melletünk lévő kupé ajtaját és máris eltűnt. Sóhajtva folytattam a keresgélést. Hangos sípszó jelezte a vonat indulását, így gyorsan kellett találnom egy helyet. Elhaladtam két fülke mellett mire találtam egy ülőhelyet. Lassan elhúztam az ajtót és félénken körbepillantottam.

-Öhm... Nem bánjátok ha leülök ide? Már minden hely foglalt...

Hey bois and gurls!
Új blooog jeeeej!!
Remélem ti is olyan nagy Harry Potter rajongók vagytok mint én😄
Nemsokára jön a kövi rész, remélem tetszett😋

Love u❤️
💁🏼‍♀️Crudelis∆