Ugyan úgy kezdődött ,mint a többi. De ami utána jött felforgatta az egész életem.
-Zene füleimnek. -hangzott el a megszokott mondat a számból. Persze szokásához híven Dolly meg sem hallotta mit mondtam neki. Csak bámulta azt a nagyképű hülyét. Nem értettem mit eszik egy ilyen srácon ,mint Ryan.
-Hogy mondtad? Bocsika nem figyeltem.-mondta még mindig a fiút bámuló barátnőm.
-Csak a szokásos. Nem akarsz ma átjönni? Rendelnénk egy jó pizzát. Tartanánk valami ,,csajos nap" féleséget. -igazából nem is értettem mit mondtam. Nem vagyok oda az ilyen dolgokért ,de tudtam ha másra nem legalább erre felkapja majd Dolly a fejét. Igazam lett. Abban a pillanatban ahogy kiejtettem a ,,csajos nap"-ot a számon rögtön odafordult hozzám csillogó kék szemeivel.
-Úristen Lis ezt most komolyan mondtad?! -hangzottak a szavak pici szájából olyan hangerővel ,hogy azt még az iskola végében is meg lehetett hallani.
-Megtudhatnám mi ilyen érdekfeszítő a francia órában Miss Brown? -szólalt meg rikítozó hangon Mrs Ross a francia tanárunk. Tudtam mivel engem kedvel magamat kell feláldoznom a ,,csajos napunk" érdekében.
-Én fecsegtem az óràn Tanárnő és én vontam el Miss Brown figyelmét. Sajnálom. -csak úgy ömlött a számból a sok hazugság. Nem tehettem mást Dollyért bármit megtettem volna.
-Most az egyszer elnézem Maguknak , de csak azért mert bevalotta Miss Wilson. -mondta kedves hangon.
-Au revoir. -ahogy meghallotta az osztály a mondtatot mindenki vadul elkezdett csomagolni. Én a saját egyszerű lassú tempómban keztem el ,ahogy mindig is tettem. Szokásomhoz híven Dolly és én mentünk ki a teremből utoljára. Ahogy a folyosón barangoltunk barátnőm már gyártotta a terveit az estére. Amint oda értem volna a szekrényemhez egy fiatal húsz év körülni férfire lettem figyelmes ,aki gyorsan és rendületlenül közelített meg minket. Dolly csak a telefonját nyomkodta a karomba kapaszkodva nehogy neki menjen valakinek. Elkezdtem sietni a szekrényem felé de persze mit sem sejtve elhagytam a nagy tömegben útközben egyetlen pici kislányomat.
-Dolly! Dolly merre vagy? -szólongattam. A hömpölygő emebrtömegen kívűl semmi mást nem láttam. Egyszer csak egy fekete szempárra lettem figyelmes amibe kellő képpen bele is bámúltam. Úgy el vesztem bennük ,hogy hirtelen azt se tudtam hol vagyok. Egy nagy fájdalmat éreztem a jobb vállamban. Úgy nekem jöttek ,mint még soha máskor ehhez hasonlóan. Fájt. Irtóra fájt. De csak arra a két szempárra koncentráltam amik egyre közelebb és közelebb értek.
-Szia nem tudod merre van a 106-os terem? -szólalt meg mély és rekedtes hangján a férfi. Elöszőr meg sem birtam szólalni. Azt sem tudtam mit válaszoljak.
-De. Vagyis ,igen. Igen tudom. Ha itt végig mész egyen... -de ekkor hirtelen félbeszakított.
-Nem tájékozódom valami jól. Nem kísérnél el odáig? -hangoztatta még magabiztosabban hangját. Megremegtem. Annyira határozott és sármos volt. Még soha nem éreztem ehhez foghatót. Amikor épp elindultunk volna egy tenyeret éreztem a vállamon. Abban a pillanatban egy fél fordulatot tettem. Dolly. Csak Dolly volt. Ott állt mögöttem a vékony kis lábaival ,szőke hosszú fürtjeivel ,gyönyörűen világító kék szemeivel ,hosszú pilláit rebegtetve.
-Lis ez nem volt szép ,hogy úgy ott hagytál! Főleg ,hogy nem mutattál be ennek a sármos fiatal embernek. -jelentette ki hisztis hangján.
-Én csak... -nem hagyta befejezni a mondatot. Úgy vágott közbe a mondanivalómba ,mintha ez egy természetes dolog lenne. De én csak tűrtem. Tűrtem.
-Lányok ,lányok...Milyen büntetés járna nektek ezért a helyzetért. -nézett Dolly ,majd az én szemembe. Nem értettem. Nem értettem semmit.
-Már bocsika de ki is vagy pontosan?! -kezdte Dolly újra hisztis hangján.
-Az új nyelv tanár. -kuncogott hangosan. Az állam is leesett amikor kimondta a ,,tanár" szót. Dolly se tett másképp. Nagyra nyilt szája elé tarva kezét nézett, az én majd a férfi szemébe.
-Uram ne tessék rám haragudni nem tudtam ,hogy Maga az új tanárunk! -mondta Dolly megszeppenve ,én meg meg se mertem szólalni.
Kérek szépen véleményt az első részről! Kivancsi lennék mi a véleményetek! Hamarosan izgalmasabb részekkel jövök!
All the love, Isla.💞
