Tökéletlen Tökéletesség|| jjk ff.

XIII.

Jungkook édes, fülemnek jóleső éneke egy idő után álmot hozott a szemeimre, így óvatosan kikapcsoltam a telefont,  majd letettem magam mellé. Átfordultam a jobb oldalamra, a kanapé támlája felé, és lehunytam nehéz pilláimat. Nem sokáig kellett próbálkoznom, szinte azonnal elnyomott az álom. 

Reggel, mikor felébredtem, semmire sem emlékeztem álmaiból. Levergődtem magamról a takarót és álmosan a digitális óra felé pillantottam. Közel hét óra volt, így már fordultam volna át a másik oldalamra, hogy tovább szunyáljak, mikor megcsapta a hallójáratomat a konyha felől áradó hangzavar. Étkezőeszközök csattogtak, a hűtő- és szekrényajtók csapódtak, székek nyikorogtak a konyhakövön. Orromat megcsapta a finom ételek illata, ami a zaj irányából áradt.

Álmos szemekkel ültem fel a kanapén, majd megdörzsöltem kezeimmel arcomat, hogy egy kis színt varázsoljak bele. Lassan megnyújtóztam, mire a gyomrom azonnal megkordult, így feltápászkodtam és egy nagy ásítás kíséretében a konyha felé csúszkáltam a fehér zoknimon. Pár méter után befordultam a fal mögött és a fiúkkal találtam szembe magamat. Mindannyian felöltözve és szépen fésülködve - egyetlen személy kivételével - ültek a szépen megterített asztalnál. Az étel guszta volt, az illata pedig igazán csábító. Összefutott a nyál a számban, ahogy végignéztem a megterített étkezőasztalon. Már túlságosan is éhes voltam, így akármit kész lettem volna megenni.

- Jó reggelt - köszöntek szinte egyszerre. Frisseknek tűntek, készen voltak az indulásra, ám egyedül Jungkook volt pizsamában, kissé kócos hajjal ült nyugodtan a székén. A mellette lévő részen, a szokásos helyemen szintén meg volt terítve, így örömmel vettem tudomásul, hogy rám is gondoltak. Széles mosollyal az arcomon néztem végig a srácokon.

- Ülj le és egyél velünk - invitált köreikbe Hoseok vidáman. Már korán reggel kicsattant a kedve, ez pedig a társaságot is felvillanyozta derűvel. 

Így hát leültem a székre és kezembe vettem az evőpálcikát. Szedtem magamnak harapnivalót, majd jóízűen enni kezdtem. Az étel nagyon finom volt, elvarázsolta a ízlelőbimbóimat és nagyon jól esett, hogy ehettem valamit. A gyomrom megnyugodott, már nem korgott eszeveszettül.  

Teli hasamra simítottam kezeimmel, miután befejeztem az étkezést. A fiúk hasonlóan cselekedtek, majd lassan elszállingóztak az asztaltól. Yoongi és Taehyung utazótáskával a kezükben hagyták el perceken belül a lakást, őket követte végül Jin, Jimin, Hoseok és Namjoon is. Maszkokkal az arcukon, kapucnival a fejükön léptek ki az ajtón, hogy véletlenül se ismerjék fel őket az útjuk alatt. Fél órán belül mindenki elment, kivéve Jungkookot és engem. A lakásra ismét csend telepedett és reggel nyolchoz híven semmi tennivalónk nem akadt. 

Végül amellett döntöttem, hogy elmosogatom a tányérokat és tálakat, amiket a fiúk az asztalon hagytak mielőtt elmentek. Kezemre kaptam a gumikesztyűt, majd megnyitottam a csapot. Kellemes meleg víz áradt belőle, bár a kesztyűn át nem éreztem túlságosan. A mosogatószer citrusos illata megcsapta az orromat, az aromája pedig igen csak megtetszett.

- Segítsek valamiben? - hallottam meg Jungkook hangját a hátam mögül, mire érdeklődve fordultam felé.

- Nem szükséges, megoldom.

Ám hiába mondtam neki amit, ő kezébe vette a konyharuhát majd egyesével eltörölgette a vizes tányérokat. Halvány mosollyal az arcomon figyeltem a fiút, miközben kezem továbbra is járt a mosogató felett. Ám nem figyeltem és a víz egyre csak melegedett, míg nem megcsapta a vízgőz az arcomat, és a gumikesztyűn át is érezni kezdtem a forróságot. Ijedten kaptam el a kezeimet, ezzel leejtve egy poharat. A földön, pontosan a lábam mellett csattant szét a kövön, ezzel mégjobban megijesztve már nem csak engem, hanem a srácot is.