,,-Pihenj egy picit. -adott egy puszit kócos hajamra."
Mikor reggel felkeltem apuci meleg forró bőrét éreztem. Imádtam őt. A tegnap este életem egyik legjobb estéje volt. Vele mindig jól kezdődik és végződik a napom.
-Jó reggelt kincsem! -köszönt az ismerős rekedtes hang.
-Jó reggelt apuci! -viszonoztam kedvességét ,közben rá mosolyogva.
-Ehetnél egy picit aztán csinálhatnánk valamit.
-Okés...Mi a reggeli? -kérdeztem mély levegőt véve ,mivel egyik reggel sem tudok enni ,de tudtam ha nem követem az utasításokat én járok ,,rosszabbul".
-Palcsinta? Rántotta? Tükörtojás? Gofri? -sorolta a finomabbnál finomabb ételeket.
-Hmm...Legyen... -húztam el az ,,e" betűt.
-Gofri?! -hangott kérdésnek ,mint kijelentésnek. De nem akartam olyat enni amit ő nem szeret. Soha nem akarnék rosszat.
-Tökéletes döntés. -mosolyodott el és mászott rám izmos testével. Mkor felém ért egy csókot nyomott ajkaimra. Magára húzott egy alsónadrágot és ment is le sütni. Életem legjobb döntése volt őt választani.
Amikor már én is magamra kaptam valamit lassan keztem megközelíteni a konyhát ,ahonnan ínycsiklandozó illatok szállintgóztak.
-Nagyon jó illata van. -karoltam át apucit hátulról miközben öntötte rá a szirupot.
-Meg ne lökd a kezem! -mondta viccesen és én kéztetést éreztem ,hogy direkt meglökjem. Meglöktem kezét ami picit tért csak ki a tervezett irányból.
-Na ezért most kapsz. -fordult meg. Én futottam az asztal körül ,hogy kikerüljem őt.
Belemarkolt a lisztes zacskóba és rámszórta körübelül a felét. Az arcomba ment az egész.
-Harry ezt ,hogy tehetted?! -sipákoltam ribancosan.
-Te kezdted. -nevetett fel.
-Erről nem volt szó. -markoltam bele én is a zacskó tartalmába.
-Nesze neked. -mosolyogva szórtam az arcába.
-Hékás...amit nekem lehet azt nem biztos ,hogy neked is lehet. -pimasz mosolyával nézett a szemembe.
-Bocsánat apuci. -öleltem meg ,majd szórtam hajába a kezemben maradt lisztet.
-Na elég legyen. -ölelt vissza szorosan.
Miután megettük a reggelink felmentünk és lezuhanyoztunk és magunkra kaptuk a vállalható ruhadarabjainkat. Persze Harrynek csakis vállalható van. Egy kis pihenés után kitaláltuk ,hogy menjünk el az állatkertbe.
Mikor odaértünk apucinak felcsillant a szeme. Annyira édes volt. Olyan volt ,mint egy kisgyerek aki most lát először állatokat.
-Kis cukorfalatok. -montam a pandákra nézve.
-Csak az a baj ,hogy be vannak zárva. De imádom őket. -fogta át a derekam.
Az állatkert közepén volt egy gyönyörű lámpásokkal kivilágított étterem. Tátva maradt a szám.
-Gyere együnk valamit. -fogta meg csuklóm és húzott oda az egyik asztalhoz.
-De erre rá van írva ,hogy ,,foglalt". Méghozzá az állatkert leggyönyörűbb felére néz. -suttogtam kissé szomorú hangon.
-Szerinted ennyire naív vagyok ,mint te babám? -szegezte hozzám megválaszólhatatlan kérdését.
-Erre van jó válasz?
-Kérdésre nem kérdezünk babygirl. -sóhajtott és húzta ki a széket ,hogy helyet tudjak foglalni.
-Köszönöm.
Egy csodálatos estét töltöttünk együtt. Az ételek nagyon finomak voltak. Na meg persze látni ,ahogy apuci folyton engem néz evés közben.
Felülmúlhatatlan.
Hazaértünk. Már csak egy-két részt néztük a kedvenc sorozatomból és mentem is aludni. Holnap iskola. Nem akarom egyedül hagyni az én egyetlen Harrymet. Mi lesz így vele? Velem? Velünk?
Jön a következő rész hamarosan.
All the love ,Isla.💞
