Tökéletlen Tökéletesség|| jjk ff.

IV.

IV.

Kellemes érzés fogott el, mikor reggel felébredtem a kényelmes ágyamban. A szememet sem nyitottam ki, úgy nyújtóztam egyet a meleg és puha takaró alatt. Minden egyes porcikámnak jól esett, közben pedig egy halk hümmögő hanggal nyugtáztam tettemet. Az ablakon át beszűrődő fény kellemesen melengette a bőrömet, bár furcsa volt, hogy másik irányból éreztem, nem a megszokottból. Még csukott szememet dörzsölgetve gondoltam vissza a legfurcsább álomra, amit valaha álmodtam. Még hogy én elszökök és elveszítem mindenemet, aztán elmegyek egy vadidegennel, akiről végül kiderül, hogy Jeon Jungkook, a BTS legfiatalabbik tagja. Egyszerre volt szörnyű és szuper álom. Felkuncogtam, miközben még egyet nyújtóztam. Még ilyen baromságot!

- Azt hiszem felébredt – szólalt meg halkan mellőlem valaki. Éreztem, hogy a vér is belém fagyott és lesokkolódtam. Azonnal kipattantak a szemeim, és a hang irányába fordítottam a fejemet.

Három szempár kíváncsian pislogott rám, amitől iszonyatosan megijedtem és sikítva felugrottam az ágyban, szinte neki esve az a melletti szürke falnak. A fehér takarót megragadtam és a nyakamig felhúztam reflexből, hiszen úgy éreztem mintha bármiféle védelmet is nyújthatna. Sajnos ez a gyakorlatban viszont nem tudott nekem segíteni.

Sikításom hatására J-Hope szintén visítani kezdett, V szemeit összeszorítva a füleihez emelte gyorsan a kezeit, hogy befogja azokat, Jimin pedig elképedt arccal nézte végig a pár másodperces üvöltözős jelenetet.

- Hol vagyok? - kérdeztem dadogva. - Még mindig álmodom? - szorítottam össze a szemeimet, hátha miután ismét kinyitom azokat, már tényleg felébredek ebből a furcsaságból.

- Nem, ez határozottan a valóság – tapogatta végig a karjait Taehyung, miután elengedte a füleit. Nagyokat pislogva néztem végig a tettét, de legszívesebben inkább elrohantam volna.

- Az igazi kérdés, hogy te ki vagy és mit keresel Jungkook szobájában? - fonta össze maga előtt a karjait Jimin, közben gyanúsan méregetve engem. Ezt én is szerettem volna tudni. Mégis hogyan jutottam el ide és miért? Szemeimet Jiminre szegezve gondolkodtam el egy pillanatra. Talán alvajáró lettem és a legvadabb álmaim vezéreltek el engem a tagokhoz? De hiába, akkor sem tudtam volna bejutni csak úgy a lakásukba. Viszont bármennyire is szerettem őket, most nem tudtam egy rajongó agyával gondolkodni, ugyanis szorult helyzetben éreztem magamat. Nem a rajongásom kifejezése miatt kezdtem sikítani, mindössze csak megrémültem a hirtelen eseményektől. A szívem majd kiugrott a helyéről annyira verdesett.

Szörnyülködve pillantottam keresztül a szobán, és tekintetemmel egytől egyig mindent végigfürkésztem. Galambszürke falak vettek körbe minket, a bútorok fehérek voltak, rajtuk fekete díszítőelemeket láttam. Itt, ott egy-egy zöld levelű szobanövény. Magazinok, CD-k sokasága, egy nagy lapos tévé a szoba másik felében, és egy számítógép is volt az íróasztalon. Az egyik szekrény tetején egy illatosító árasztott magából kellemes fenyőillatot. Ekkor fogtam fel csak igazán a helyzetet. Három bandatag állt velem szemben, miközben én egy másik tag ágyában, az ő takaróját szorongatva ültem. Közben pedig szépen rájöttem, hogy semmi sem volt álom. Jimin az aranyos szemeivel pislogott rám választ várva, Hoseok félig az ágyon támaszkodott és kíváncsian fürkészte az arcomat, V pedig furcsa arcot vágva gondolkodott előttem, de még így is eszméletlen helyesnek tartottam.

- Te szentséges atya ég! - kaptam a számhoz, miközben végignéztem a fiúkon. Az agyam mintha már kiégett volna, még a füst szagát is kezdtem érezni.

Pillanatokon belül kivágódott a fehér faajtó és egy újabb srác sietett be, méghozzá maga Jin, akinek a hangjáért egyszerűen oda voltam. A valóságban még jóképűbb volt, mint a képeken és a széles vállaitól azonnal elképedtem.