,,Így aludtunk el."
Hiányzott valami ,de most nem Apuci. Úristen az ébresztő. Álmaim közepéből ugrottam ki az ágyból. Ő csak ott nézett miközben aludtam.
-Nyugodj meg. Felkeltettelek volna. -mosolyog rám Harry.
-Azt hittem ,hogy már elmentél. -mondtam megszeppenve.
-Én viszlek suliba kislány. -kacsint rám.
Odatolom ajkam egy puszira de elhúzom a fejem hirtelen. Kicsit kuncogok.
-Nem szabad Apucit kínozni ilyenekkel. Úgyis megcsókollak ha akarlak. Na gyere csak ide. -fogta volna meg kezem én meg szaladtam a szoba másik sarkába.
-Vannak nálad gyorsabbak is. -nevetek fel.
-Aha persze... -menet közben elkapott és felemelt és a vállára rakott.
-Rossz vagy. Rossz vagy nagyon. De visszakapod elhiheted. De most öltözz. -rakott le a szekrényem elé.
-És mit vegy... -nem is hagyta ,hogy folytassam.
-Szoknya és hozzáillő felső meg egy egyszerű tornacipő. -tudtam ,hogy erre esik a választása. Imádja a szoknyákat. Én nem rajongok értük. Ribancos egy kettő. Valljuk be. Én is egy kibaszott nagy ribanc vagyok.
Amikor indulásra készen voltunk még megigazítottam gyorsan a hajam. Lementünk együtt a lépcsőn.
-Jó reggelt. Hogy aludtatok? -kérdezte anyu és Dolly egyszerre.
-Jól köszönjük. Ha nem haragszik Mrs Brown elvinném Dollyt és Lisat az iskolába.
-Dehogy haragszom. Sőt örülök ,hogy végre nem nekem kell a lányokat bevinni. -mekkorát hazudott. Sose vitt be 4. óta a suliba. Na mindegy az a lényeg ,hogy Harryvel lehetek még egy picikét. Szokásosan én előre ültem Dolly pedig hátra ült. Az út unalmasan telt. A baratnőm szokásához híven kikérdezett minket minden apró részletről.
-Sose értünk be ilyen korán soha. -mosolyog rám édi pofijával Dolly. El voltam teljesen varázsolva Apuci miatt így azt se hallottam meg ,hogy hozzám szólt.
-Hmm... -csak egy hümmögés fért ki számon. Épp azon gondolkodtam miként fog újra az ágyba vinni.
-Lisa tedd már félre azt az Adoniszt pár percre. Én is itt vagyok. Nem csak egy rózsaszín köd van körülötted. Érted amit mondok? -szólt sokkal hangsúlyosabban és artikulálva.
-Igen ,sajnálom. -hajtottam le a fejem.
-Na fel a fejjel menjünk házit másolni. -kacsintott rám.
Hamar elteltek az órák és a szünetek. Megbeszéltük Dollyval ,hogy elmegyünk moziba. Rég voltunk mindketten így azta filmet választjuk ami akkor abban a pillanatban menni fog.
Mikor léptünk ki a suliból megrezgett a telefonom. Harry. Ki más is lehetne?
,,Látlak Dollyval szóval gondolom terveztetek valamit. Ma este nem tudok átmenni. Dolgoznim kell. " -olvastam el az üzenetet. Annyira édes ,hogy ilyen üzeneteket kapok. Más már rég leüvöltötte volna a fejem ,ha átszerveztem volna a programom.
Mikor odaértünk Dollyval a moziba persze ,hogy egy horrort fogtunk ki. Én utálom de persze ,mint szokott lenni édes barátnőm imádja. Angol címén a The Nun ment azaz az Apáca.
Nem is kell mondanom ,hogy én végig sikítottam az egészet. Viszont ,akkor is jó volt kicsit együtt lenni újra. Kicsit kiléptünk a megszokottból szétkajáltuk magunkat illegális gyorskajával a film közben. A születésnapom/utószületésnapom nem is lehetett volna jobb.
Anya nem haragudott ,hogy későn mentem haza. Este még tanultam picit. Aztán ráírtam Harryre ,mert kiváncsi voltam mit csinál. Alig vártam ,hogy hazaérjek és tudjak vele beszélni. Megvitattuk a szokásos lekoptatós beszélgetést ami számomra már unalmassá vált. Megint le lettem koptatva. Nem számít ,majd úgyis összefutunk újra. Valamikor...
Ez egy nagyoooon uncsi rész lett. Higgyétek el hozom az izgalmasat is...megéri várni.
All the love ,Isla.💞
